Amit a párizsi olimpia szentségtörő nyitóünnepségéről el kellett mondani, az elhangzott – jogos felháborodással és megfelelő haraggal. A katolikusok helyesen tették, hogy felháborodtak azon, ami Istent sérti, és hevesen elítélték azt. Nincs hiány bibliai precedensekben, melyekre támaszkodhatunk.

A szentségtörés öt tágabb összefüggésen belül történt: a sátán munkálkodik a világban, kulturális zűrzavar, nagyvállalati befolyás, egyházi kritika és megelőző felkészülés.

A sátán visszatér Franciaországba

A sátán visszatért. Az biztos, hogy a démonok sosem hiányoznak teljesen ebből a bukott világból. Néha a munkájuk könnyebben látható.

2016.július 26-án a 85 éves Jacques Hamel atya a franciaországi Normandiában reggeli misét celebrált, amikor az ISIS két fiatal dzsihadistája megölte őt, elvágva a torkát. Utolsó pillanataiban Hamel atya pontosan felismerte, hogy ki jön érte, és megszólította gyilkosait: „Távozz, sátán!”

Pontosan nyolc évvel később, 2024. július 26-án a sátán visszatért Franciaországba. Eszközei ezúttal nem a vérszomjas dzsihadisták voltak, hanem a megnyitóünnepség művészeti vezetői, akik az utolsó vacsora szentségtörő drag-queen paródiáját kitalálták. Ahogy Istennek is megvannak a maga készséges eszközei, úgy a sátánnak is.

A szentségtörés mélységes jelentősége az, hogy a sátán tudja, mit hozott létre az utolsó vacsora. Ott Jézus megalapította azokat az eszközöket, melyekkel a világban marad. Ezt tudván a sátán fellázad. Azzal lázad, hogy megöli Hamel atyát az oltárnál; azzal lázad, hogy gúnyolódik a világméretű közönség előtt.

Leonardo da Vinci Az utolsó vacsora című festménye azt a pillanatot ábrázolja, amikor Jézus közli az apostolokkal, hogy egyikük el fogja árulni őt. Pontosan ebben a pillanatban cselekedett a sátán az utolsó vacsorán:

„Erre Jézus keblére hajolt és megkérdezte: „Uram, ki az?” Jézus így felelt: „Az, akinek a bemártott falatot adom.” Ezzel bemártotta a falatot, fogta és az áruló Júdásnak nyújtotta, az iskarióti Simon fiának. A falat után rögvest belészállt a sátán. Jézus csak ennyit mondott neki: „Amit tenni akarsz, tedd meg mielőbb!”  (Jn 13,25-27).

Da Vinci nem festette meg a sátánt abban a pillanatban, bár ő jelen volt. Az olimpiai gúnyolódás arra emlékeztetett bennünket, hogy a sátán abban a pillanatban töltötte el Júdást. A sátán tudja, mi forog kockán, és ezért az utolsó vacsora körül, az oltár körül settenkedik. Az olimpián való settenkedése csak még nyilvánvalóbb volt.

Az orgia nyugalma?

Amikor az olimpiai tisztségviselők vad kritikával szembesültek a szentségtörő jelenet miatt, egy gyenge „ha-megbántottak-volna” bocsánatkéréssel szolgáltak.

De valójában a hivatalos Twitter-fiók elmagyarázta, hogy a görög isten, Dionüszosz érkezése az utolsó vacsora paródiájára „tudatosítja bennünk az emberek közötti erőszak abszurditását”.

Ez komoly kulturális zavarról árulkodik a Nyugat filozófiai hagyományával kapcsolatban. Az utolsó vacsora, a pészahi gyökerekkel és az áldozathozatal szeretetének ígéretével az igazi békéhez vezető út. Dionüszosz – más néven Bacchus – egy másfajta vacsorát kínál, tele italban és mulatozásban való elvonatkoztatással. Itt nincs áldozat. A mulatozás és a kicsapongás nem a közösséghez és a harmóniához vezető út. Ezt a filozófusok tudják, akárcsak a kocsmai verekedéseket feloszlató kidobólegények. Az olimpián ezt elfelejtették.

