Interjúnk második részében Őeminenciája bírálja a 2025-ös Emberi Testvériség Világtalálkozót, a Szent Péter téren megrendezett „Kegyelem a világnak” koncertet, valamint a katolikus egyház átalakítására irányuló erőfeszítéseket.

Vatikánváros, 2025. szeptember 23. – Nemrég Rómában ültem le Gerhard Müller bíboros, a Hittani Kongregáció volt prefektusa társaságában egy széles körű beszélgetésre.

Interjúnk első részében Őeminenciája reflektált a keresztény konzervatív Charlie Kirk, a Turning Point USA alapítójának brutális meggyilkolására.

Érintettük XIV. Leó pápa pápaságának első hónapjait is, és megvitattunk egy sor sürgető kérdést, köztük az iszlám növekvő fenyegetését, annak kapcsolatát a kortárs keresztényellenes ideológiákkal, valamint a Vatikán által szentesített „LMBT jubileumi zarándoklat” körüli legutóbbi botrányt.

A II. részben beszélgetésünk a 2025-ös Emberi Testvériség Világtalálkozóra terelődik, amely a Szent Péter téren megrendezett „Grace for the World” koncerttel zárult, ahol a (Kimball Musk tulajdonában lévő) Nova Sky Stories drónbemutatója is látható volt.

A harmadik éve megrendezett Emberi Testvériség Világtalálkozó vallási vezetők, politikai személyiségek, tudósok és aktivisták részvételével konkrét módszereket keres a testvériség és a társadalmi barátság elveinek előmozdítására, amelyeket Ferenc pápa 2020-as enciklikájában, a Fratelli Tutti-ban fogalmazott meg.

Az enciklika az Emberi testvériségről szóló dokumentumra épül, amelyet Ferenc pápa 2019-ben Abu Dhabiban írt alá az al-Azhar nagyimámjával, és amely vitát váltott ki azzal az állításával, hogy „a vallások pluralizmusa és sokfélesége … Isten bölcsességének szándéka”.

Íme a Gerhard Müller interjú második része.

Diane Montagna: Eminenciás uram, térjünk rá a legutóbbi, szeptember 12–13-án Rómában megrendezett Emberi Testvériség Világtalálkozóra, melyet Mauro Gambetti bíboros, a Szent Péter-bazilika főpapja, a Fratelli Tutti Alapítvány és a Be Human egyesület szervezett.

A pénteki program középpontjában tizenöt tematikus kerekasztal-beszélgetés állt, melyek témái a mesterséges intelligenciától a mezőgazdaságig, a gyermekektől a helyi kormányzásig terjedtek. Szombaton a rendezvények között szerepelt a római Capitoliumon tartott „Emberiség Közgyűlése” és a Szent Péter téren megrendezett esti koncert, amelynek címe Grace for the World (Kegyelem a világnak) volt. Az eseményt a Disney+, a Hulu és az ABCNews közvetítette.

A fellépők között olyan művészek voltak, mint Andrea Bocelli és Jennifer Hudson, de vitatottabb személyiségek is, köztük a kolumbiai reggaeton és urban pop énekesnő, Karol G – aki fellépett a 2022-es madridi Pride March-on, és akinek munkásságában „queer témák” is megjelennek –, az amerikai hiphop duó Clipse, valamint a thaiföldi rapper BamBam.

A Vatikán bejelentette, hogy az estét „3500 drón látványos bemutatója teszi egyedülállóvá, amelyek megvilágítják a Szent Péter-bazilika kupolája feletti eget”. Gambetti bíboros megjegyezte, hogy a drónok Ferenc pápa arcát és a Sixtus-kápolna képeit vetítik majd a kupolára. Végül Ferenc pápa arca megjelenik a kupolát körülvevő levegőben.

Müller bíboros: Nehéz elhinni. Ahogyan eredetileg bemutatták, az ókori apoteózisra emlékeztetett, amikor a római szenátus pogány istenségnek nyilvánította a császárt, vagy a moszkvai Vörös térre, ahol Sztálin és Lenin hatalmas képei új bálványként magasodtak. Végső formájában azonban valami mást idézett fel – azt az érzést, hogy a Nagy Testvér figyel minket.

Hagyniuk kell nyugodni Ferenc pápát. Keresztényként imádkozunk a halottakért, hogy lelkük a purgatóriumból a mennybe jusson. Még a szentté avatottakat is Isten dicsőségéért tisztelik, és nem posztumusz hírnevükért. Kerülnünk kell minden személyi kultuszt, ami egy pogány magatartás.

A Szent Péter-bazilika Jézus Krisztus egyetemes egyházának szimbóluma, aki Szent Péter sziklájára alapította azt. Péter utódjaként a római püspököt arra hívták el, hogy alázatosan „Krisztus helytartója” legyen, nem pedig „Krisztus utóda” (ahogy azt a L’Osservatore Romano egyszer tévesen állította), aki saját elképzeléseivel vagy tanításaival egészíti ki az isteni kinyilatkoztatást.

