(LifeSiteNews) – Számos furcsa történet kering az internet csomópontjain a ChatGPT-vel és más AI-technológiákkal kapcsolatban. Az egyikben egy chatbot azt mondta egy tizenhárom éves fiúnak, hogy nem ember alkotta, hanem egy testetlen Nefilim és a sátán gyermeke. Aztán ott vannak Loab és Crungus démoni arcai, melyeket a mesterséges intelligencia generált. Vagy a Bing chatbotja, amely megpróbálta meggyőzni Kevin Roose újságírót, hogy boldogtalan a házasságában, és a felesége helyett inkább vele kellene lennie.

Kennedy Hall felvetette a kérdést: vajon a démonok valamilyen módon lakozhatnak a mesterséges intelligenciában? Jogos a kérdés. Egy testetlen, emberfeletti intelligencia – ez elég pontosan leírja mind a mesterséges intelligenciát, mind a démonokat. Lehet, hogy van itt némi átfedés?

Tudjuk, hogy a démonok képesek manipulálni az elektronikus eszközöket, például amikor fenyegető szöveges üzeneteket küldenek. Fr. Jose Francisco Syquia, a manilai érsekség fő ördögűzője szerint az ördög „szakértője mindennek, ami elektromos”.

A mesterséges intelligencia tehát tökéletes trójai falovat kínálhat ahhoz, hogy [az ördögök] még mélyebben beszivárogjanak az emberek otthonába és életébe.

Mindez meglehetősen lenyűgöző és nyugtalanító, bár kevéssé meggyőző. A fent leírt jelenségeket olyan módon is meg lehet magyarázni, amely tisztán természetes, technológiai okokra támaszkodik. Nincs szükség arra, hogy természetfeletti okokra hivatkozzunk. Még ha a mesterséges intelligencia nem is a nyílt démoni tevékenységnek, de lehet, hogy valami ugyanilyen veszélyes és démoni ihletésű dolognak a trójai falova: a transzhumanizmusnak.

A transzhumanista program gyökerei egészen a 16. és 17. századi tudományos forradalomig nyúlnak vissza. E forradalom során a gondolkodók elvetették a fizikai világegyetem arisztotelészi teleologikus felfogását egy mechanisztikus felfogás javára. Azzal a meggyőződéssel, hogy a világegyetem egyetlen hatalmas gépezetként, merev törvények szerint működik, nem pedig élő, szimbolikus organizmusként, melynek célja túlmutat az érzékszervek világán, az új tudósok szerint lehetővé vált, hogy felfedezzék a gépezet működésének titkait. De milyen céllal?

Sir Francis Bacon, ennek az újfajta tudománynak az egyik vezéralakja adta meg a választ, amikor azt mondta: scientia potentia est – „a tudás hatalom”. A baconiak számára a tudomány a kizsákmányolásról szól, nem pedig a szemlélődésről. Míg Nagy Szent Albert tanulmányozhatott egy fát, hogy megértse a lét misztériumát és azt, hogy Isten teremtményei hogyan tükrözi Őt, addig az új tudósok egy fát tanulmányoznak, hogy megismerjék az élet titkait és hogyan manipulálják azokat.

A tudomány célja számukra nem az, hogy csodálkozva bámulják a Teremtő hihetetlen keze munkáját és az Ő kozmoszának értelmét, hanem inkább az, hogy az Istentől és a magasabb értelemtől mentes világegyetem ősi erőit hasznossá tegyék, és ezeket az erőket a saját akaratukhoz igazítsák.

Bacon Az új Atlantisz című regénye egy technológiai utópiát ír le, ahol „Salamon házában” a tudósok titokban kísérleteket végeznek, hogy „meghódítsák” a természetet, és az emberi fejlődés érdekében learassák erőforrásait és erőit.

Az okkultizmust és a tudományt elválasztó határvonal meglehetősen vékony volt Bacon idejében. Ahogy C. S. Lewis írja Az emberiség felszámolása című könyvében: „A középkorban nagyon kevés mágia volt: a tizenhatodik és tizenhetedik század a mágia fénykora. A komoly mágikus törekvés és a komoly tudományos törekvés ikrek: az egyik beteges volt és elpusztult, a másik erős és virágzott. De ikrek voltak. Ugyanabból az impulzusból születtek.”

Ez az impulzus a természet és a többi ember feletti uralom. Akár a tudomány, akár a mágia révén, a macskát (ebben az esetben kétségtelenül a fekete macskát) többféleképpen lehet megnyúzni. Sokan állítják, hogy Bacon kapcsolatban állt az okkultizmussal és a szabadkőművességgel, de ez vitatott.

