“A Waldorf-pedagógusok szinte kivétel nélkül jó szándékú, humanista emberek. Ezt nem lehet, de nem is akarom elvitatni. írásommal pusztán arra szeretnék rámutatni, hogy milyen (okkult) erők hatnak az antropozófiában és bizonyos fokig (ha ritkán is) a Waldorf-iskolákban, illetve, hogy az egész ideológiája eltávolít a minden ember számára egyetlen megoldástól: az élő és feltámadott Úr Jézus Krisztustól.” 

2000 ANTROPOZOFIAI INTÉZMÉNY NÉMETORSZÁGBAN

A Világnézeti Kérdésekkel Foglalkozó Evangéliumi Központ jelentése

Stuttgart: Németországban több, mint 2000 in-tézmény működik antropozófiai alapon – az óvo-dától – a kertépítőkig. Ezt jelenti a Világnézeti Kérdésekkel Foglalkozó Evangéliumi Központ (EZW), az antropozófiai „Info 3 Kiadóvállalatéra hivatkozva.

Az antropozófia Rudolf Steiner (1861-1925) tanain alapszik, és összeegyeztetheteetlen a keresztyén hittel. Az EZW jelentés szerint Németor-szágban 320 (antropozófiai) Waldorf-óvoda, valamint 125 szabad Waldorf- és Rudolf Steiner-iskola működik. Hét óvoda és iskola az új tartományokban (volt NDK) található. Ezek mellett van nyolc kórház, 830 biológiai-dinamikus föld- és kertművelő üzem. A jegyzék továbbá öregotthonok, szanatóriumok, gyógypedagógiai intézetek, szociálterápiai intézetek, szakmai képzést adó és továbbképző intézmények, kultúrközpontok, folyóiratok és könyvkiadók címét is tartalmazza.

Az EZW adatai szerint az antropozófiai társaágoknak az egész világon 47000-tagjuk van. Ezek egyharmada Németországban él.

1. Aktuális helyzet

Az antropozófia terjedőben van. A biológiai-dinamikus földművelés, alternatív Weleda- és Wala-gyógyászat, Waldorf-óvodák és Waldorf-iskolák virágkorukat élik. Az „új szellemiségre” törekvők, pl. a New Age mozgalom keretében, egyre nagyobb számban érdeklődnek az ezoterikus (okkult) és antropozófiai irodalom iránt. A fennálló társadalom alternatíváját kereső kritikusan gondolkodó ember – pl. a zöldek – előtt feltárulnak Rudolf Steiner gondolatai „A társadalmi szervezet hármas tagozódásáról” vagy „A kapitalizmuson és a kommunizmuson túli harmadik út”-ról.

Emellett feltűnő, hogy még azok között is, akik magukat „antropozófus”-nak nevezik, igen sokan vannak, akik mindenkelőtt az antropozófiai világépítmény gyümölcseit ismerik, gyökereit azonban alig. A „félantropozófusok” népes serege ez, amely mindent jónak talál mindaddig, amíg meg nem tudja, mi rejlik mögötte. Mert csak az tudja helyesen megítélni az egészet, aki ismeri egy mozgalom gyökereit, hátterét (így a gyümölcseit, az eredményeit is). A kettő egymástól el nem választható.

Mivel egy Waldorf-iskola közelében laktam, és kapcsolatban voltam zöldekkel és antropozófiai körökkel, ezért én is több éven át a „félantropozófusokhoz” tartoztam. Mindaddig, amíg nem vettem magamnak a fáradságot, hogy eredetiben elolvassam Rudolf Steiner írásait – mégpedig nagyon alaposan – több ezer oldalt. És akkor szemem elé tárult egy bámulatra méltó világkép. Világkép, amely az élő keresztyén hittel – amellyel időközben Isten megajándékozott engem – összeegyeztethetetlen volt. Az antropozófiai iratok és intézmények éveken át való tanulmányozásának némely eredményét szeretném közreadni ebben az írásomban. Vázolom Rudolf Steiner életútját, megismerési útját és világnézetét, és annak ke-esztyén szemmel való megítélését. Azután megkísérlem megmutatni, milyen szerepet játszik az antropozófia a New Age mozgalom keretén belül.

Ez a mozgalom azzal fenyeget, hogy megragadja a magán-, a társadalmi, sőt az egyházi élet számos területét. Részletesebben, mint ahogy ezen a helyen lehetőség van rá, foglalkoztam ezzel a problémakörről a „New Age”-r ől (Gassmann, L.: „New Age – Jön az egységes világvallás?”, Primo – Evangéliumi Kiadó) és az „Okkultizmus”-ról szóló könyveimben, valamint az „Antropozófia és Biblia” c. tanulmányomban .

2. Az alapító

Rudolf Steiner, az antropozófia alapítója, 1861-1925-ig élt. Ki volt ez a férfi, akiről egyesek azt mondják: „a legnagyobb emberi tettet vitte véghez”, és aki „megtanított minket megérteni Isten legynagyobb tettét” – mások viszont „keresztyénségen kívül álló lángész”-nek nevezik, „távol az evangélium forrásától”, amelyet „a lélek mélységében” kutat, és „megtalálja Lucifert”? Mi volt a jellemzője?

„Életutam” c. önéletrajzában beszél Steiner korai érzékfölötti tapasztalatokról amelyekkel kivívta környezetének értetlenségét. Az uralkodó materializmus teljesen ellenszenves volt számára, mert ellentmondásban állt aző magasabb világgal kapcsolatos ismeretével. Mindenesetre ez nem akadályozta meg abban, hogy materialista és metafizikaellenes filozófusoktól, mint pl. Ernst Haeckeltől és Friedrich Nietzschétól átvegyen bizonyos nézeteket, amelyeket azután a maga kibontakozó „szellemtudomány”-ának „magasabb szintjén” alkalmazzon.

