NEHÉZ ERKÖLCSI KÉRDÉSEK: Egy ilyen szertartáson való részvétel erkölcsi jogosságát több tényező határozza meg, többek között a botrány elkerülésének kötelessége és a bűn közeli alkalma.

Kérdés:
Bűnt követnek-e el hívő katolikusok, ha elmennek egy hitét nem gyakorló katolikus esküvőjére, amit nem katolikus templomban tartanak? Továbbá, ha gyakorló katolikusok, de nem katolikus templomban házasodnak, szabad-e részt venniük ezen? Különböző papoktól különböző válaszokat kaptam; ez nagyon zavaros számomra. – Mária

Válasz:

kétfelé kell választani a kérdést. Egyszer polgári esküvő, és másodszor egyházi esküvő. Egy nem katolikus templomban tartott esküvő polgárilag érvényes, de egyházilag nem jön létre, nem köttetik meg.

Nem katolikus esküvőn (polgári esküvő, és/vagy protestáns templomban) [egy katolikus] akkor vehet részt, ha nem működik aktívan közre az eseményben, hanem csak passzív résztvevő. Ez szükséges lehet egy családi vonatkozású esemény, szertartás miatt, de ugyanez igaz a részvételre nem házasságkötés esetén is.

Érvényesek ezek a házasságok?

Az első kérdés az érvényességre vonatkozik. Egy érvényes házasság az egy valódi házasság. Ha megkeresztelt keresztények között köttetik, akkor szentség. Lehet érvényes szentségi házasság egy katolikus és egy pogány (ateista) között is, ha a nem katolikus fél kinyilatkoztatva előre elfogadja a házasság szentségi jellegét. Ezzel nem zárja ki a katolikus felet a szentségek vételéből, habár ő nem járulhat hozzá. Viszont szükséges a katolikus fél ordináriusának előzetes, írásos hozzájárulása.

Ellentéte egy érvénytelen házasság, az nem egy valódi házasság. Ez egy házasság látszatát kelti. A házasság nem jön létre.

Az érvényes házasság létrejöttéhez több dolog szükséges, amelyek a házaspár házasságkötési képességével, beleegyezésük természetével és a házasságkötés megfelelő formájával kapcsolatosak. Az Ön kérdése kifejezetten a harmadikkal kapcsolatban vet fel kétségeket.

Ahhoz, hogy a házasság érvényes legyen, a megkeresztelt vagy bérmált katolikusnak meg kell kötnie házasságát az Egyház egy erre felhatalmazott papja vagy diakónusa, valamint két tanú előtt.

Az első követelmény alól a helyi püspök felmentést adhat. Erre például akkor kerülhet sor, ha egy katolikus, aki egy protestánssal köt házasságot, a másik fél protestáns formája szerint kíván házasságot kötni. Ilyen esetben a katolikus felmentést kaphat ahhoz, hogy egy protestáns lelkész adhassa össze őket. Általánosságban ekkor szükséges egy katolikus tanú az anyaszentegyház részéről (jellemzően egy pap). Ugyanis házasság esetében a szentséget a házasulandó felek szolgáltatják ki egymásnak és a pap, diakónus csak tanúsítja annak létrejöttét az egyház részéről.

Felmentés nélkül az egy katolikus által megkísérelt házasság nem jön létre.

Ami az ön által említett katolikusok két kategóriáját illeti – „gyakorló” és „nem gyakorló” katolikusok, akik nem a katolikus templomban kötnek házasságot , az egyházjog ezt mondja:

„A formát … be kell tartani, ha a házasságot kötő felek közül legalább az egyiket a katolikus egyházban keresztelték meg vagy fogadták be” (1117, módosítva 2009-ben).

Ez a kánon egyértelművé teszi, hogy a megfelelő forma feltételei nemcsak a gyakorló katolikusokra, hanem a nem gyakorló katolikusokra is vonatkoznak. Nem attól katolikus valaki, hogy gyakorolja vagy sem a hitet, hanem attól, hogy az Anyszentegyház javára keresztelték meg.

