A kísértés egyidős az emberiséggel, hiszen az ősi kígyónak engedve Éva leszakította a tiltott fa gyümölcsét. Szinte felfoghatatlan tett, mert az Édenkert minden gyümölcsét megkapta az ember, mindössze egy fa volt csak tiltva. Elgondolkoztató, hogy miért mindig az kell nekünk, ami tilos, és miért hisszük, hogy a tiltott gyümölcs édesebb és elengedhetetlenül szükséges.

Nézzük csak meg azokat a reklámokat, amikkel tele van a világháló. Mit is hirdetnek? Ehetsz bármit, sőt zabálhatsz két kanállal, de ha egy bizonyos pirulát beveszel, hipp-hopp le fogsz fogyni. Vagy a jól ismert dezodorreklám hangsúlyozza, hogy ha ezzel befújod magad, ellenállhatatlan leszel a másik nem számára. De kínálnak intim testrészeket növelő szereket is, melytől a szegény S-es vásárló hirtelen 3XL-es kategóriába lendíti magát. Vagy mégsem?!  A leggonoszabb dolgok mégsem ezek, hanem amikor kihasználják mások nyomorúságát, és a szalmaszálba kapaszkodó beteg embernek gyógyulással kecsegtető placebót, vagy mérget árulnak.

Önbecsapás:

Az az igazság, hogy hinni akarunk a csodákban, hogy nem kell semmit tenni, és mint a mesében, egy csapásra megváltozik az életünk. A kiskondásból is lehet király és a fiatal lányok is rátalálnak a szép szőke hercegre, és véget ér a békapuszilgatás. Várjuk a csodát rendíthetetlenül, és kitöltjük az aktuális szelvényeket, pedig tudjuk, hogy a nyerési esélyünk csekélyebb, mint az, hogy futás közben meglássuk a hátunkat. (pl.: a lottónál kb.: 1:40.000.000) De mi lenne, ha bejönne? Tényleg csoda! 

Vannak különböző jutalmazási formáink is, melyekkel tudjuk kényeztetni magunkat, miközben szépen lassan a rabjaivá válunk ezeknek. Ilyen pl.: az evés, pedig tudjuk jól, hogy a torkosság bűn, de egy jó traktára mindig elcsábulunk. És persze előfordulnak a jutalom nassolások (csipszek, csokik stb.), melyek bánatűzők, hiszen endorfint (boldogsághormont) szabadítanak fel. De idővel sajnos rájuk szokunk. Ugyanez áll fenn az alkohol és a cigaretta esetében is, a drogokról nem is beszélve. Azt mondjuk, hogy szükség van a napi hajsza után egy kis jutalomra, vagy kell valami, ami lenyugtat, eltompít. De a pillanatnyi örömnek mindig megvan az ára. Sokszor az, hogy kettéválik a világ: eltűnik a realitás, a normális élet, helyébe lép egy képzelt álomvilág.

A kísértés egyik speciális terepe a csalás, amivel lépten-nyomon találkozunk manapság. Szinte mindenki az áldozat oldaláról közelíti meg ezt a kérdést: „Így jár az, aki nem gondolkodik, enged a kísértésnek, könnyen becsapják”. De legalább ennyire érdekes az is, hogyan lesz valaki csalóvá. Hiszen a csaló maga is egy megkísértett ember. Mindennek az a vágy az alapja, hogy szinte 0 befektetéssel az ember a lehető legnagyobb hasznot zsebelje be. Szomorú, hogy azon már senki sem kapja fel a fejét, hogy a korábbi 100 grammos termékből hogyan lett 90, majd 80, mára már akár 70 grammos áru, miközben az ára maradt ugyanaz. Ezt is valaki kitalálta, emögött is áll valaki.

A csalás mechanizmusa:

A „jó” csaló mindig azt mondja, amit hallani akar a balek, és kerek, őszinte szemekkel tálalja a hihetetlenebbnél hihetetlenebb csodás ábrándokat, álomképeket. (Nekem az a véleményem, hogy ami nagyon rózsaszínű és álomszép, ott mindig van valami bibi, nem árt résen lenni!)

Hogy néz ki a csaló?

Külsőleg lehet átlagos, vagy akár trendi is. Lehet nyomulós, direkt marketingen kikupálódott, de lehet segítőkész és naivnak látszó, mint aki kettőig sem tud számolni. Ezek a szerepek mind a színielőadás eszközei az áldozat becserkészésében. A legkönnyebb préda az, aki biztonságban érzi magát, vagy valamely oknál fogva sérült.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2021. október 24.