Az Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozata kijelenti, hogy mindenkinek joga van a boldogságra való törekvésre – ez viszont nem garantálja, hogy várhatóan mindig boldogok leszünk, sem azt, hogy a boldogság önmagában olyan jogunk vagy állapotunk, amelyet időnket nem kímélve kell elérnünk.

A boldogság szorosan kötődik ahhoz, ami éppen történik velünk. Egy versenyen elért győzelem vagy a munkahelyi előléptetés boldoggá tehet, munkánk elvesztése vagy kocsink összetörése pedig boldogtalanná. Az, ami jelenleg – vagy két percen belül – történik, drámai hatással lehet a boldogságunkra.

Éppen ezért a boldogság nem összetévesztendő az örömmel. Az öröm a szív állapota, egy jellemvonás, belső énünk egy része. Az öröm a boldogsággal ellentétben nem függ a jelenlegi vagy éppen változó körülményeinktől. Lehet, hogy életünk most zajló eseményei miatt boldogtalannak érezzük magunkat, ennek ellenére megéljük a minden negatív tényezőt és hatást felülmúló örömöt is.

A boldogságot felfoghatjuk úgy, mint a naponként, sőt, óránként változó időjárást. Az öröm azonban inkább az éghajlatra hasonlít, melyben a változás hosszan, lassan, gyakran észrevehetetlenül megy végbe. Az öröm az optimizmus rokona: az örömteli hozzáállás hatással van a körülményeinkre adott reakcióra. Például, ha elveszítjük a baseballmeccset, boldogtalanok leszünk, az öröm viszont segít, hogy ennek ellenére végig élvezzük a játékot. Ha pusztán a nyerésre vagy vesztésre fókuszálunk, a végeredmény függvényében válunk boldoggá vagy boldogtalanná. Az örömteli lelkület viszont mérsékeli a hullámhegyeket és -völgyeket, és segít, hogy bármely helyzetben elégedettek maradhassunk.

A beazonosíthatatlan eredetű boldogtalanságot figyelmeztető jelként kellene felfognunk, úgy, mint a “Check Engine” lámpát a műszerfalon. Előfordul, hogy nem utal semmi komoly problémára, de arra is figyelmeztethet, hogy hagytuk, hogy a helyzetünk irányíthassa a gondolatainkat.

Munkahelyi boldogtalanságunk állandósulása jelentheti, hogy új állást, vagy új célokat, megközelítéseket keressünk munkánkkal kapcsolatban. A rövid távú boldogtalanságra számítanunk kell, ahogy az időjárás változásaira is: a dolgok nem mindig a mi elképzeléseinknek megfelelően alakulnak. A hosszú távú boldogtalanságot azonban komolyan kell venni. Érdekes, hogy a Biblia keveset beszél a boldogságról, az örömről viszont annál többet. A Biblia szerinti igazság az, hogy az örömre jó és rossz körülmények között is rátalálhatunk:

Az öröm a megpróbáltatások során születik.Senki sem keresi a szenvedést és nehézségeket, bár ezek igen hatékonyan építik az ember személyiségét: „… dicsekszünk a megpróbáltatásokkal is, mert tudjuk, hogy a megpróbáltatás szüli az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet” (Pál levele a rómaiakhoz 5, 3–4).

Az öröm az erős hitből származik. Az embert próbáló időszakok, főleg amelyekre nincs kihatásunk, felfedik, miben hiszünk és bízunk valójában. „Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudva, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül.” (Jakab levele 1, 2–4).

Az öröm kitart akkor is, amikor a boldogság már elillant. Vannak olyan időszakok, amelyekben úgy tűnik, a boldogság örökre elhagyott minket, és mégis, Istenben való hitünk által erősen kapaszkodhatunk az örömbe, amelyet egyedül Ő adhat meg. „Zengjetek az ÚRnak, ti, hívei, magasztaljátok szent nevét! Mert csak egy pillanatig tart haragja, de egész életen át a kegyelme. Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás.” (Zsoltárok könyve 30, 5–6).

Forrás: keve.org, Monday Manna

Létrehozva 2022. január 13.