Ami biztos, hogy új tudományfilozófiája – amelyben a tudományt arra használják, hogy a természet leigázása révén az emberiséget a földi paradicsom felé tereljék – tökéletesen illeszkedik a szabadkőműves és okkult világképhez.

A baconi tudományszemlélet és az okkult világ közötti korai kapcsolat világosabbá válik, ha megvizsgáljuk az alkímiát. Az alkímiát ebben az időben a tudomány világának jelentős személyiségei, köztük Sir Isaac Newton és a londoni Királyi Társaság más tagjai is gyakran gyakorolták, amely a kor első számú tudományos csoportja volt, és amelynek számos prominens szabadkőműves is tagja volt (például John Theophilus Desagulier).

A felszínen az alkímia a nem nemesfémek értékesebbé, például arannyá való átalakítására tett kísérlet, és gyakran a modern kémia előfutáraként írják le. De van hosszú hagyománya is, amely a szabadkőművességgel és az okkultizmussal hozza összefüggésbe. Carl Jung szerint „Az alkimista számára elsősorban nem az ember, hanem az anyagban elveszett és alvó istenség szorul megváltásra”. Az alkímia „nagy műve” a „bölcsek kövének” (néha „angyali kő”) felfedezése volt, egy olyan anyagé, amely a fémeket alacsonyabb formákból magasabb formákká alakítja át, és ami még fontosabb, isteni ajándékokat hoz, például megvilágosodást és halhatatlanságot.

A szabadkőművesek nyíltan beszéltek az alkímia és saját szervezetük kapcsolatáról. Egy szabadkőműves honlap szerint:

Az [alkímia] a szabadkőművességhez hasonlóan egy nagy titkot hordozó edény, és olyan okkult üzenetet tart fenn, melyet ha valaki készen áll, végtelen rétegeiben érzékelhet.

…Az alkímia és a szabadkőművesség filozófiája számos módon közelít egymáshoz.

…Az alkímia bölcsek kövének keresése a szabadkőművesek által – a kő, amely minden szellemi szennyeződést átváltoztat az isteni természet arany természetévé – nem az egyéni használatra irányul, hanem azzal a céllal, hogy az egész Emberiséget előbbre vigye a fejlődésben – solve et coagula!

Az alkímia kísérletei, hogy az alacsonyabbat magasabbá alakítsa át, tükrözik a szabadkőművesség céljait, hogy az embert istenné alakítsa át. Ezt az átalakulást részben a természeti világ titkainak megismerése és a technológiai fejlődés (lényegében a transzhumanizmus) révén kívánják elérni. Egy olyan tárgy, mint a bölcsek köve, sokkal közelebb hozná az emberiséget a szabadkőműves „istenítés” és a földi utópia eléréséhez. Elias Ashmole – szabadkőműves, Newton kortársa és a Londoni Királyi Társaság társult tagja – úgy vélte, hogy a bölcsek köve „isteni ajándékokat” ad az embernek, többek között az angyalokkal való kommunikáció képességét.

A bölcsek köve és a mesterséges intelligencia chatbotjai között kísérteties a hasonlóság, hiszen mindkettő az úgynevezett „szuperintelligenciákkal” történő kommunikációról szól. Vajon végre megtaláltuk a bölcsek kövét a mesterséges intelligencia formájában, amely lehetővé teszi számunkra, hogy egy láthatatlan intelligenciával beszélgessünk valahol a számítógépünk képernyője mögött?

Nem teszek úgy, mintha tudnám. De most, hogy visszatértünk a mesterséges intelligencia témájához, és mindezt a hátteret szem előtt tartva világosabban láthatjuk, hogyan illeszkedik a mesterséges intelligencia a nagyobb transzhumanista (és ezért szabadkőműves) vízióba. A ChatGPT – a leghíresebb, csodásnak tűnő képességekkel rendelkező mesterséges intelligencia chatbot – alkotói közül sokan transzhumanistáknak tűnnek.

Vegyük például Sam Altmant, a ChatGPT-t kifejlesztő OpenAI vezérigazgatóját. Altman a Szilícium-völgy egyik legjelentősebb vállalkozója, akinek sok mindenben benne van a keze. Ő az egyik alapító tagja a Y Combinatornak, a technológiai startupok gyorsítójának, amely olyan cégek elindításában segített, mint az AirBnB, a Stripe, a Reddit, a DoorDash és a Twitch. Tad Friend a The New Yorkerben jelentetett meg egy profilt erről a különc emberről, aki nem vallásos, vegetáriánus, homoszexuális és felkészült ember.

Friend szerint „Mint mindenki a Szilícium-völgyben, Altman is azt vallja, hogy meg akarja menteni a világot; de ellentétben szinte minden ottani emberre, neki van egy terve, hogy ezt meg is tegye”. Ez a terv magában foglalja az Y Combinator használatát egyfajta „árnyék ENSZ-ként”, amely az emberiség problémáival és jövőjével foglalkozik számtalan technológiai vállalkozáson keresztül.

