A jelentésükért érdemes megküzdeni, és történetüket érdemes megtanítani az utánunk következő generációknak

Sokan mondják, hogy a nyugati civilizáció sikere és stabilitása a jogállamiság betartásán alapul. Ez valóban igaz. Az értelmes és betartott törvények megléte tisztánlátást biztosít és hasznos ellenszere a káosznak. Néha a törvényeket megváltoztatják, és amikor ez jó okkal történik, a változás a társadalom javát szolgálja. De ha egy csoport vagy egy különleges érdekcsoport lobbizik azért, hogy egy törvényt csak azért változtassanak meg, hogy előnyhöz jussanak, a legtöbben egyetértenek abban, hogy ez a taktika igazságtalan.

A nyelv jelentése hasonló szerepet játszik. Ha egy társadalom tagjai között nincs általános egyetértés a szavak definícióit illetően, akkor a kommunikáció gyorsan ámokfutásba kezd, és a valóságról alkotott képünk torzul. Az idők változásával azonban a szavak bizonyos használata vagy jelentése megváltozik, sőt, akár el is tűnhet. Ez általában ártalmatlan és természetes, és nem származik belőle semmi baj. Egy példa: a XX. század elején a katolikus esküvőkön nem volt ritka, hogy a vőlegény megfogadta, hogy „imádni” fogja a menyasszonyát. A jelentés azt jelentette, hogy a férfi nagyra fogja tartani a nőt – ahogy ma talán a „megbecsülni” szót használjuk.

De ahogy vannak különleges érdekcsoportok, melyek a törvényt csupán eszköznek tekintik, amit a saját hasznukra használhatnak és módosíthatnak., úgy vannak olyan aljas erők is, amelyek a nyelvet is hasonló szemszögből vizsgálják. Amikor egy szó definíciójának megváltoztatásával el lehet kerülni, hogy beismerjék a rideg valóságot, vagy elismerjék, hogy egy tény nem illik bele a narratívába, akkor herkulesi erőfeszítéseket tesznek, hogy megszépítsék azt, ami tegnap még „igaz” volt.

Ez a gyakorlat már régebb óta tart, mint gondolnánk. A „gender” és a „nemiség” régen szinonimák, felcserélhetők voltak. A XX. század közepéig ezt senki sem kérdőjelezte meg. Valójában a „gender” a gene/gen gyökszóból származik, amely olyan szavakhoz kapcsolódik, mint a „generálni”. Aztán jöttek az 1970-es évek, és a társadalomtudósok és pszichiáterek gyakorlata, hogy szétválasztották ezt a két kifejezést. Ez nem szilárd bizonyítékokon vagy tényleges „tudományon” alapult. Ez ideológiai szofisztika volt, amely gyorsan gyökeret vert a tudományos életben, és mára sokak által elfogadott „valósággá” vált. Pedig az elfogadás nem egyenlő az igazsággal, és nem is jelzi a megfelelő tudományt.

A nyelvvel való talán legkirívóbb visszaélés azonban a „várandósság” szóval történik. Úgy tűnik, hogy a ma élők közül kevesen vannak tisztában ezzel a burokjátékkal, melyet az 1960-as évek elején a társadalmunkra kényszerítettek, de gyorsan beláthatjuk, hogy milyen nagy hatással volt a játékra. Amikor 1960-ban bevezették a „tablettát”, a gyógyszeripar egyik ismert aspektusa, hogy a tablettát szedő nőknek néha egyébként is lenne peteérésük. Aggódtak vajon ezek a vállalatvezetők, hogy egyesek ezért csalódnak a termékben? Nem. Az „áttörés az ovulációban” gondolata a termék egyik jellemzője volt – nem pedig hibája. Ez volt a „B terv”.

Az esetek többségében a tabletta úgy működik, hogy becsapja a női szervezetet, hogy azt gondolja, hogy terhes, így a szervezet nem fog peteérést produkálni. Ezért a nő ilyen körülmények között nem eshet teherbe. Azonban valahol az esetek 3-10%-ában a nőknek még akkor is van peteérésük, amikor a tablettát szedik. A gyógyszer hormonális hatása ilyenkor másodlagosan hat. Vékonyítja a méhnyálkahártyát (az endometirumot), így amikor az újonnan megfogant baba a petevezetéken keresztül 8-10 napig utazik, majd a méhnyálkahártyába szeretne beágyazódni, nincs hová kapaszkodnia. Egyszerűen elpusztul.

Hogy miért nem nevezi ezt abortusznak az orvostudomány? Azért, mert azok, akik megalkották a tablettát, valamint a terméket eredetileg forgalmazó cég (Searle) tisztában voltak ezzel a hatással, ezért ők, a Planned Parenthood és sokan mások, akik az FDA [szövetségi gyógyszerügynökség] jóváhagyását erőltették, azon dolgoztak, hogy megváltoztassák a „várandósság” definícióját. Ha a „várandósság” definícióját a fogantatás pillanatától (ahogyan mindig is volt, mióta ezt a fogalmat használták) néhány nappal későbbre, a méhfalba való beágyazódásra változtatnák, akkor képesek lennének simán azt állítani, hogy ez a gyógyszer nem okoz abortuszt.  

Szükségük volt egy megbízható szervezetre, amely tekintély alapján kinyilvánítja ezt a változást, ezért elkezdtek lobbizni az ACOG-nál (American College of Obstetrics and Gynecology, Amerikai Szülészeti és Nőgyógyászati Főiskola), hogy ezt a változást elérjék. Bár semmilyen orvosi, tudományos vagy logikai bizonyíték nem támasztotta alá azt, hogy nem a fogantatás pillanata lenne az, amikortól egy nő „várandósnak” minősül, az ACOG elegendő számú tagja nyilvánvalóan meglátta a pénzügyi előnyt és a kényelmet e fogalom újradefiniálásában, és a változás 1965-ben hivatalosan is megtörtént.

A szavak számítanak. Jelentésükért érdemes megküzdeni, és történetüket érdemes megtanítani a következő generációknak. Máskülönben mindannyian csak Orwell „Állatfarmjának” emberi változatát fogjuk megélni.

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2022. november 16.