A zsinat után elterjedtté vált az ige asztaláról és az eucharisztia asztaláról beszélni. Ennek talán a szentírásban elénk tárt isteni kinyilatkoztatás fontosságának hangsúlyozása lehetett a célja, de a pontos megfogalmazások hiánya (vagy a tényleges szándék?) ezen túlmenő következménnyel járt: egyenlőségjel került a szentírásban megnyilvánuló isteni jelenlét és az Oltáriszentségben jelen lévő Krisztus jelenléte közé.

Olyannyira, hogy a templomi lezárások idején komolyan gondolt érvként hangozhatott el, hogy a közvetítések révén az ige asztaláról való részesedés ugyanolyan, mint a megtiltott jelenléti találkozás az Eucharisztiában jelen lévő Krisztussal, úgyhogy elégedjenek meg ezzel a kedves hívek. Ezért érdemes talán megfontolni Chad Ripperger atya tisztázó magyarázatát, mielőtt ismételten elrendelik a templomok bezárását. A következő írás az ő előadásában elhangzó gondolatok alapján készült összeállítás.

Isten jelenléte négyféle – és nagyon fontos, hogy az emberek ezt tisztázzák, mert mindig jön valami elfajzott teológus, aki azt mondja: “Krisztus ugyanúgy jelen van az Eucharisztiában, mint az Igében”. Nos, ez egyszerűen ostobaság.

Az első az, amit kauzális (oksági) jelenlétnek nevezünk. Létezik egy oksági jelenlétnek nevezett elv, amely kimondja, hogy az ok mindig jelen van a hatás számára; vagyis egy dolog, ami elindít egy folyamatot, mindig jelen van a hatás számára, amikor azt okozza. Ebben a tekintetben Isten mindenütt jelen van, mint ok a hatása számára.

Isten azonban nem egy helyen van. Inkább az Istentől származó hatások, vagyis a teremtés van egy helyen, és Ő ok-okozati értelemben van ott jelen, nem helyileg. Ebben a tekintetben Istennek nincsenek accidensei – accidens alatt azt értjük, hogy valami, aminek egy része egy adott helyen van. Mi, akiknek fizikai testünk van, egy helyen vagyunk. Nem mondjuk, hogy Isten egy helyen van, mert ez azt feltételezi, hogy Ő körülírt vagy véges. Ő azonban végtelen, ezért soha nincs egy helyen, de az általa okozott hatások bizonyos helyeken bontakoznak ki.

A második, hogy Isten lelkileg van jelen, mint amikor azt mondjuk, hogy ahol ketten vagy többen összegyűlnek az Ő nevében, Ő ott van közöttük, ahogy Máté 8,20-ban olvassuk. Lelki jelenlét alatt azt értjük, hogy Isten meghallgatja imáinkat, és a kegyelem rendjében cselekszik. Más szóval, Ő ott van, segít nekünk, meghallgat minket.

A harmadik, hogy Isten a megszentelő kegyelem által van jelen. Ez az analógia és az Ő isteni természetében való részesedés általi jelenlét. Tehát amikor valaki a megszentelő kegyelem állapotában van, Isten a benne való részesedés által van jelen, mert a megszentelő kegyelem természetesen a Szentháromságnak a lélekben való lakozása, és így a Szentháromság a benne való részesedés által van jelen. (Egyébként, ha ez mind túl misztikusnak tűnik, ne aggódjatok, a teológusok még dolgoznak rajta.)

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2021. november 23.