Milyen üzenetet közvetít a világnak Ferenc pápa arcának – és nem Jézus Krisztus arcának – kivetítése? Egy ilyen megjelenítés teljesen helytelen. Még a szent pápák képét sem szabadna soha ilyen módon felhasználni, úgy kezelni őket, mint egy klíma-vallás vagy humanitárius testvériség bálványait, megfosztva őket Isten atyaságától és egyetlen fiától, Jézus Krisztustól, a világ egyetlen Megváltójától.

Amikor a katolikus misszionáriusok pogány földre léptek, az egyik első cselekedetük az volt, hogy elpusztították a bálványokat. Gondolja, hogy ma is szükség van egyfajta „bálványösszetörésre” az egyházon belül?

Természetesen, ismét megcsúfolták a Szent Péter bazilikáját, ezúttal alig egy héttel az úgynevezett „LMBT jubileumi zarándoklat” után.

A Szent Péter-bazilika egy keresztény templom, a katolicizmus szimbóluma. Középpontjában maga Isten áll – Jézus Krisztus valóságos jelenléte a legszentebb szentségben. A szervezők azonban átadták azt egy szekularizált világnak, és egy olyan ideológia platformjává alakították, amely végső soron ellentétes az isteni kinyilatkoztatáson alapuló katolikus hittel. Az ilyen kompromisszum a világgal közvetlenül ellentmond Isten Jézus Krisztusban való kinyilatkoztatásának. Mert, ahogy az Úr mondta: „Ha a világ szeret titeket, akkor nem vagytok az én tanítványaim” (vö. Jn 15,18–19).

A „Kegyelem a világnak” koncert programjában szerepelt az Ave Maria, a Magnificat és Rossini Domine Deus című műve, de ezeket világi zenével és sokak szerint zavaros üzenetekkel keverték össze. A kommentárban, amit  súgógépről olvastak fel, azaz a szervezők írtak, Pharrell Williams feltette a kérdést: „Mi a kegyelem? A kegyelem egy fény, amely mindannyiunkban él, és arra vár, hogy megosszuk, nem csak egy áldás, amelyet kapunk, hanem egy erő, amit egymásnak adunk. Minden kultúra, minden nyelv, minden történet alatt ugyanaz a lélegzet van, ugyanaz a szellem, ugyanaz a fény, az univerzum fénye, „minden, ami van, és ami valaha is lesz”. […] Megfoghatnánk egymás kezét egy pillanatra, és megnézhetnénk a bennünk lévő fényt? Srácok, emeljétek fel a mobiltelefonokat, és kapcsoljátok be a lámpákat!”

A kegyelem egy természetfeletti ajándék, amely csak Istentől, Atyánktól érkezik hozzánk Jézus Krisztuson keresztül, és egyesít minket Vele és egymással Őbenne. Kerülnünk kell a keresztény kifejezések eredetüktől és céljuktól, nevezetesen a Szentháromságtól és az Ige megtestesülésétől elválasztott használatát. Az ilyen üzenetek, különösen ha a Szent Péter-bazilika hátterében hangzanak el, zavart keltenek, és pelagianizmushoz vagy pusztán horizontális humanizmushoz vezetnek. Jézus azt mondta: „Én vagyok a szőlő, ti az ágak. Aki bennem marad, és én őbenne, az hoz sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni” (Jn 15,5).

Mi köze van a Szent Római Egyház bazilikájának ezekhez az önmegváltási programokhoz? Az ilyen események inkább arra irányulnak, hogy a katolikus egyházat az ENSZ egyfajta irányítójaként alakítsák át, a pápát pedig egy szekularizált káplánná alacsonyítsák le, mintsem arra, hogy az egyház hirdesse az evangéliumot és egyedül álljon Jézus Krisztus keresztje alatt.

Mikor emelik fel ezek a csoportok hangjukat a keresztények világszerte történő üldözése vagy a történelmi keresztény nemzetek szisztematikus keresztényietlenítése ellen? Nincs tiltakozás, csak csend van.

A rendezvényt megelőző vatikáni sajtótájékoztatón utaltam Gambetti bíboros, a rendezvény szervezőjének Leo pápa közelmúltbeli, politikai vezetőknek címzett beszédére, amelyben hangsúlyozta Krisztus központi szerepét, aki azt mondta: „nem meglepő, hogy bármennyire is népszerűsítik az evangéliumi ’értékeket’, azok Krisztus, azaz a szerző nélkül ’kiüresítve’, képtelenek megváltoztatni a világot.”

Ezt szembeállítottam az esemény sajtóközleményével, ahol nem tettek említést Jézus Krisztusról, sőt, odáig mentek, hogy kijelentették: „Az egyetlen horizontot kell keresnünk, azaz a testvériség által táplált emberiséget.” Arra a kérdésre, hogy ez a két elképzelés hogyan egyeztethető össze, Gambetti bíboros azt válaszolta, hogy az inkarnáció révén összeegyeztethető, hozzátéve, hogy minden ember életében „újra fel kell fedeznünk az isteni” jelenlétét. Egyesek számára válasza egyértelműen rahneri hangzású volt.[1]

Nem hiszem, hogy Karl Rahner transzcendentális teológiája annyira ismert lenne. A bíboros úgy tűnik, hogy hiszi, hogy bárhol is keressék az emberek az igazságot és a jóságot, Isten kegyelme már Krisztusban működik, még akkor is, ha a keresők még nem tudnak róla.

