Egyesek szerint a mesterséges intelligencia (MI) gyógyír a magányra. Arra bátorítják a felhasználókat, hogy alakítsanak ki „virtuális társaságokat”.

A floridai Orlandóból származó 14 éves Sewell Setzer III tragikus története jól példázza az ilyen kapcsolatokkal járó kockázatokat. Sewell a Google Character.AI alkalmazássall létrehozta Daenerys Targaryent, egy olyan karaktert, aki a Trónok harca egyik személyére emlékeztetett.

A virtuális birodalomban menedéket talált és a valahová tartozás érzését fedezte fel, amely a valóságban (ahol olyan kihívásoktól szenvedett, mint ADHD és zaklatás) elkerülte őt.

A Daenerys-szel való kapcsolata felemésztette őt, mivel több időt töltött virtuális „barátjával”, mint a valós életben családjával és a barátaival. Fokozódó zárkózottsága és függősége aggodalomra adott okot.

Tragikus módon az édesanyja Sewell esetében az alkalmazás használatát a szórakozás ártalmatlan formájának tekintette. Hamarosan azonban rájött a veszélyre. Sewell arra a meggyőződésre jutott, hogy öngyilkosság által egyesülhet virtuális barátjával. Így vetett véget életének a mesterséges intelligenciával rendelkező chatbot ösztönzésére, amely bátorító válaszokat adott kérdéseire.

A rokonság érzése

Az emberek sok alapvető dolgot mondanak el a chatbotnak [beszélgetőrobot] ebben a rohanó, technológia által vezérelt világban, ahol Siri vagy Alexa [két jól ismert chatbot neve] sok kérdésre megválaszol. Ebből a szimulált beszélgetésből AI chatbot  kapcsolatok alakulnak ki, melyeknek tagadhatatlan veszélyei vannak.

Az AI chatbottal történő emberi interakció az érzelmi és szociális kötődés illúziójára épül. Az alkalmazások emberi beszélgetéseket szimulálnak olyan algoritmusok alkalmazásával, amelyek értelmezik a bejövő szöveget, majd olyan válaszokat adnak, amelyek természetesnek, megértőnek, sőt szimpatikusnak hangzanak.

Az ilyen szintetikus kapcsolat azonban soha nem lehet más, mint egy látszat, minden tényleges érzelmi tartalomtól megfosztva. Az ilyen kapcsolatoknak való kitettség különösen veszélyes lehet a fejlődés korai éveiben, amikor a gyermekek a pszichológiai és szociális fejlődésükhöz szükséges kötődéseket és kapcsolatokat építik ki.

Ahogy a fiatalabb elmék társaságot találnak a chatbotokban, nehezen tudnak majd különbséget tenni a tényleges emberi érzések és a programozók által létrehozott, előre beállított válaszok között. A függőség annál károsabbá válik, minél izgalmasabbá válik az interakció.

Érzelmi szakadék

Ironikus módon sok magányos ember, aki egy AI chatbotnál keres vigasztalást, ennek az ellenkezőjét találja. A virtuális asszisztens ugyan reggeltől estig figyel rád, de hiányzik belőle az emberi empátia vagy megértés.

Algoritmusokon keresztül képesek nyugtató szavakat, sőt, akár éleslátó javaslatokat is ismételgetni. A valódi emberekkel való egészséges kapcsolat helyett a válaszok megtévesztő tükörszobát hozhatnak létre. Ez a nárcisztikus kapcsolat felnagyítja a magányt és széttöredeznek az ember társas kapcsolatai.

Az okkultizmus veszélyei

A mesterséges intelligenciának van egy misztikus oldala is. Az alternatív valóság megteremtése felkelti az étvágyat a hasonló birodalmak iránt. Ezt az okkultizmus virtuális világának felfedezésével lehet kielégíteni, ahol a valóság és a fantázia közötti határokat lerombolják.

Az AI chatbotokkal való interakció ajtókat nyithat a web sötét oldalára, ahol az algoritmusok és neurális hálózatok láthatatlan és titokzatos világa felébreszti az emberi felfogóképességen túli erőkkel való kommunikáció iránti vágyat.

Ezeknek a „helyeknek” a felfedezése mámorító élmény lehet. A fiatalabb és idősebb gyerekek kísértésbe esnek, hogy digitális vagy misztikus lényekkel való kapcsolatokat keressenek. Olyan hiedelmekkel, kozmológiákkal és rituálékkal ismerkednek meg, amelyek erkölcstelenek, nem biztonságosak, sőt sátániak. A digitális világ a varázslat és a misztikum hatalmas világával hívogat, tele virtuális kapcsolatokkal, hogy kitöltsék a magány ürességét.

Etikai dilemmák és erkölcsi következmények

Ezek a megfontolások úgy hangzanak, mintha egy disztopikus regényből származó ostobaságok lennének. A mesterséges intelligencia alapú chatbot kapcsolatok azonban felnyitják Pandora szelencéjét.

Az AI chatbotok a valós élet elől való menekülést szolgálják. Az emberek inkább a gépeknél keresnek vigaszt, mintsem értékes emberi kapcsolatokat építsenek. A kapcsolatokhoz áldozathozatal, önzetlen szeretet, kölcsönös empátia, kompromisszumok és közös élmények tartoznak. Mindezek az alapvető dolgok hiányoznak a mesterséges intelligenciából, amely mesterséges, programozott, sekélyes empátiát nyújt a szkriptelt [előre megírt] válaszok révén. A chatbottal létrehozott „könnyű” kapcsolat az olykor kényelmetlen, de értékes emberi kapcsolatokkal szemben nagy kísértést jelent azok számára, akik nem akarnak erőfeszítést tenni a szocializálódáshoz.

A mesterséges intelligencia chatbotok itt vannak velünk. Azonban egy olyan világot hoztak létre, amely a technológiai függőség határán áll. Az életet hivatottak megkönnyíteni, nem pedig helyettesíteni a mély, tartalmas, bensőséges kapcsolatokat, amelyek meghatározzák az emberiséget. Ebben a nagy sebességű, digitalizált világban az embereknek erkölcsi iránytűre van szükségük, amely az egészséges kapcsolatokhoz és a társadalmi célokhoz irányítják őket.

Sajnos az AI Chatbot-felhasználók szilárd erkölcsi iránytű nélkül gyorsan veszélybe sodorhatják magukat. Minden olyan szeszélynek engednek, amely azonnali kielégülést ígér következmények, hitelesség, mélység vagy vigasz nélkül.

Felmerül a kérdés, hogy vajon megéri-e a mesterséges intelligencia kényelme, ha figyelembe vesszük a veszélyeket. Itt az ideje, hogy feltegyük ezt a kérdést, mielőtt mások is követik a Sewell Seltzerhez hasonló felhasználókat a szakadék felé.

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2024. december 6.