így például Haeckel materialista monizmusát (amely szerint minden egyetlen elvből – Haeckel-nél az anyagból származik) átvette, és „szellemi”, „spirituális monizmussá” formálta (minden a „szellemi”-ből származik). Ily módon terjesztette ki szellemi síkra a biológiai-materialista evolúció elképzelését. így csináltFriedrich Nietzsche „Übermensch”-csé, illetve „magasabb rendű természeti ember”-ré fokozódó emberéből „szellemi ember”-ré fokozódó embert. És így – a hindu és buddhista források mellett – elsősorban Nietzschének az „azonos visszatéréséivel kapcsolatos nézetei adtak indítékot az ismételt földi életről, a reinkarnációról szóló tanításához.

Mint Goethe természettudományos írásainak kiadója, és a weimari Goethe-archívum munkatársa, Steiner intenzíven foglalkozott ennek a klasszikus írónak és költőnek természettudományos és filozófiai gondolatkincsével, hiszen a maga idejében ezen a területen Goethe jóval kevesebb elismerést kapott, mint költői munkásságáért. Kant számára a gondolkodás azt jelenti, hogy a jelenségeket elvont szintre lehozni és így elemezni, Goethe számára viszont a gondolkodás azt jelentette: fölemelkedni a jelenségek magaslatára, hogy bennük lakhassunk. És így a jelenségekbe, és a mögöttük álló egyetlen ideába való intuitív (ösztönösen megérző) elmerülés által ^ keletkezik az ismeret. Itt találkozunk a hindu világképpel, az Atman és Brahman, mikro- és makrokozmosz, egyéni lélek (individuális én) és világiélek kölcsönhatásával, amelyek misztikus elmélyülés által eggyé válnak. Mindenekelőtt Platónon keresztül hatolt be ez a gondolkodás a nyugati filozófiába.

Goethe továbbá kifejtette egy „ősnövény”-nek, mint érzékfölötti lénynek az elképzelését, amely mint fölérendelt idea, minden érzékelhető növényrendet magában foglal. Minden egyes növény, minden egyes jelenség csupán a mögötte álló ősalak metamorfózisa (átváltozása). Szellem és anyag egy egységet képez, amelyben a szellem a meghatározó elv. Steiner átvette ezeket az elképzeléseket, és továbbfejlesztetteő ket, de Goethétől eltérően nem állt meg a növénynél, hanem föltételezett az ember, sőt az egész kozmosz számára egy ősideát, amelyet az evolúciós fejlődés útján a maga tisztaságában kell elérni. A je-lenlegi, érzékileg tudomásul vehető, látható ember csupán átmeneti fokozat a szellemi ember felé vezető hosszú úton. Az emberrel együtt az egész kozmosz is egy roppant hosszú ideig tartó folyamaton át a maga „szellemivé válása” felé tart

A teozófía a Goethe által felvetett eszmék foly-atása és kiformálása. 1900 körül Steiner csatlakozott a Teozófiai Társasághoz, és hamarosan – második felesége, Marié von Siverstől támogatva – a német szekció főtitkára lett. A Teozófiai Társaság – amelyet 1875-ben egy spiritiszta médium, Heléna Petrovna Blavatsky alapított – a gnosztikus és ezoterikus (okkult) tanok tarka keverékét vallotta, amelyekről állítólag érzékfölötti módon „kapott kijelentést”. Steiner ezek közül egyesektől belsőleg távol tartotta magát, és – saját szavai szerint – csak „saját kutató látásának” eseményeit tárta elő ennek a társaságnak a keretei között. De ha összevetjük Steiner „titkos tudományát” Blavatsky „titkos tanával”, akkor lát-uk, hogy sok részletet átvett Blavatsky írásaiból, mint pl. az ember lényeges tagjaira, a világ keletkezésére és az evolúcióra vonatkozókat

Természetesen voltak eltérések is, amelyek azután Steinemek a Teozófiai Társaságból való kiválásához, és saját Antropozófiai Társaságának megalapításához vezettek az 1913. esztendőben.

A szakítás fő okául Steiner a teozófusoknál a sekélyes spiritiszta jelenségek felülkerekedését, valamint a Nemzetközi Teozófiai Társaság elnöknője, Annié Besant által propagált állítólag testet öltött világmegváltót vagy „Krisztust”, az indiai Krishnamurtit adta meg. Steiner a közönséges spiritizmust elvetette, mint az érzékfolötü világgal való kapcsolat időszerűtlen formáját. Szerinte ez az „érzelmi lélek” elmúlt korszakához tartozik, most azonban már elkezdődött a „tudatos lélek” korszaka, amelyben az érzékfölöttivel való kapcsolatfelvétel a tudat, a logikus gondolkodás bevonásával és a szigorú fegyelem útján megy végbe. Steiner továbbá kifejlesztett egy saját krisztológiát (tulajdonképpen krisztozófíát).. Krisztusnak” – ahogyan mondotta – központibb szerepet tulajdonított, mint amilyen az elsősorban keleti – brahmanizmustól és buddhizmustól meghatározott – teozófiai rendszerekben volt. Az éteri (érzékfölötti) látásról szóló tanításával elutasította egy Krisztus test szerinti visszajövetelét.

A könyvecske elolvasható itt.

Létrehozva 2020. május 15.