Shakespeare klasszikus tragédiájának, a MacBeth I. felvonásának V. jelenetében Lady MacBeth értesül a Furcsa Nővérek jóslatáról, miszerint férje király lesz. Azonnal kiterveli a jelenlegi király, a nemes Duncan meggyilkolását, és aggasztó kérést intéz egy visszataszító forráshoz:

Jőjetek, halálos eszmék
Őrlelkei, forgassatok ki most
Nememből, s töltsetek tetőtől talpig,
Csordúltig, ádáz indulattal engem!

Vérem tegyétek sűrűvé, – a gyáva
Kétség utját zárjátok el; nehogy
A természet sugalma megtalálja
Rendítni bősz határzatom – s egyensúlyt
Tartson közötte és a kivitel közt.

Lady MacBeth a gonosz szellemeket – démonokat – hívja, hogy „nemtelenítsék” őt: hogy nőből férfivá változtassák. Nem szó szerint, ahogy a mai transzneműek akarják, mert bár gonosszá válik, tudja, hogy ilyesmi lehetetlen. Lady MacBeth azonban el akarja hagyni szelíd női természetét, és fel akarja venni egy férfi természetét – azt, amit ő szükségesnek tart a királygyilkosság végrehajtásához.

Shakespeare tehát a nem természetellenes elutasítását összekapcsolja a démonival. Lady MacBeth nem tudja egyszerűen megadni új „genderét” – démoni szellemeket kell segítségül hívnia, hogy kiforgassák neméből, hogy férfivá tegyék. A természet elutasításának ördögi hátteréről túl gyakran megfeledkezünk, amikor ma a transzgender mozgalommal szembesülünk.

Nem titok, hogy a transzneműség ma uralja kultúránkat. Ez a mozgalom olyannyira mindent áthatott, hogy ma a hivatalban lévő alelnökünk is megadja használandó személyes névmását az ülések előtt. Ha végigpörgeted a „Libs of TikTok” Twitter-csatornát, láthatsz olyan videókat, ahol általános iskolai tanárok kérdezik diákjaiktól a névmásukat, és drag queenek nyilvánosan mutogatják magukat kisgyerekeknek.

Jelenleg több mint 1,6 millió amerikai vallja magát transzneműnek, ami magában foglalja az elmúlt öt évben megduplázódott azon fiatalok számát, akik transzneműnek vallják magukat.

Ami egykor ritka pszichológiai rendellenességnek számított, mára mindennapossá vált.

Sok katolikus tanácstalan, hogyan küzdhetne meg ezzel a kulturális jelenséggel. Gyakran csak felemeljük a kezünket, és azt mondjuk: „Persze, hogy egy férfi nem lehet nő!”, és ennyiben hagyjuk a dolgot. De ez már nem lehetséges – ami néhány évvel ezelőtt még mindenki számára nyilvánvaló volt, az ma már egyre több ember számára nem olyan nyilvánvaló.

E frusztráción túllépve jó, ha megvizsgáljuk azokat a mélyen gyökerező mentális egészségügyi problémákat, amelyek hatással vannak azokra, akik meg akarják tagadni az Istentől kapott nemüket, valamint a bántalmazást, amely túl gyakran megelőzi az ilyen kijelentést. Sok olyan lélek, aki azt hiszi, hogy „tévesen ítélik meg nemét”, szenved, és szüksége van a segítségünkre.

De nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a hatást, amelyet a korábbi generációk is felismerhettek volna ebben a természetellenes mozgalomban: a démonit.

Nem állítom, hogy minden transznemű személy démoni megszállottság alatt áll. Néhányuknak (valószínűleg kevésnek) valódi pszichológiai problémái vannak, melyek szakszerű kezelést igényelnek. Mások elidegenedve érzik magukat, és azért vallják magukat transzneműnek, hogy egy társadalmilag hatalmassá vált közösséghez való tartozás érzését nyerjék el. Néhányan pedig, különösen a fiatalok közül, egyszerűen azért változtatják meg nemi hovatartozásukat, mert ez a menő (soha ne becsüljük alá, hogy egy fiatal mit meg nem tesz a társadalmi elfogadásért).

Maga a transznemű mozgalom a pokol bugyraiból való. Démoni erők irányítják, és vezetői valószínűleg démoni befolyás alatt állnak, ha nem egyenesen megszállottak. Hogyan másképp lehetne leírni egy olyan mozgalmat, amely simán kiteszi a gyerekeket szexuális képeknek, és olyan szörnyű orvosi kezelésekre kényszeríti a problémás fiatalokat, amelyektől még Mengele is elpirulna?

Tudjuk, hogy ez a mozgalom démoni, mert hazugsággal akarja felforgatni az igazságot.

Ahogyan a Sátán szembeszállt Jézussal, aki az Igazság, úgy a transznemű mozgalom is szembeszáll az igazsággal. Mint minden emberellenes mozgalom, természetesen a transzneműség is az igazsággal szemben áll, de ez a mozgalom különösen ördögi, mert azt akarja, hogy egy hazugságot igazságként fogadjunk el még akkor is, ha tudjuk, hogy az hazugság. Mindannyian tudjuk, hogy egy magát nőnek nyilvánító férfi még mindig férfi – ezt még a transznemű aktivisták is tudják a szívük mélyén. De mindannyiunknak azt kell mondanunk, hogy 2+2=5, függetlenül attól, hogy mi az, amiről tudjuk, hogy igaz.

