Éppen egy éve, hogy az ethos 2001/2 számában részletesebben foglalkoztunk a Harry Potter-őrülettel, amely a tavaly év végén mozikba került első filmváltozat révén újabb csúcsponthoz érkezett. Eközben a közvélemény jó része továbbra is bagatellizálja azt a kétes hatást, amit a történetek a gyermekekre kifejtenek. Ezért a következőkben ismét szeretnénk felhívni a figyelmet néhány alapvető dologra, s ezzel is továbbgondolásra késztetni szülőket, pedagógusokat és mindazokat, akik felelősséget éreznek a jövő nemzedékért.

Mágia és varázslás

Rowling, a könyvek szerzője történeteiben sok helyütt gúnyt űz a varázslásból, nyugtalanító módon lekicsinyelve ezzel annak veszélyeit. Ráadásul az ún. fehér mágiát, amikor úgymond jó cél érdekében alkalmaznak mágikus eszközöket, a problémák lehetséges megoldásaként ábrázolja. Csak a gonosz, ártó szándékkal alkalmazott fekete mágia kerül elborzasztó módon leírásra. Az az érv, hogy a Harry Potter kitalált világban játszódik, s ezért mindezt nem kell komolyan venni, hamis. Mágia és varázslás ugyanis valós világunkban is létezik, és a Biblia tanúbizonysága szerint egyáltalán nem ártatlan szórakozás. Isten Igéje a varázslás minden formáját élesen elítéli mint olyan eszközt, amellyel az ember Isten megkerülésével próbál természetfölötti segítséget igénybe venni. Aki azonban nem a Teremtő által elénk adott, hanem másfajta úton próbál transzcendens élmények birtokába jutni, az akaratlanul is Isten ellenlábasának, Sátánnak a felségterületére lép. Őt a Biblia úgy írja le, mint hazugot és gyilkost (vö. János 8,44), akinek egyetlen célja, hogy az embereket eltévelyítse és romlásba döntse. Semleges terep tehát nem létezik. Az pedig, hogy a mágiát “jó” vagy “rossz” célok érdekében vetik-e be, nem változtat a lényegen.

Nem meglepő hát, hogy azok, akik a mágia valamely formájával kapcsolatba kerültek, gyakran súlyos depresszióval, rémálmokkal, üldözési mániával küszködnek, és sokszor képtelenek felfogni Isten Igéjének üzenetét. Ami eleinte csak izgalmas játéknak, titokzatos kalandnak tűnt, hamarosan kegyetlen megkötözöttségben végződik.

Élelmes kereskedők mégis kristálygömbökkel, varázskalapokkal, boszorkányseprűkkel csábítgatják a gyerekeket, és szinte megszokottá váltak a különböző Harry Potter rendezvények. Emellett további irodalom is kapható a regényekben előforduló figurák banális magyarázatától a mágikus szótárakon át egészen a varázslási útmutatókig . Ezáltal a gyerekek arra kapnak ösztönzést, hogy még mélyrehatóbban foglalkozzanak a témával

Hamis világkép

Világképünk egyfajta séma, amelynek alapján a minket körülvevő világot és saját tapasztalatainkat értelmezzük. Amennyiben a világképe) nem formálják tudatosan egy bizonyos mérce szerint, akkor az egyén személyes megtapasztalásai, illetve azok értékelése fogják az alapját képezni nézeteinek és döntéseinek. Nagy jelentőséggel bír e tekintetben a gyermekkor. A gyermekek pontosan megfigyelik a környezetüket, és magukba szívnak minden fellelhető információt. Ez a szüleik megfigyelése, a pajtásaikkal való játszás, az iskolai tananyag, de a Pelevízió és a könyvek által is történik. Mindezekből a hatásokból állítják azután össze világképüket, amely viselkedésük alapjául szolgál. Egy megbízható világkép csakis az igazságon alapulhat. Hiszen hamis feltevésekből csak hamis következtetések, azokból pedig helytelen cselekedetek fakadhatnak. De hol találhatják ehhez az igazi mércét?

A 2 Sámuel 7,28-ban ezt olvashatjuk: “óh, Uram Isten, (…) te vagy az Isten, és a te beszéded igazság” (Károli-ford.). Mi teremtmények csak annál a Valakinél találhatjuk meg a helyes ismeretet, aki alkotott bennünket: a mindenható, örökkévaló Istennél, menny és föld Uránál. Az Ő Igéjében, a Bibliában mindazt közölte velünk, amire egy értelmes, örömteli, célirányos élethez szükségünk van.

Ezzel szemben Rowling könyvei burkoltan olyan hamis értékeket közvetítenek, amelyek nem adnak biztos fogódzót a mindennapokban való egészséges és reális eligazodáshoz.

Hogyan viszonyuljunk a jelenséghez?

Nem érünk célt azzal, ha a gyerekeknek egyszerűen megtiltunk mindent, aminek csak köze van Harry Potterhez. Egy darabig természetesen óvnunk kell őket ez elől a veszélyes gondolatvilág elől, ám előbb-utóbb szembesülnek vele óvodában-iskolában, a barátaiknál történő videózáskor, vagy ha telefonon felhívnak egy mesevonalat. Erre jó előre fel kell készülnünk felfegyverezve magunkat azzal, amivel bármi mást is helyesen tudunk megítélni: Isten Igéjével.

Beszéljünk a gyerekeknek Istenről, aki megteremtette, és egészen személyesen szereti őket. Hangsúlyozzuk Urunk különféle jellemvonásait: a szeretetet, hűséget, szentséget, igazságosságot stb. Tanítsuk meg velük, mi az, ami Isten szemében jó, ill. mi rossz – így csiszolódik lelkiismeretük a Biblia alapján. Szerettessük meg velük Jézus Krisztust, aki az egyetlen és igazi út Istenhez. Ismertessük meg velük a Bibliában leírt valós történeteket, amelyek életből merítettek, és minden kérdésükre választ adnak. Ne mulasszuk el azonban azt sem, hogy serdülőinket felvilágosítsuk az okkultizmusról! Intsük őket, nehogy hagyják magukat elvakítani a világosság angyala képében ámító Sátántól.

Isten Igéje a sötét, mágikus praktikákkal ellentétben a gyakorlati élethez is valódi segítséget nyújt, és arra bátorít, hogy forduljunk Jézushoz, a világ világosságához, aki valóságos győzelmet vívott ki pokol, halál és ördög fölött.

(ethos, 2002/2. szám)

További olvasásra ajánljuk:
Kovács Gábor: Mágusmesék – Gondolatok a meséről, a mágiáról és Harry Potterről

Létrehozva 2011. május 23.