Az Egyház tanítása az, hogy csak azok jutnak a mennybe, akik a kegyelem állapotában halnak meg. A menny Isten lakóhelye, és ezért mindenkinek, aki oda belép, olyan szentnek kell lennie, mint amilyen ő maga. Ahogyan a templom szentélyébe sem kerülhet szentségtelen dolog, a legkevésbé sem történhet szentségtörés, hasonlóképpen nem léphet be Isten legszentebb jelenlétébe olyan, aki nem szent. Amint azt a legutóbbi előadásban említettem azt a lelket, aki inkább töltene egy örökkévalóságot a tisztítótűzben, minthogy egyetlen alkalommal is Isten jelenlétében legyen akár legkisebb folttal a lelkén. Ez annak a jele, hogy a lelkek számára haláluk után teljesen világossá válik, mennyire feltétlenül szükséges, hogy tiszták legyenek, amikor Isten jelenlétében állnak.

A mennyben lévők rendelkeznek azzal, amit az isteni lényeg azonnali intuitív ismeretének nevezzük. Az Korinthusiaknak írt első levélben olvassuk, hogy Szent Pál azt mondja, hogy most tükör által homályosan látunk, akkor majd szemtől szembe. Az isteni lényeg azonnali intuitív ismerete azt jelenti, hogy ténylegesen látjuk Istent – egy intellektuális látás ez, nem a szemeinkkel látjuk őt, mert ő szellemi. Hasonlóak leszünk hozzá, mert úgy látjuk őt, ahogyan ő van, mondja Szent János. Ez tehát nem testi látás, hanem szellemi látás. Amikor belépünk a mennybe, Isten csatlakozik az értelmünkhöz, nincs közvetítő közöttünk: amikor Istent szemtől szembe látjuk, azonnal keressük őt az értelmünkkel. Ezért mondják a mennyben lévőkről, hogy mindent tudnak, mivel maga Isten ér hozzá értelmünkhöz, tudni fogjuk, hogy Isten mindennek a végső oka. Tehát ha színről színre látjuk Istent, akkor képesek leszünk látni mindent, aminek ő az oka.  Látni fogjuk Istent, aki végtelen, látni fogjuk a végtelen szeretetet, a végtelen igazságosságot, a végtelen irgalmat, a végtelen létet, azt, aki minden tökéletességében végtelen.

Isten színelátása a tökéletes boldogság, a boldogságunk definíciója. Az ember számára kétféle boldogság létezik: tökéletes és tökéletlen. Azt hiszem, ezeket már említettem korábban: a tökéletlen az, amikor a szemlélődő életen keresztül, amennyire csak lehet ebben az életben, vagy az erényes életen keresztül elnyerünk egy bizonyos mértékű boldogságot. A tökéletes boldogság csak akkor érhető el, ha Istent színről színre látjuk, ami azt jelenti, hogy ez csak a mennyben történhet meg. Ebben a világban nem valósulhat meg, bár bizonyos fokú boldogságra szert tehetünk, ha imádkozunk, engedelmeskedünk Isten parancsainak, és törekszünk arra, hogy szentek és erényesek legyünk. Akkor viszont majd az értelem tökéletessé válik, és tudásszomja tökéletesen kielégül. E világban mindig új dolgokat akarunk megismerni, és más emberekről akarunk tudni dolgokat. Nos, amikor meglátod Istent, mindent meg fogsz ismerni, ami megismerhető számodra. Ha Istent látjuk, látunk minden dolgot, aminek ő az oka.

Szent Tamás a bölcsességet úgy definiálja, mint a dolgok legmagasabb okának megfontolását. Így Istent, aki a legvégső ok, szemtől szembe látni a legmagasabb megfontolás vagy a bölcsesség legmagasabb formája, és ez a legmagasabb minőségű tudás. A tudásnak különböző fajtái vannak, és az értelem különböző módon tökéletesedik.

Ebben az életben tanácstalanok vagyunk önmagunkkal kapcsolatban, tényleg nem ismerjük magunkat nagyon jól. Van persze némi elképzelésünk, hogy mik a problémáink, hogy melyek az értékeink, de nem igazán értjük magunkat. De, amikor Istent szemléled, meglátod benne léted okát, és ennek eredményeként úgy fogod látni magadat, ahogy Isten lát téged: tökéletesen.

