A szemlélődő életnek szentelt vallási rendek között a karmeliták különleges szerepet töltenek be. A karmelita kolostorok a világ minden táján megtalálhatók. Számtalan szentet és példaképet adtak az Egyháznak.

Sok karmelita kolostor jelenleg válságban van, mert nincsenek hivatások. Az apácák kihalnak. Egyik kolostor a másik után zár be. Minden bezárás tragédiát jelent, és a kolostor Isten előtti közbenjárásának végét a helyi közösségért, az Egyházért és a világért.

A lisieux-i kolostor hanyatlik

A bezárási hullám most a történelmi kolostorokat érinti – amit a rend koronaékszereinek is nevezhetnénk. Még a franciaországi Lisieux-i Szent Teréz kolostor is a hanyatlás felé tart.

Ebben a zárdában alakult ki és szentelődött meg 15 éves korában a Gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz, aki itt fejlesztette ki a Kis Út lelkiségét, amely az egész világon elterjedt. Ebben a kolostorban élt három testvérével (Marie, Pauline és Celine), akik szintén karmelita apácák voltak. Ő is itt halt meg 24 éves korában. A kápolnában található a sírja, amelyet évente 150 000 zarándok keres fel.

Jelentős változások jönnek

A kolostor nem zár be… egyelőre.

A Lisieux-i Kármel azonban jelentős változásokat jelentett be, mivel évek óta nincsenek új hivatások. Úgy tűnik, még az ünnepelt szent hírneve sem elég ahhoz, hogy fiatal hölgyeket vonzzon a csatlakozáshoz.

A csökkenő létszám miatt a kolostor csatlakozik az Észak-Franciaországot lefedő karmelita kolostorok szövetségéhez. Ez a szövetség, a Fédération Thérèse-Elizabeth des Carmélites de France-Nord 32 kármelita alapítványt tömörít Franciaországban, Belgiumban, Svájcban, Magyarországon és Romániában, hogy „elősegítse a közösséget és a kölcsönös segítségnyújtást”. A szövetség a források egyesítésével a küszködő tagkonventek számára némi rugalmasságot biztosít a hanyatlás kezelésében.

A lisieux-i kolostor esetében már csak 14 nővér maradt. Nyolc idősebb nővér várhatóan elhagyja a kolostort, hogy idősotthonokban telepedjenek le. Hat nővér marad, hogy biztosítsa a híres kolostor fennmaradását.

Új napirend és vezetési struktúra

Mivel a működés nehézségeire tekintettel ezzel a minimális létszámmal is nehézségekbe ütközik, a karmelita napirend megváltozik. A nővéreknek többé nem kell kórusban együtt énekelniük a reggeli laudest és az esti vesperást, ahogyan azt a kolostor 1835-ös alapítása óta tették. A Karmelita Föderáció elnöke, Marie-Gabrielle de la Sainte-Croix nővér lesz a kolostor zárdafőnöke. Őt a helyszínen egy helyi elöljáró fogja segíteni, aki a napi tevékenységeket felügyeli.

A zárdafőnök szerint a változások egy kis szünetet biztosítanak, hogy „elgondolkodjunk a Kármel és a benne élő közösség jövőjén”.

Egyelőre megmentve

Úgy tűnik, Lisieux egyelőre megmenekült. Mivel azonban nincsenek új hivatások, egy későbbi szakasz arra kényszerítheti, hogy bezárjon, mint oly sok más konvent. Akkor a helyiségek egyfajta múzeummá válnának a hatalmas számú zarándok számára.

Lisieux nincs egyedül a válsággal. Mások is hasonló dilemmákkal küzdenek, de nem ilyen szerencsések. Olyan tiszteletreméltó régi kolostorok, mint a spanyolországi Lucena sarutlan karmeliták, bejelentették, hogy hamarosan elhagyják a 412 éve megszakítás nélkül lakott kolostort.

A perjelnő halálával már csak három idősödő apáca maradt a hatalmas kolostorban. Nagy fájdalommal és szomorúsággal az apácák beleegyeztek, hogy „befejezik küldetésüket” a tiszteletre méltó helyen.

Egy progresszív narratíva

Ahogy világszerte bezárnak a kolostorok, egy progresszív narratíva kezdett teret nyerni, amely magyarázatot ad arra, hogy miért zárják be a kolostorokat. Egyes kongregációk azt állítják, hogy a cölibátusban való közös élet ideje talán lejárt. A New York-i Páli Szent Vince Irgalmas Nővérei például úgy vélik, hogy a sorsuk a „befejezés útját” járja, amikor kétszáz éves történetük utolsó fejezeteit lezárják. Néhány rendnek már nincsenek noviciátusi programjai, vagy nem fogadnak új hivatásokat.

