Nagyrészt James C. Dobson “Lányok nevelése” c. könyve alapján

I. Bevezetés

1. Dr. James Dobson “Fiúk nevelése”¹ c. könyve is kiváló, de érzésem szerint a szerző a lányok esetében még ragyogóbb munkát végzett. Művében nemcsak a lányos szülőknek ad hozzáértő, bölcs tanácsokat, hanem korunk kultúráját és társadalmát is rendkívüli éleslátással és tapasztalattal elemzi, lehetővé téve a nők, a férfiak, a nemek közti kapcsolatok és általában az emberi viszonyok és erkölcs mélyebb megértését. Meggyőződésem, hogy másként viszonyultam volna a lányomhoz, és más lett volna a kapcsolatunk, ha korábban tudom mindazt, amiről e könyvben olvashatunk. Az értékes gondolatok e tárházát lehetetlen röviden átadni; az alábbiakban csupán ízelítőt próbálok nyújtani belőle.

II. Különbségek a férfiak és nők között

1. Alig áldozott még le az “uniszex” elképzelés napja, mely szerint férfiak és nők a nyilvánvaló testi különbségektől eltekintve egyformák, és csak a nevelés hatására viselkednek másként. Ennek a helyenként ma is népszerű gondolatnak a terjesztői igyekeztek a nevelés során a lányokat fiúsra, a fiúkat pedig lányosra formálni – nem sok sikerrel. Az újabb képalkotási technikák (MRI, CT- és PET-vizsgálat) lehetővé tették az emberi agynak a koponya megnyitása nélküli vizsgálatát. Kiderült, hogy a férfi és női agyak nemcsak felépítésükben különböznek, hanem hasonló ingerlés hatására más helyeken is “gyúlnak ki”.²

Ezeknek a fogantatástól kezdve kialakuló ellenállhatatlan hatásoknak köszönhető például, hogy egy kislány, akinek a fenti meggondolásból baba helyett tűzoltóautót adtak, babusgatni és becézgetni kezdte azt,³ egy kétéves kisfiú pedig, aki semmiféle harcias játékot nem kapott, a banánjával “lelőtte” az anyukáját.⁴

2. A nő agya másként van huzalozva, mint a férfié: 15%-kal több vér áramlik benne, és valószínűbb, hogy mindkét agyféltekét átjárja.⁵ Beszélgetés közben egy lány agyának mindkét oldalával partnerének szavaira koncentrál, míg egy fiú döntően az egyik agyféltekéjével figyel. A nők ezért általában szeretik feldolgozni az elképzeléseket, mielőtt döntenének, így gyakran a mindennapos döntések is kínszenvedést okoznak nekik. Ruben Gur neurobiológus szerint “a nők agyában több dolog zajlik, mint a férfiakéban. A női agy jobban föl van pörgetve.” ⁶ Ráadásul egy nő nagyon nehezen tudja “kikapcsolni az agyát” – például a férfival ellentétben nemigen tud elaludni addig, amíg egy probléma, egy vélt vagy valós sérelem foglalkoztatja.

3. Egyes becslések szerint a férfiak naponta mintegy hétezer szót használnak, a nők pedig húszezret.⁷ Az utóbbiak sokkal jobban is élvezik a beszélgetést, amely aktiválja agyuk örömközpontjait, hatalmas érzelmi jutalomban részesítve őket. Ez a magyarázata, hogy a tizenéves lányok gyakran válnak az SMS-ek és számítógépes csevegőszobák megszállottjaivá, és a nők legtöbbször azért csalódnak a házaséletben, mert a férjük nem hajlandó beszélgetni velük. Az utóbbi probléma megoldása nem (feltétlenül) a férfi megváltoz(tat)ása. Egyrészt sok férfi képtelen erre, másrészt régen ez nem okozott annyi gondot a nőknek, mert napi életük során gyakran együtt voltak vagy találkoztak nőtársaikkal, és megoszthatták egymással gondolataikat és érzéseiket. Erre ma is van lehetőség női klubokban, imacsoportokban, bibliai körökben, szolgáló csoportokban stb. Óriási az igény ilyesmire, úgyhogy ha nincs a környéken ilyen csoport, érdemes szervezni egyet!

4. Korábban a férfiak (és a nők) tudták, hogy a férj elsődleges szerepe és feladata a feleségének és gyermekeinek megvédése, valamint a róluk való anyagi és egyéb gondoskodás. Ebből merítették férfiúi identitásukat és büszkeségük, örömük, elégedettségük jelentős részét. Ma ennek a védelmező és gondoskodó szerepnek a megkérdőjelezése fenyegeti legdurvábban a család intézményét, pedig a férfiak erre a szerepre lettek teremtve. Ha ezt elveszítik (vagy meg sem kapják), veszélybe kerül a családjuk iránti elkötelezettségük, sőt az életük (értelme). Agresszivitásukat gyakran az őket kivető társadalmon vezetik le.