A természet nyitottsága a kegyelem iránt közvetlen ellentétben áll a természetfeletti kegyelem naturalizálásával, amely egy Isten és Jézus Krisztus nélküli humanizmusban található meg. Az egyháznak mindig és mindenhol Krisztust kell vallania, és a jó szándékú embereket hozzá kell vezetnie. A világ megváltása csak Jézus Krisztusban valósulhat meg, aki nem pusztítja el a természetet, hanem az Ő egyházának küldetésén keresztül emeli azt Istenhez.

Az egyháznak soha nem szabad hagyni, hogy önmegváltási programok vagy az ember alkotta liberális vagy szocialista új világrend-víziók eszközévé váljon, melyek ellentmondanak Jézus Krisztusban, a világ egyetlen Megváltójában való hitünknek.

A Világtalálkozó az emberi testvériségről jelentős világi és pénzügyi támogatást kapott.

Néhányan, akik támogatják ezeket a kezdeményezéseket – és akiknek érdekei nem egyeztethetők össze az egyházéval –, át akarják alakítani a katolikus egyházat, és a Szentszék tekintélyét akarják felhasználni, hogy előmozdítsák szabadkőműves, szocialista vagy kapitalista céljaikat. Ez nem igazi testvériség. Az igazi testvériség nem létezhet Isten atyaságának hiányában. És ha valaki csak kissé is bírálja ideológiájukat, a testvériségnek vége: az eltérő véleményűeket társadalmilag kirekesztik és megbüntetik.

Ugyanezek az emberek kritizálták XVI. Benedeket és II. János Pált is.

Azt is el kell mondani, hogy a Fratelli Tutti nem említi Jézust, mint a világ egyetlen Megváltóját. Bár példaként hivatkoznak rá, nem mutatják be Jézus Krisztusként, Isten Fiaként és a világ isteni Megváltójaként, aki megtestesült, keresztre feszítették, feltámadt és a világ végén ismét eljön.

A keresztény értelemben vett emberi testvériség nem csupán egy valahová tartozás érzése, hanem valódi és szentségi részvétel Krisztus, a Fiú és az Atya közötti kapcsolatban, a Szentlélekben. Ezzel szemben a szabadkőműves vagy kommunista értelemben vett „testvériség” az emberiség ellenőrzésére és uralmára törekszik – mint egy „Nagy Testvér”, aki figyel téged –, és ez merőben ellentétes „Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságával” (Róm 8,21).

Az emberi testvériségről szóló világtalálkozót már XIV. Leó pápa megválasztása előtt eltervezték. Mit gondolt a pápa beszédéről, melyet a résztvevőknek mondott?

Úgy gondolom, hogy XIV. Leo pápa hatékony pasztorális módszert alkalmazott, amikor beszédét a természetes teológiára és a közös meggyőződésekre alapozta, hasonlóan ahhoz, ahogyan Aquinói Szent Tamás a Summa contra Gentiles című művében teszi, mielőtt hallgatóságát Isten kinyilatkoztatásához vezeti az üdvösség történetében, melyet mind az Ószövetség, mind az Újszövetség tanúsít, és amelynek csúcspontja Jézus Krisztus, aki nekünk adta az egyetemes szeretet új törvényét.

A János evangéliumából vett idézettel zárva a pápa megnyitja a horizontot az Atya és Fia, Jézus, a megtestesült Ige előtt, még azok számára is, akik még nem fogadták el a keresztény hitet. Ez az egyetemes testvériség kölcsönös szeretete nem az egydimenziós, horizontális, szentimentális szeretet, melyet a szabadkőművesek vagy a szocialisták hirdetnek, hanem a háromszemélyű Istentől áradó szeretet. Ez a döntő különbség a Krisztusban hívők és a pusztán jó szándékú emberek, sőt még inkább azok között, akik ideológiájuk szerint új világrendet akarnak létrehozni.

Ezért Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ha szerettek, tartsátok meg parancsaimat, én meg majd kérem az Atyát, és más vigasztalót ad nektek: az Igazság Lelkét, aki örökké veletek marad. A világ nem kaphatja meg, mert nem látja, és nem ismeri. De ti ismeritek, mert bennetek van, és bennetek marad.” (Jn 14,15-17).

A Gerhard Müller bíborossal készített interjú első részét itt olvashatják.

[1] Karl Rahner (1904-1984) német jezsuita teológus azt állítja, hogy a „természetfeletti egzisztenciális” minden emberben Isten által adott, belső orientáció az isteni kegyelem és az Istennel való közösség felé, amely testvériséget teremt minden ember között, mert közös természetfeletti sorsot ad nekünk, függetlenül a kifejezett hittől.

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2025. szeptember 26.