Ugyanez a narratíva azt is állítja, hogy az imádság, a szemlélődés és a vezeklés kemény élete már nem vonzza a posztmodern fiatalokat, akik inkább élveznék az életet.

Ezért egyes rendek felhígították a programokat és módosították szokásaikat, hogy alkalmazkodjanak a modernebb időkhöz és az ízléshez. Mások teljesen megváltoztak és a társadalmi igazságosság és az öko-aktivizmus radikális programjait fogadták el, amelyeknek semmi közük a rend eredeti karizmájához – és senkit sem vonzanak.

Üres kolostorok

Az eredmény: üres kolostorok, öregedő apácák és szertefoszló remények.

Ez a tragikus tendencia azt sugallja, hogy valami szörnyen rosszul működik. Valakinek legalább el kellene ismernie a tendenciát, mint kudarcot.

Azonban senki sem meri felvetni, hogy a modern változások lehetnek felelősek ezért a hatalmas lelki katasztrófáért. Ehelyett a kongregációk úgy kezelik a „hivatáshiányt”, mintha az olyan lenne, mint a klímaváltozás, melyre nincs ráhatásuk. Lemondóan elfogadják saját pusztulásukat.

Vonzódás a természetfeletti élethez

Természetesen mindenki tudja, mi a megoldás. Évtizedek óta ismert. Nem található meg a radikális progresszív apácák között, akik megduplázták a „társadalmi igazságosság” programokat, hogy új posztulánsokat vonzzanak, akik sosem jönnek.

Ami következetesen bevált a kolostorok megfiatalítására, az a hagyományokhoz való visszatérés. Minél hagyományosabbak a programok, annál nagyobb a novíciusok száma, akik a kolostorokba áramlanak. Néhány hagyományos karmelita kolostorban még új épületeket is építenek, hogy befogadják a fiatal nőket, akik örömmel akarnak belépni.

Ezeket a fiatal nőket vonzza a gondolat, hogy a világtól elzárkózva az imádság, az áhitat és az áldozatvállalás feladatának adják át magukat. Vágynak természetfeletti szerepük betöltésére, hogy közbenjárjanak Isten előtt a bűnös emberiségért.

Ahelyett, hogy felismernék és megerősítenék ezt a sikert, a liberális egyházi tisztviselők elnyomják azt. Meg akarják változtatni az egyházi struktúrákat, hogy azok a modern és téves teológiákat tükrözzék – ezek soha nem hoznak jó gyümölcsöt.

Szent Terézhez fordulás

Az üres kolostorok tendenciájának megfordítására az egyik lehetőség a Szent Terézhez fordulás. Ő az ideális szent erre a feladatra.

Az ő közbenjárásáról szóló történetek köteteket töltenek meg. Valóban, Szent Teréz ma is rendkívül népszerű a katolikusok körében világszerte. Ereklyéi közel 70 országba jutottak el, gyakran hatalmas tömegeket vonzva. Az emberek nem tudnak betelni ezzel a szenttel, aki azt tanította, hogy a hősies szentség lehetséges azáltal, hogy a mindennapi élet hétköznapi feladatait és áldozatait a szeretet és az odaadás nagy tetteivé változtatjuk.

Lelkesen vágyott arra, hogy 15 éves korában belépjen a Kármelbe. Nem ésszerűtlen, hogy ő tölti el a lelkeket azzal a vágyakozással, hogy visszatérjenek az imádság, az áhitat és az áldozatvállalás életéhez, melyet a modern világ elvetett. Természetes és erőteljes szószólója lenne annak, hogy ezeket a lelkeket Lisieux-be küldjék.

A Kis Virág azt is megígérte, hogy rózsák záporát küldi, hogy jót tegyen a Földön. Mi lehetne szebb rózsa, mint a hivatás, hogy Krisztus menyasszonya legyen!

A kármelita kolostorok koronaékszerei azért buknak el, mert nincsenek Szent Terézek, akik megmenthetnék őket. Ő adta a formulát, amely megnyitotta az utat még a gyenge lelkek számára is, hogy a mindennapi életben hősies erényt gyakoroljanak. Az Ő Kis Útja nem „út a beteljesedéshez”, hanem út a megszentelődéshez.

A látványos csodákra váró komoly ima az, amire szükség van ahhoz, hogy megtöltsék ezeket a kolostorokat és megtérítsék a posztmodern világot. Ami hiányzik, azok a hívő lelkek a kolostorokon belül és kívül, akik hisznek abban, hogy Szent Teréz teljhatalommal bír és hűséges az ígéreteihez.

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2024. szeptember 2.