Földi életünk igazi története nem más, mint mélyen érintő találkozások és rátalálások sorozata. A legmélyebb emberi találkozások pedig belenyúlnak a transzcendens világba, vagyis Istenhez  kapcsolnak  bennünket.  Ilyen  mélységesen  megjelölő,  Istenhez  vivő  találkozásra  ad alkalmat John Henry Newman bíborossal ez a jubileumi esztendő, születésének 200. évfordulója.

Három ponton érintett meg különösen a találkozás ezzel a XIX. századot szinte teljes egészében végig élő, korának problémáira oly érzékenyen reagáló, ám korunkban sem kevésbé aktuális, bámulatos intellektusú s ugyanakkor szíve mélyéből hívő „modern egyházatyával”, akinek a boldoggá avatásáért való imádságot maga II. János Pál pápa szorgalmazza. E három pont, mely természetesen nagyon is összetartozik, igencsak időszerű programot vázol a XXI. század kereszténye elé, ezért is éppen John Henry Newman életpéldájával és tanításával folytatódik Az életszentség mesterei című, évekkel ezelőtt útnak indított sorozat.
Legelőször Newmannek azt a felfedezését kell megemlíteni, melyet tizenöt éves korában a kollégiumban töltött nyári vakáció alatt szerzett olvasmányélményei hoznak meg számára:  két  alapvető  valóság  létezik,  „én  és  az  én Teremtőm”. Nem vallási individualizmus ez, hanem Szent Ágoston-i mélységben való rátalálás az ember legvégső titkára, a minden történést megelőző, minden más kapcsolatot megalapozó viszonyra a teremtő Isten és az én, az ő teremtménye  között.  Ez  a  magányosság  rémülete  mögötti  édes  valóság,  hogy  Isten  öröktől fogva gondolt rám, egész életünkön végigkísér, keresztény hitünk is ebbe a kapcsolatba ágyazódva bontakozik ki.

Másodszor John Henry Newman fáradhatatlan igazságkeresését kell kiemelni. Számára az igazságok nélküli vallás nem is vallás, csupán érzelmes jámborság, mert a mindenható Isten nem érzéseket, hanem igazságokat nyilatkoztatott ki, s azokat Krisztus által az Egyházra bízta. A fiatal Newman ezért társaival együtt őszinte buzgalommal keresi az anglikán egyház katolikus, azaz ősegyházi alapjait. A hivatalos elutasítás után rá kell döbbennie, hogy az addig antikrisztusnak tartott római pápa vezette katolikus egyház őrizte meg a legtisztábban az apostoli  hitletéteményt,  s  míg  a  különböző  korok  eretnekmozgalmai  folyton  ellentmondtak  egymásnak és nem egyszer önmaguknak is, a római egyház, minden bűne és hibája ellenére, következetesen  mindig  ugyanazt  vallotta.  Az  igazságkeresés  küzdelmes  útját  becsületesen végigjárva, hosszas vajúdás után így születik meg az új, a katolikus Newman.

A harmadik mozzanat az előző kettőből nyeri magyarázatát: John Henry Newman lankadatlan törekvése az életszentségre személyes istenkapcsolatából fakad, s szenvedélyes igazságkeresésében ölt testet. Ezért áttérése nem pusztán felekezetváltás, hanem valódi belső megtérés.  A  kinyilatkoztatott  isteni  igazságokra,  melyek méreteit Isten Fia  megtestesülése  és kereszthalála jelöli ki, a méltó válasz csak a teljes, szívbéli odaadás lehet. Igehirdetésében sem elégedett meg kevesebbel, mint hogy az isteni igazságok feltárása által az életszentségre hívjon.  „Akik  a  vigasztalást  tekintik  igehirdetésük  céljának,  elvétik  szolgálatuk  rendeltetését  – írja. –  A szentség a cél, a vigasztalás csupán szíverősítő, de senki sem iszik szíverősítőt reggeltől estig.”

John Henry Newman megtérése mélyén titokzatosan, ám hatalmasan jelen van a Szent Szűz misztériuma, azé a Szent Szűzé, akinek tisztelete anglikán pap korában teljességgel idegen volt tőle, mígnem felismerte, hogy a Mária-tisztelet nem akadálya a tiszta istenimádásnak, hanem  éppenséggel  segítője,  hiszen  a  Szent Szűz misztériuma az Úr Jézus misztériumában gyökerezik és teljesedik be. 

A következő lapokon ezért három Máriával kapcsolatos evangéliumi mondatot elmélkedünk végig, melyek tartalma mélyen megjelölte John Henry Newman életútját, és nekünk is nagy segítségünkre lehet katolikus hitünk megerősödésében.

A teljes tanítás elolvasható itt.

Létrehozva 2018. május 14.