A nyár végéhez közeledve Ferenc pápa szinódusa a szinodalitásról itt áll a küszöbön, általános közöny közepette annak ellenére, hogy milyen súlyos következményekkel járhat. Még Putyin legújabb áldozatának, Jevgenyij Prigozsin drámai és szimbolikus halála sem ébresztette fel újra az európai közvélemény figyelmét a horizonton gyülekező súlyos problémákra. Pedig a figyelmeztető jelek nem szűkölködnek, és nem csak a jövő gazdasági aspektusait érintik, melyekre mindenki a legérzékenyebb.

Jean-Pierre Maugendre cikke a Renaissance Catholique folyóiratban (177. szám, 2023. május-július) elgondolkodtatott, és megpróbálom összefoglalni a lényegi pontjait, többek között azért, mert komoly és meggyőző megerősítést nyújt Roberto Vannacci tábornok aggodalmainak, amelyeket az Il mondo al contrario (A világ fejjel lefelé) című könyvében fejtett ki, és amelyek indokolatlan botrányt kavartak Olaszországban.

Maugendre kitér a franciaországi helyzetre és azzal kezdi, hogy megerősíti, hogy az ország területének jelentős része jelenleg a szeparatizmus állapotában van, ami a vallási skizma politikai megfelelője. Ezt írja:

„A kérdés már nem az, hogy lesz-e polgárháború vagy inkább etnikai-vallási háború francia földön, hanem az, hogy mikor és milyen valószínűséggel lesz sikeres a különböző résztvevők számára.”

A polgárháború feltételeit a bevándorlás teremtette meg, amely Franciaországban hosszabb múltra és szélesebb dimenziókra tekint vissza, mint Olaszországban és más európai államokban, amelyek mégis ugyanazon az úton járnak.

Az elmúlt évtizedekben, állítja Maugendre, az asszimiláció eszközei, amelyek a huszadik század elején a lengyel, spanyol és olasz bevándorlók esetében működtek, Franciaországban megbuktak. Sem az oktatás, sem a katonai szolgálat, sem az egyház nem tudta „franciásítani” a bevándorlók ezen hullámait.

A felelősség a szabadpiaci jobboldalt terheli, amely az embert csak termelőnek és fogyasztónak tekinti, és a szocialista baloldalt, amely az emberi jogok nagy utópiáiban bízik. Mindkettő, jobb és baloldal, egyetértett egy mantrában: a köztársaság és annak vallása – a szekularizmus – minden problémát megoldana.

Nem ez történt. Az évek során az iszlám egyre szorosabbra fűzte a bevándorló népességet, amelynek egy része nem akart mást, csak nyugatiasodni. Maugendre írja:

„Legyetek franciák! Miért kellene ezt tenniük? Ez valóban remélhető és kívánatos? Ki büszke arra, hogy francia vagy franciává válhat? A második vagy harmadik generációs fiatal bevándorlók közül sokan, amikor arra kérik őket, hogy jellemezzék magukat, szüleik nemzetiségét vallják. Hányan voltak ’papíron franciák’ a több ezer marokkói szurkoló közül, akik a tavaly decemberi világbajnokság alatt megszállták és elfoglalták a Champs Elysées-t? Ki lenne képes ezek közül a bevándorlók közül olyan meggondolatlanul elhagyni azt a kényelmet, melyet az Umma, egy teljes demográfiai és politikai terjeszkedésben lévő iszlám közösség nyújtott nekik, és egy olyan országhoz csatolni a sorsukat, amelynek a természetjogot megvető magatartása (házasság mindenki számára, gender-elmélet, LMBT-diktatúra stb.) botrányt és megvetést vált ki a természetjog bizonyos elemeihez még mindig szilárdan ragaszkodó népek számára? … A közelmúltban a középületek, a rendőrség, a tűzoltóság, az iskolák, a könyvtárak stb. – Franciaország és intézményeinek minden jelképe – ellen elkövetett támadások azt mutatják, hogy e fiatalok közül sokan olyan gyűlöletet táplálnak hazánk iránt, amelyet még a legelégedettebb kommentátorok sem tudnak már leplezni.”

Maugendre olyan tényeket idéz, amelyek mindenki számára nyilvánvalóak.

„Az etnikai-vallási megosztottság, amelyet egyesek előre látnak és félnek tőle, már nem veszély vagy jóslat, hanem valóság. A 2022. júniusi parlamenti választásokon Jean-Luc Mélenchon bevándorláspárti baloldali pártja, a NUPES mind a tizenkét Seine Saint-Denis-i körzetben győzött. Eközben Marine Le Pen Rassemblement National nevű pártja Var nyolc körzetéből hétben győzött. A szakadék nyilvánvaló. Azzal, hogy eurómilliárdokat öntünk a külvárosokba, hogy újjáépítsük az 1059 kiégett épületet, vagy hogy elősegítsük a szexuális nevelést az iskolákban, nem fogjuk megoldani a problémákat, amelyeket nemzeti területünk számos részének elszakadása okoz. Már nagyon késő van, és a szerencsétlen országunk sorsát irányító nincstelenek bandája nem képes sem az új bevándorlók áradatának lassítására, sem a bíróságok által kiadott OQTF (Obligation de Quitter le Territoire Français, a francia terület elhagyására vonatkozó kötelezettség) érvényesítésére. Félő, hogy országunk sorsa Libanoné lesz, azaz Franciaország etnikai és vallási vonalak mentén történő széttagolódása. Az egyik negyedet vagy várost marokkóiak, a másikat algériaiak, a harmadikat mali, a negyediket francia etnikumúak stb. fogják lakni, és mindegyik a saját törvényei szerint fog működni. A történelem könyörtelen. Megvannak a maga törvényei, olyan könyörtelenek, mint a fizika törvényei”.

Marshal Juin egyik jóslatát idézve Maugendre azt írja:

„Franciaország a halálos bűn állapotában van, és egy napon megbűnhődik. De azt is tudjuk, hogy mindig lehet gyógyulni, még a halálos bűnből is. Mindaddig, amíg az ember megbánja és jóváteszi. 1916. július 29-én a ma már szentéletű Charles de Foucauld a tamanrasset-i remeteségéből így prófétált: ‘Ha nem sikerül franciává tennünk ezeket az embereket, akkor kiűznek minket. Az egyetlen módja annak, hogy franciákká tegyük őket, ha keresztényekké válnak.’”

Ezek a jóslatok mit sem veszítettek időszerűségükből, és nem csak Franciaországra vonatkoznak. Maugendre kijelenti:

„A franciaországi egyház helyzete, melynek az evangelizációs küldetésért kellene felelnie, de mindenekelőtt arra hajlik, hogy szakítson a tradícióval, és áttérjen egy olyan szinodalitásra, amely éppoly emészthetetlen, mint amilyen határozottan forradalmi, bizonyára nem ad okot optimizmusra. Mégis tudjuk, hogy Isten számára semmi sem lehetetlen, és hogy a hazai kötelességeink alázatos teljesítésében készülnek fel a feltámadás idejére.”

Ezeket a szavakat Maugendre Franciaországra vonatkoztatja, de alkalmazhatnánk Olaszországra és egész Európára.

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2023. szeptember 17.