Vannak, akik mindent fehér-feketének látnak, helyesnek és helytelennek, jónak és rossznak. Mások inkább szürke óceánt látnak, amelynek sem egyik, sem másik oldalán semmi sincsen lehorgonyozva. Az életünk könnyebb lenne, ha a Szentírás világos választ adna minden lehetséges etikai dilemmára, de ez egyszerűen nem így van. Valójában a Biblia még azokra az etikai kérdésekre sem ad határozott választ, amelyekről szó van lapjai között. Akkor hogyan kell Jézus Krisztus lelkiismeretes követőiként meghozni a helyes döntéseket, amikor az élet szürke területein evezünk át?

A bibliai parancsok mindenkinek ugyanazt az etikai mércét állítják. Például a „Ne lopj!” parancsolat nem csupán a helyi kisbolt pénztárosára vonatkozik, hanem gazdagra vagy szegényre, fiatalra vagy idősre. A nyilvánvaló bibliai parancsokon túlmenően azonban ott vannak még a preferenciáink, lehetőségeink és a véleményünk, melyek esetében előfordulhat, hogy ami az egyik ember számára elfogadható, az egy másik számára nem.

Szükség van tehát egy eszközre, amely segít az etikai döntések meghozatalában olyan kérdésekben, amelyekkel nem foglalkoznak közvetlenül a Szentírás szakaszai. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy egyszerűen megnézzük azt, hogy mit mondanak a törvények, mert azok csak azt mondják ki, hogy mit szabad tennünk, de azt nem, hogy mit tegyünk. Az Egyesült Államok legfelsőbb bíróságának korábbi bírája, Potter Stewart mondta: „Az etika azt jelenti, hogy tudjuk, mi a különbség aközött, hogy mihez van jogunk, és mi az, ami helyes.”

Milyen eszközt használjunk tehát? Sok lehetőség van, de én a Szentírásba ágyazott igazságokat használom, amelyek különféle helyzetekben alkalmazhatók. Az etikai kérdésekben való eligazodáshoz én két újszövetségi igeszakaszt használok, a Rómaiakhoz írt levél 14-ből és a Korinthusiakhoz írt első levél 10,23-33-ból.

Mindkettő azt tárgyalja, hogy Krisztus követői ehetnek-e bálványáldozati húst. Korunkban ez nem egy aktuális társadalmi kérdés, de azok az alapelvek és kérdések, amelyek Pál apostol e problémával kapcsolatos érveit irányították, napjaink számos szürke területére is alkalmazhatók:

1. Megengedhető-e? (Ha egyértelmű bibliai parancs van ellene, akkor az nem megengedhető.)

2. Békéhez és kölcsönös javuláshoz vezet?

3. Előnyös, nyereséges vagy építő jellegű?

4. Mások javára válik?

5. Megbotránkoztat-e ez egy másik hívőt?

6. Dicsőséget hoz-e ez Isten nevének és hírnevének?

A kérdések bármelyikére adott „nem” válasz a döntésre adott „nem”-et is jelenti. Ilyen módon ezek a kérdések egyfajta horgonyként szolgálnak. A kihívás azonban az, hogy ezt a döntéshozatali mechanizmust újra és újra használjuk, és fejlesszük etikus izommemóriánkat. Az etikus viselkedés nem lehet az utolsó pillanatban hozott döntés. Ahogy Arisztotelész görög filozófus mondta: „Azok vagyunk, amit ismételten teszünk.”

Életünk döntései etikusak kell, hogy legyenek. Az igaz, a jó és a szép iránti elköteleződésünknek erősnek kell maradnia. N.T. Wright, brit Újszövetség-kutató, ezt így fogalmazta meg: „A keresztény etika nem arról szól, hogy felismerjük, mi történik a világban, és ráhangolódunk. Nem arról van szó, hogy olyasmiket tegyünk, amelyekkel elnyerjük Isten tetszését. Nem arról van szó, hogy megpróbálunk engedelmeskedni a régi, poros szabálykönyveknek. Arról szól, hogy a jelenben gyakoroljuk azokat a dalokat, amelyeket majd Isten új világában fogunk énekelni.”

Forrás: keve.org, Monday Manna

Létrehozva 2022. március 31.