Ez a transzneműség sajátos gonoszsága – mindenkit hazugságra akar kényszeríteni, hogy olyan legyen, mint maga a Sátán, aki hazudott Évának a kertben, hogy elérje ördögi célját. Meg akar minket verni, hogy engedelmeskedjünk, hogy az igazságot hazugságra cseréljük.

Sok katolikus érthető módon óvakodni akar az olyan erős kifejezésektől, melyek démoni jelzővel látják el ezt a kulturális mozgalmat – ördögi szellemekről beszélni valószínűleg szélsőségesnek és az ésszerű vitán kívül állónak bélyegez minket. De az ésszerű vita már régen elhagyott minket, amikor a transzneműségről van szó: nincs középút abban a kérdésben, hogy egy férfi az férfi vagy nő.

Nem kezelhetjük tehát a transzneműséget csupán mentális egészségügyi rendellenességként, vagy egyszerűen csak egy újabb woke kulturális jelenségként. Nem használhatjuk csak a pszichológia vagy a politika eszközeit a transzneműség legyőzésére. Egy ilyen erőfeszítés biztosan kudarcot vallana.

A transzneműség elleni harc végső soron lelki harc.

Ahogy Szent Pál mondta (és amit a mai kontextus érdekében némileg módosítok):

„Nem annyira a vér és a test [akár férfi, akár nő] ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen.” (Ef 6,12)

Ez nem csak azok elleni harc, akik saját testük nemiségét akarják kiforgatni, hanem a gonosz szellemek elleni harc is, akiket arra hívnak, hogy ezt megvalósítsák.

Mit jelent ez a katolikusok számára, akiket mindenhonnan eláraszt a démoni transzneműség üzenete? Hogyan küzdhetünk ellene? Először is, feltétlenül együtt kell éreznünk és pszichológiai segítséget kell nyújtanunk azoknak a lelkeknek, akik jogosan vannak összezavarodva az Istentől kapott saját nemükkel kapcsolatban. Részt kell vennünk a politikai folyamatban is, hogy ellenálljunk minden olyan törvényjavaslatnak, amely törvénybe foglalná a transzneműség hazugságait.

De radikális lépéseket is kell tennünk, hogy megvédjük gyermekeinket ezektől a démoni erőktől. Ha tudnánk, hogy a helyi állami iskolában sátánista fekete miséket tartanak ebédidőben, vajon elküldenénk-e a gyerekeinket abba az iskolába? Biztosan nem. Akkor miért küldenénk a gyerekeinket olyan iskolába, amely az ördögi transznemű üzenetet népszerűsíti, vagy akár meg is engedi a tantermeiben? Elvinnénk-e a gyerekeinket a helyi könyvtárba, ahol a „büszkeség hónapjában” transzneműeket támogató könyvek vannak kiállítva, vagy ahol Drag Queen mesedélutánokat tartanak? Ha igen, milyen démoni hatásoknak tesszük ki gyermekeinket?

Túl sok, egyébként szilárd családból származó gyermeket szippant be a transzneműek hazugsága, mert a szüleik nem voltak képesek felismerni a támogatott gonoszság súlyosságát – vagy felismerni, hogy hol támogatják azt.

Ezeken a gyakorlati lépéseken túl mindig emlékeznünk kell arra, hogy ez egy lelki harc. Ez azt jelenti, hogy mindenekelőtt imádkoznunk és böjtölnünk kell.

Ahogyan Urunk mondta tanítványainak: „ezt a fajtát nem lehet másképp kiűzni, csak imádsággal és böjttel.” (Mt 17,20). A tisztán emberi védekezés a transznemű cunami ellen biztosan kudarcot vall.

Ez állandó éberséget is jelent. Szent Péter azt mondta nekünk, hogy „Ellenségetek, a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el” (1Pét 5,8). Figyelnünk kell, hogyan szivárog be a transzneműség üzenete a kultúránkba: milyen tartalmakat fogyasztunk mi és gyermekeink a közösségi médiában, az interneten és a televízióban? A kultúra hazugságainak elutasítása és az emberi szexualitásról szóló katolikus tanítás alapvető megértése gyermekeink számára létfontosságú az ördög hazugságainak való ellenálláshoz.

A transzneműség démoni eredetének felismerése azt is jelenti, hogy szükségünk van szabadító és ördögűző imákra, mind a laikusok, mind a hivatalos ördögűzők részéről. Nem pusztán emberi érveléssel fogjuk legyőzni a transzneműséget, hanem a démonok kiűzésével. Lady MacBeth-hez hasonlóan a transznemű mozgalom is démoni szellemeket hív, hogy segítsen neki a nemiség kiforgatásában. Nekünk angyali és isteni szellemeket kell segítségül hívnunk, hogy felvegyük velük a harcot.

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2022. október 10.