A keresztény hagyomány – melyet Szent Ágoston fogalmazott meg – úgy értelmezi, hogy a béke a rend nyugalma. A béke megköveteli, hogy helyes viszonyok uralkodjanak, nem csupán az erőszak hiánya. Párizs ehelyett az orgiák forgatagát kínálta, ahol egyáltalán nem próbálnak rendet tenni a szenvedélyek között.

Nagyvállalati dimenzió

Az olimpiai játékok elsősorban a hatalmas cégek marketingeszközei, ahol az atlétika a vonzerő. Mindent, ami történik, gondosan felülvizsgálnak – szigorúan ügyelve a licenc- és szerzői jogi kérdésekre. Valóban, azokkal, akik a megnyitó ünnepségről videofelvételeket tettek közzé, gyorsan felvették a kapcsolatot, hogy távolítsák el a szerzői joggal védett anyagot.

Sok kritikus arra hivatkozott, hogy az olimpiai játékokon soha nem gúnyolódtak volna az iszlám szent dolgain. Ez igaz, de a még lényegesebb az, hogy az olimpián nem gúnyoltak volna ki semmit a Visa, a Toyota vagy a Coca-Cola vonatkozásában. Semmi sem történik a vállalati pénzosztók engedélye nélkül.

Kétségtelen, hogy a szertartásokat átnézték, hogy biztosítsák, hogy semmi kellemetlen ne hangozzon el a kereskedelmi óriásokról, akik fizetnek mindezért. Meg kell tehát jegyezni, hogy a vállalatok tanácsadói nem emeltek semmi kifogást a kereszténység kigúnyolására irányuló tervek ellen.

Egyházi kritika

A szertartások amerikai kritikáját prominens egyházi személyek vezették, köztük két minnesotai prelátus, Andrew Cozzens crookstoni és Robert Barron winona-rochesteri püspök. Ők követték a francia püspököket, akik „mélységesen elítélték” a történteket. Világszerte erős kritikák hangzottak el, többek között a konstantinápolyi ökumenikus pátriárka részéről is. Sem a Vatikán, sem Ferenc pápa nem nyilatkozott.

Az epizód megmutatta, hogy a széleskörű, mély és időben megfogalmazott kritika hatékony lehet. Amikor a katolikusok a vasárnapi miséken elkezdték felolvasni a János 6. könyvét, sok prédikátor a tiltakozó prelátusoktól vette a példát, és a szószékről szólt arról, hogy miért olyan súlyos az eucharisztikus istenkáromlás. Ez erőteljes tanítási pillanattá vált.

A legfontosabb tanulság az, hogy a kritikus hangoknak lényegre törőnek, gyorsnak és keménynek kell lenniük. Cozzens püspök „szomorúságról, megdöbbenésről és jogos haragról” beszélt.

Kerülni kell a békülékenyebb megközelítést, a részek kritikáját az egész dicséretébe foglalva. Emmanuel Gobilliard püspök, a párizsi olimpia francia püspöki küldöttje levélben fordult a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökéhez, „hogy elmondja neki, mennyire bántott az ünnepség bizonyos részei, de egyben bátorítani is, mert annyi szépet láttam emellett.”

Az ilyen bátorítás hiba. Egy szakácsot, aki egy darab rothadt húst tesz a tányérra, nem kellene bátorítani azért, mert mellette ízletes zöldségek vannak. Az egészet vissza kell küldeni és ki kell dobni.

Felkészülés a Notre Dame-ra

A határozott ítéletekre most már sürgető ok van. Lényeges a megelőző felkészülés. Decemberben, a 2019-es nagyhét tűzvészét követően újra felszentelik a párizsi Notre Dame székesegyházat. Ferenc pápát meghívták, hogy vegyen részt rajta.

A francia állam a Notre Dame tulajdonosa, így nagy befolyása lesz az ottani szertartásokra, ahogyan a megnyitó ünnepségekre is. Bizonyára vannak, akik örülni fognak, ha aznap az lesz a domináns kép, amikor a Szentatyát drag queenek társaságában tolják be a székesegyházba. Az olimpiára adott megfelelő és heves reakció erősebb helyzetbe hozza a katolikus tisztségviselőket, hogy néhány hónap múlva ellenálljanak minden hasonló malőrnek.

A Notre Dame újraszentelése időszerű jogorvoslatot kínál most az olimpiai förtelemre, és szükséges figyelmeztetés Franciaország számára annak mély, katolikus hagyományaira.

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2024. augusztus 3.