És mindenki mást is úgy ismerünk majd, mint amilyenek, de minden csak az utolsó ítélet során tárul fel. Az emberek általában nem értik, hogy miért csak akkor? Ha Isten a végső oka mindennek, és ő kívül van az időn, miért nem látok mindent (a végítélet előtt), az egész világtörténelmet és mindent, ami történni fog az örökkévalóság hátralévő részében, ha látom Őt? Nos, analógiaként: az Isten oldaláról nincs semmi elrejtve, vagyis amikor látod Istent, akkor abszolút semmi nincs rejtve az Isten oldaláról, de a végső ítéletig mi oldalunkról ő okozza bennünk, hogy lássunk bizonyos dolgokat. Hasonló ez ahhoz, mint amikor keressük a kulcsokat vagy egy autót vagy valami ilyesmit, valójában szemünk előtt vannak, rájuk nézünk, és mégsem látjuk őket: fizikailag vagy materiálisan látjuk őket, de nem minőségileg, így valójában nem ismerjük fel őket. Nos, így van ez a mennyben is, amikor Istent szemtől szembe látod. Anyagilag látni fogod benne a világvégét, de korábban nem fogod felismerni. Így azok, akik a mennyben vannak, bizonyos értelemben nem tudják, hogy mikor jön el a világ vége, és ugyanígy nem ismerik a belső életünk bizonyos aspektusait a feltámadásig. Természetesen a feltámadáskor, amint a végső ítélet bekövetkezik, azok, akiknek részük lesz a boldogító színelátásban, valóban látni fogják, hogy az ember lelkében van a bűn, vannak erények, tehát nem csak hallják az ítéletet, hogy ki kárhozik el, hanem látni is fogják a lelkeket. Ezért van az, hogy ha egyszer a mennybe kerülünk, semmi sincs elrejtve előlünk. Tökéletesen boldogok leszünk, ha hozzáférünk ehhez a teljes ismerethez Isten ok-okozati művéről, ahhoz, amit Ő tett. Amikor a mennybe kerülünk, és meglátjuk Istent, aki minden dolgok oka, mindent tudni fogunk, amit csak tudni lehet az egész világról, a világ történelméről, megismerjük minden dolog lényegét.

Mi tényleg nem értünk sok mindent ebben az életben, még akkor sem, ha valamit ismerünk. Van, amiről tudjuk, hogy hogyan fog reagálni és hogyan működik, és bár valójában ismerjük a dolog természetét, de pusztán a tapasztalat szerint. Akkor majd valóban látni fogod, és képes leszel megismerni minden teremtett dolog természetét. Tökéletesen megismerjük az isteni gondviselést és a rendet, ismerjük a csillagokat, még irányíthatjuk is őket, ha akarjuk. Nem kell feltétlenül fizikailag megtennünk, elegendő csak intellektuálisan Istenre tekintenünk.

Isten lesz az életünk, egy tökéletes intellektuális élvezet. Néha, amikor felfedezel valamit, vagy megtanulsz valamit, akkor azt mondod, hogy ez az, amit kerestem, van egy bizonyos elégedettség, ami intellektuálisan keletkezik. Ezt akkor folyamatosan fogjuk tapasztalni, az örökkévalóságig, így ismerjük meg Istent, keressük Őt. De nem igazán tudjuk tökéletesen megismerni Őt abban az értelemben, ahogy Isten ismeri önmagát, ahogyan ő látja magát, hiszen Isten végtelen. De ez a nem teljes megértés az ok, amiért a mennyben vég nélküli lesz a boldogságunk. Mert az örökkévalóságban, aki látni fogja Isten különböző tulajdonságait, aspektusait, az látni fogja azok tökéletességét, így az örökkévalóságig van egy állandó öröm, hogy mindig valami újat látunk. Aquinói Szent Tamás azt mondja, hogy nincs hit vagy remény a mennyben, és ezt azért mondja, mert a hit a láthatatlan dolgokra irányul, de ha egyszer látod Istent, akkor megszűnik a hit, mert tudod, hogy ismered Istent, látod Őt. És nincs remény sem, mert a remény arra irányul, amit a boldogító színelátásban látunk majd, ami még nincs itt. Többé tehát nincs remény vagy hit a mennyben, csak szeretet.

Életünk a mennyben meghaladja a mi felfogóképességünket, ezért is mondja Szent Pál azt a korinthusiakhoz írt első levelében, hogy szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív fel nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik szeretik Őt. Ez azt jelenti, hogy egyszerűen felfoghatatlan az ő életében részesülés, csak boldogságban lesz részünk a mennyben, amit mi úgy hívunk, hogy a lumen gloriae. Ez a latin kifejezés azt jelenti, hogy a dicsőség fénye.

Amikor a fény szót használjuk, akkor általában több értelemben használjuk. Néha szó szerint, mint amikor azt mondjuk, hogy kérem kapcsold fel a villanyt, hogy megtaláljam az órámat. Máskor analogikusan használjuk: olyan szavakat használunk, amelyek csak utalnak a fényre, de nem említik magát a fényt, például amikor azt mondjuk, hogy valaki nagyon világos koponya, amivel utalunk az értelmi képességére, a dolgok megismerési képességére. Így a skolasztikus filozófiában az értelem természetes fényének nevezzük az értelemnek azt a képességét, amely megismertté tesz dolgokat. Megismerhetővé teszi őket, vagy megismeri őket. Valaki, aki nem túl okos, nehezen tudja megérteni még a legegyszerűbb dolgokat is, amit valaki, aki nagyon okos, könnyen és gyorsan megért.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2022. május 7.