Mivel a férfi énje igen törékeny, és szüksége van a tiszteletre, a nő pedig igen sebezhető, és szüksége van a szeretetre, s mivel két kapitány irányítása alatt elsüllyed a hajó, az a legjobb, ha a több ezer éve bevált hagyománynak és a Biblia tanításának megfelelően a férfié a családban a vezető szerep. Legénységét azonban ne juttassa el a lázadáshoz azáltal, hogy keményen bánik velük, s nem veszi figyelembe érzéseiket és szükségleteiket. Sőt, családja érdekeit a sajátja elé kell helyezni, még ha élete forog is kockán. (Egyes családokban a férj és feleség csapatmunkájának más kombinációi is sikeresek lehetnek, de rengeteg bonyodalmat szokott szülni, ha a férfi passzív, gyenge és rossz vezető. Nem véletlen, hogy az emberiség Teremtője az említett megoldást javasolta.) Amit fent mondtunk a férfiakról, az elmondható az egyedülálló férfiakról is, akiknek a szexuális indulatai sokszor pusztítóan zabolátlanok, amíg el nem fogadják a családalapítás felelősségét.

Ők is fenyegetést jelentenek a társadalomra. Jól érzékelteti ezt az a statisztika, amely George Gilder szociológus Social Suicide (Szociális öngyilkosság) c. könyvében olvasható: “A férfiak követik el a testi sértéssel járó bűncselekmények 90%-át, a nemi erőszakok 100%-át, a betörések 95%-át… Az egyedülálló férfiak 80 és 90% között felelősek a szociális bűnelkövetés legtöbb kategóriájában, és ha az átlagot nézzük, akkor kevesebbet keresnek, mint a társadalom bármely másik csoportja – igen, még az egyedülálló nőknél és a dolgozó nőknél is kevesebbet. Amit pedig bármelyik biztosítási statisztikus igazolni tud, az egyedülálló férfiak kevésbé törődnek a számláik időben történő kiegyenlítésével, a vezetési szokásaikkal és más személyes magatartásformákkal.

A család szétesése mellett ők alkotják társadalmunk vezető szociális problémáját.” Erős az a társadalom, amelyben sok családban helyükön vannak a hagyományos (biblikus) férfi és női szerepek, hiszen ez alkotja az emberi társadalom alapját. E gondolatok Dobson Egyenes beszéd c. könyvéből valók (Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány, 2010), melyben a szerző többek között igen szemléletes és sokatmondó párhuzamot von a korábbi és a mai nyugati kultúra között (37-45., 209. o.).

5. A lányok és asszonyok életében fontos szerepet játszik a havi ciklus, különösen fiatal korban. Egy tizenéves lány érzéseit nem érthetjük meg menstruációs ciklusának és az azt vezérlő hormonok hatásának ismerete nélkül. E fiziológiai és érzelmi hullámzásnak Dobson “a nő havi ciklusának évszakai” nevet adta.⁸ Természetesen minden nő más, és nagy egyéni különbségek lehetnek náluk, a fiatalabb hölgyek többségére mégis jellemző az alábbi leírás.

A menstruációt követő első hét a hónap tavasza: a növekvő ösztrogénszint egyre több energiát, ambíciót és optimizmust eredményez; a világ ragyogónak látszik, a hangulat vidám. Az agy neurotranszmitterei – a szerotonin, a dopamin és a norepinefrin – aktívabbak, ami segíti a gondolkodást, a memóriát és az értelmi képességeket.

A második hét a nyár ideje: az ösztrogénszint eléri a tetőpontot, és egy darabig ott is marad. A nő még mindig energikus, de mérsékeltebb tempóra kapcsol. Továbbra is magabiztos, kreatív, és a körülményektől függően eufórikus is lehet; nem könnyű kihozni a sodrából. Az ösztrogénszint zuhanni készül. Ekkor érkezik meg az ősz.

A harmadik hét kezdetén a fiatal hölgynél eljön a peteérés és a termékenység ideje. Az ösztrogén ekkor néhány napra visszatér korábbi szintjéhez. Ezek a fejlemények egybeesnek a nő nemi vágyának tetőfokával. Ezen a héten mély odaadást, gyengédséget és közelséget érez az általa szeretett férfi iránt. E reakciók kiváltásában két hormonnak van jelentős szerepe. Az egyik a tesztoszteron, a férfi nemi hormon, a másik pedig a progeszteron, melyet “a kötődés hormonjának” neveznek. Ez az Isten által tervezett “összeesküvés” az emberiség terjedését biztosítja. Ezt követi a tél.

A negyedik héten tovább esik az ösztrogénszint, akárcsak a progeszteron és az endorfinok szintje. Ennek következtében a nő hangulata borússá válik, ő maga pedig egyre jobban befelé fordul. Ezek a hormonális változások levertséget, rossz előérzetet, alacsony önbecsülést, túlérzékenységet, szomorúságot és haragot okozhatnak nála. Ilyenkor általában úgy érzi, hogy nem szeretik és nincs biztonságban. Kábának érezheti magát, és megeshet, hogy bemegy egy helyiségbe, és nem jut eszébe, mit keres ott. Azokat a tüneteket tapasztalja, amelyeket világszerte premenstruális szindrómaként ismernek. Ezt követi mintegy három nap múlva a havi vérzés a vele járó görcsökkel, puffadtsággal és rossz közérzettel.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2013. október 13.