Szilárdan hisz a technológia erejében. Altman elmondta Friendnek: „Egyáltalán nincs okunk azt hinni, hogy körülbelül tizenhárom éven belül nem lesz olyan hardver, amely képes lesz lemásolni az agyamat… a számítógépeknek saját vágyaik és célrendszereik lesznek. Amikor rájöttem, hogy az intelligencia szimulálható, elengedtem az egyediségünk gondolatát, és ez nem volt olyan traumatikus, mint gondoltam”.

Altman megingathatatlan bizalma a tudomány azon képességeiben, hogy felülmúlja legmerészebb álmainkat (vagy rémálmainkat), nem korlátozódik a mesterséges intelligenciára. Azt tervezi, hogy az Y Combinator Research-csel közösen létrehoz egy szintetikus-biológiai egységet a szintetikus vírusok elleni küzdelemre. Tervezi egy parabiosis cég finanszírozását, amely fiatal vérrel történő injekciókkal fordítja vissza az öregedést. Egy kísérleti városról álmodik, amelyet mesterséges intelligencia irányít, és önvezető autókkal egészíti ki. Létrehozott egy Covenant nevű csoportot, amely arra az időre készül, amikor az emberek „elavulttá” válnak – felváltja őket az MI, vagy talán a transzhumanista álom, az ember-gép kiborg. Egyszóval a természet feletti teljes kontrollról álmodik.

Halhatatlanság? Megvilágosodás? Egy technológiailag tökéletesített város? A Homo sapiens továbbfejlesztett változata? Ismerősen hangzik? Annak kellene. Akár tudatosan, akár öntudatlanul, a modern technológiai transzhumanisták még mindig a bölcsek kövét keresik, ami az alkimisták Szent Grálja volt – csak talán más formában.

A legaggasztóbb azonban az, hogy az OpenAI vezetőknek megvan a kapcsolatuk ahhoz, hogy számos elborult projektjüket előrébb vigyék. Altmant három különböző alkalommal hívták meg a Bilderberg-konferenciára, amely politikai vezetők, ipari, média- és pénzügyi szakértők titkos összejövetele. Az OpenAI egyik alapító befektetője, Reid Hoffman szintén részt vett a Bilderberg találkozókon. Emellett tagja a Council on Foreign Relations-nek [Külkapcsolatok Tanácsa], egy másik nagyhatalmú globalista csoportnak. Az OpenAI vezető tudósa, Ilya Sutskever a londoni Királyi Társaság (igen, még mindig létezik ilyen) tagja.

Mit gondoljunk tehát a mesterséges intelligenciáról és alkotóiról? Természetesen nem vagyok a tudomány, a technológia vagy akár az MI ellen – legalábbis önmagában nem. A tudomány és a technológia, ha helyesen használják, Isten ajándéka, amelyért hálát kell adnunk, és arra kell használnunk, hogy valóban javítsuk az életünket – ami egyébként nem mindig azt jelenti, hogy könnyebbé tesszük azt. De a kulcs természetesen ezeknek a dolgoknak a megfelelő használata. Szeretnék rámutatni arra, hogy sok támogatójuk transzhumanista filozófiája elgondolkodtató lehet számunkra. „Istent teremtünk” – mondta Mo Gawdat, a Google korábbi üzleti igazgatója a mesterséges intelligenciáról. Ha ez az a projekt, amelynek végső soron a mesterséges intelligencia a része, akkor semmi közöm hozzá.

A transzhumanista téveszme azt a fantáziát idézi fel, hogy meg tudjuk menteni saját magunkat, hogy nincs szükségünk Istenre, sőt, hogy mi magunk vagyunk Isten. Ez a Bábel tornya újra és újra.

Ez egy régi hazugság. A kígyó göndörödő nyelvéről csöpögött a kertben: „olyanok lesztek, mint az istenek” – továbbra is bedőlünk neki, ahogyan első szüleink is. A titkos tudás kísértése és a hatalom, amit ez adhat, ránk nehezedik. Ahogy máshol már leírtam, a mesterséges intelligencia szinte olyan lett, mint a modern orákulum, a mindentudó entitás, amihez „minden válaszért” fordulunk. Az a veszély fenyeget, hogy meghajolunk előtte, ahogyan a régi pogányok is meghajoltak hamis isteneik előtt. Csodálkozunk azon, amit alkottunk; szinte elkezdünk egy imát mormolni…

És van valaki, méltatlanul, aki meghallgat és szomjazza imádatunkat.

Vajon új technológiáink gyomrában bujkál, mint egy hódító, aki csak arra vár, hogy előbújjon?

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2024. június 21.