Gerhard Müller bíboros, a Hittani Kongregáció tavaly júliusban leváltott prefektusa november 24-én interjút adott a Trouw.nl nevű holland híroldalnak. Az alábbiakban az interjú szövegét a szerkesztői kommentárok nélkül közöljük, magyar nyelven (KV).

A tudósítások szerint a pápa egy perc alatt bocsátotta el önt.

Kevesebb, mint egy perc volt.

Elmagyarázta valaha is a pápa, hogy miért kívánta önt elküldeni?

Sohasem adott rá magyarázatot. Feltételezem, hogy egyes – úgynevezett – barátai mondtak neki bizonyos dolgokat, és talán nem tetszett neki az, ahogyan az Amoris Laetitia dokumentumot próbáltam hithű módon magyarázni.

Keserűség van önben?

Az önbecsülésem és önazonosságom nem egy egyházi hivatalon múlik. Sokmindent elértem a teológia területén. Negyven diákom kapott kitüntetést. Összesen százhúsz diákom kapott diplomát. Könyveket írtam. Úgy vélem, mindez nem csekélység.

Az Egyházat jelenleg visszaélési botrányok sújtják. Sokan úgy látják ezt, mint a hit legnagyobb válságát a Reformáció óta. Ennek ellenére vannak olyan kollégái, akik még a “válság” szót sem hajlandók kimondani.

Ez nem a hit válsága, hanem az Egyház hitelességének válsága. A hit Istentől származik, ezért sohasem lehet válságban. Mindent meg kell tennünk azért, hogy megakadályozzuk a visszaéléseket. Nagyon fontos tudatosítanunk, hogy valójában mi is a papság. Az elmúlt években ennek a hivatásnak az elvilágiasodásának voltunk tanúi. A pap egyre inkább az egyházszervezet egy hivatalnokává vált, és már nem Jézus Krisztus személyes megjelenítője. Innen hamar eljutunk odáig, hogy azt hisszük, bármit megtehetünk a magánéletünkben. Egy pap azonban csakis akkor lehet hiteles, ha erkölcsös lelkiismerettel bír, és ha az életét Krisztuséhoz igazítja.

Februárban egy találkozót rendeznek a Vatikánban a visszaélések témájában. Sokan azt remélik, hogy majd a kötelező papi cölibátust is újragondolják. Támogatja ön ezt?

Tudja, összességében elmondható, hogy az esetek 99,99%-ában a visszaélések elkövetői házasok, vagy más olyan élethelyzetben vannak, ahol nincs korlátozva a szexualitásuk. Emellett más felekezetekben is visszaélések voltak, ahol nincs kötelező cölibátus. Ennek tehát semmi köze sincs hozzá. Egyszerűen vannak, akik ezt a válságot a kötelező cölibátus eltörlésére akarják használni. Ez pedig olyan, mintha egy beteget valami teljesen rossz diagnózissal kezelnénk.

Egy másik probléma az, hogy sok visszaélést eltussoltak. Ön és a kongregációja voltak a felelősek azért, hogy a papokkal szembeni panaszokat elbírálják. Érkeztek erre kritikák is. Önnek tiszta a lelkiismerete?

A [szexuális] visszaélés mindenekelőtt bűncselekmény, amit ezért a civil hatóságoknak kell kivizsgálnia. Emellett azonban van egy egyházi eljárás is, aminek azt kell meghatároznia, hogy az elkövető viselkedésének milyen következményei vannak a lelkipásztori szolgálatára. Ez odáig vezethet, hogy valaki például eltiltást kap a papi szolgálattól.

Ez tehát két különböző dolog, amiből mindkettőnek meg kell történnie. Az egyházi eljárás nem a dolgok elfedéséről szól. Egy bizonyos eljárásrendet követünk, ebben pedig szükség van diszkrécióra. Mind az elkövető, mind az áldozat és családtagjai számára.

Mindig jó munkatársaim voltak. Hármójukat a pápa elbocsájtotta. Talán azért, mert voltak akik felkeresték a pápát, és azt mondták: “Müller túl szigorú az állítólagos elkövetőkkel, és ebben ennek a háromnak a befolyása alatt áll.”

Carlo Maria Viganò érsek azt állítja, hogy a pápa tudott arról, hogy az amerikai McCarrick érsek éveken át visszaéléseket követett el. Szerinte Ferenc pápának le is kellene mondania. Egyetért ön ezzel?

Viganò helyében sohasem szólítottam volna fel a pápát lemondásra. Ezzel egyszerűen túl messzire ment. Több kérdést is feltett azonban, ami választ érdemel. Nem használ a pápának, ha Viganòt pellengérre állítják. Ez nem vezet megbékélő megoldásra sem. A legjobb az lett volna, ha a pápa mindenkit összehívott volna. Akkor tisztázni lehetett volna a dolgokat.

Az interjú elolvasható itt.

Létrehozva 2025. január 13.