A megfelelő forma szükségessége

Miért szükséges a megfelelő forma az érvényes házassághoz?

Az elmúlt évszázadokban a katolikus egyház szembesült a titkos házasságok problémájával. Ezek olyan helyzetek voltak, amikor egy pár titokban kötötte meg házasságát. Mivel ezeket a házasságok pasztorális gondozásra szorultak, beleértve azt a nehéz helyzetet is, amikor a házaspár egysége megszakadt, az egyháznak módot kellett találnia annak igazolására, hogy a házasságok egyáltalán létrejöttek. A házasságok titkos jellege miatt az egyház gyakran került abba a tűrhetetlen helyzetbe, hogy nem tudta bizonyítani, hogy a házasságok valódiak voltak.

A titkos házasságkötésekkel kapcsolatos problémákkal való szembenézés érdekében a Trienti Zsinat bizonyos kötelező irányelveket vezetett be a házasságkötések lebonyolítására vonatkozóan. Ezeket az érvényesség feltételeként határozta meg, ami azt jelenti, hogy a megfelelő forma be nem tartása a házasságot kezdettől fogva érvénytelenné teszi.

Materiális vagy formális együttműködés

Ezzel elérkeztünk a kulcskérdéshez: legitim-e részt venni egy érvénytelen házasságot kötő pár esküvőjén?

A katolikus egyháznak nincs külön tanítása az érvénytelen házasságkötésen való részvétel kérdésében, és hívő katolikus kommentátorok eltérő álláspontot képviselnek ebben a kérdésben.

Megítélésem szerint egy ilyen szertartáson való részvétel erkölcsileg veszélyes és gyakran nem legitim – de ha bizonyos óvintézkedéseket megtesznek, akkor lehet legitim. Hadd magyarázzam el.

Ahhoz, hogy erkölcsileg megítélhessük ezt a kérdést, figyelembe kell vennünk azt, amit más személy(ek) helytelen cselekedetében való materiális közreműködésnek nevezünk. A materiális együttműködés olyan cselekedetre utal, amellyel akaratlanul megkönnyítjük egy másik [személy] rossz cselekedetét.

Nem nehéz belátni, hogy azzal, hogy részt veszünk egy érvénytelenül házasodó pár szertartásán, elősegítjük – bármennyire is csekély mértékben – az ő rossz cselekedetüket. De nem áll szándékunkban elősegíteni azt; csak azért fogadjuk el a jelenlétünkkel okozott kárt, hogy elkerüljünk más károkat, amelyek akkor következnének be, ha nem vennénk részt a szertartáson.

Annak eldöntéséhez, hogy az ilyen jellegű kár elfogadása legitim-e, választ kell adnunk a kérdésre: Az esküvői szertartáson való részvétel által okozott károk – a rossz hatások – erősebb indokot szolgáltatnak-e a szertartáson való részvételre, mint azok a károk, amelyeket a szertartásról való távolmaradás okoz?

Elidegenülés vagy botrány

A szertartásról való távolmaradás legfőbb rossz hatása a pár és esetleg más családtagok és barátok elidegenülése. Ön természetesen a jó erkölcsnek megfelelő mértékben szeretne támogató lenni, és nem akarja szükségtelenül elidegeníteni egymástól a kapcsolatokat.

A szertartáson való részvétel legerősebb (bár nem az egyetlen) rossz hatása az a kockázat, ha az ön jelenléte ott botrányt okoz – vagyis bűnbe vezet másokat.

Ha jó okod van azt gondolni, hogy a szertartáson való részvétel, még ha akaratlanul is, de valószínűleg botrányt okoz, akkor nem szabad részt vennie, kivéve, ha úgy gondolja, hogy a távolmaradás még rosszabb hatással járna – és ez nehezen elképzelhető. Az esküvőről való távolmaradás rosszabb hatásának egyik lehetséges példája az lenne, hogy egy másik személyt – aki egyébként nyitott a katolikus templomba való belépésre vagy visszatérésre – annyira elidegeníti az Ön választása, hogy minden ilyen nyitottsága eltűnik.

A botrány többféleképpen is bekövetkezhet.

Az első magára a párra vonatkozik. Ők tudják, hogy ön elkötelezett katolikus. Ha részt vesz az esküvőn, jelenléte tévesen megerősítheti bennük azt a következtetést, hogy amit tesznek, az törvényes, és hogy valóban házasságot kötnek.

A második más személyekre vonatkozik, akik tudják, hogy ön katolikus. Ők arra következtethetnek, hogy ön szerint törvényes az, amit a pár tesz, ami megkönnyítheti számukra, hogy tévesen arra a következtetésre jussanak, hogy a hasonló körülmények közötti házasságkötés erkölcsileg nem tilos.

Végül, ha a gyermekeit is elhozza a szertartásra, azt kockáztatja, hogy nagyon rossz példát mutat nekik a házasság természetéről, olyan példát, melynek tragikusan rossz hatásai lehetnek a későbbi életükben, amikor a házasságot fontolgatják.

A bűn közeli alkalom

Egy másik megfontolás. Ha részt vesz a szertartáson, nyomást érezhet arra, hogy dicséretet vagy hízelgést mondjon, ami azt sugallja, hogy hisz a házasságkötés valóságában („Gyönyörű szertartás volt”; „Tetszik a ruhája”). Vagy az emberi tisztelet iránti vágyból talán hallgatsz akkor, amikor egyébként mondania kellene valamit.

Tudja, hogy ha kifejezi a meggyőződését, az „ítélkezőnek” vagy „gonosznak” tűnhet – olyan dolgok, amelyeket megfelelő elkerülni, mert ezek elidegenítőbbek lehetnek, mintha eleve nem is jönne el. Mindez arra csábíthat, hogy kompromisszumot kössön az értékeivel, és úgy viselkedjen, mintha úgy gondolná, hogy a pár valami jót tesz.

Ha úgy gondolja, hogy az esküvőn való részvétel ilyen módon bűn közeli helyzetbe hozná, akkor ne menjen el.

Végső megfontolások

Ha azonban magabiztosan el tudja kerülni a botrányt, és ha eléggé biztos benne, hogy nem kerülne bűn közeli alkalomba, akkor a szertartáson való részvétel erkölcsileg legitim lehet.

Megítélésem szerint meg kell fontolnia bizonyos intézkedéseket, amelyek segítenek elkerülni, hogy azt a benyomást keltse, hogy támogatja, amit a pár tesz.

Először is, minden keménység nélkül közölje a párral, hogy Ön nem hiszi, hogy a házasságuk érvényes lesz, és magyarázza el nekik következtetésének okait.

Másodszor, utasítson vissza minden felkérést, hogy szerepet vállaljon az esküvői szertartáson, legyen az koszorúslány vagy vőfély, felolvasó vagy zenész, gyertyagyújtogató vagy vendégkönyvvezető. (Ezek ugyanis mind a formális együttműködés példái, és mint ilyenek, soha nem lennének legitimek.)

Harmadszor, kerülje a fogadáson való részvételt vagy az ajándékozást, és üljön egy feltűnésmentes helyre (pl. hátul) a templomban vagy a házasságkötő teremben.

Az ilyen óvintézkedések megtétele közvetve vagy közvetlenül közli a párral az ön meggyőződését annak erkölcsösségéről, amit tesznek. Így kevésbé valószínű, hogy más emberek erkölcsileg helytelen következtetéseket vonnak le az ön jelenlétéből a szertartáson, olyan következtetéseket, amelyek hátrányosan befolyásolhatják saját viselkedésüket és örök sorsukat.

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2024. szeptember 11.