Ha megkérdezed az embereket, melyik a legfélelmetesebb könyv a Bibliában, a legtöbben valószínűleg azt mondják, hogy a Jelenések könyve. Rémisztő látomások, szörnyű ítéletek és fantasztikus képek, szinte meg vagyok lepve, hogy Hollywood még nem próbált egy horrorfilmet készíteni belőle.

Ha engem kérdezel, valószínűleg azt mondanám, hogy Jakab levele. Míg a Jelenések könyve határozottan ijesztő képekkel rendelkezik, tudom, hogy azok csak képek. Azok az ijesztő látomások szó szerint nem fognak bekövetkezni. Ha helyesen értelmezzük a Jelenések könyvét, az valójában az egyik legmegnyugtatóbb könyv az egész Szentírásban.

Jakab viszont igazán rémisztő. Az egész Újszövetségben a legkeményebben elítéli a bűnt, és hacsak a nevünk nem „Szt.” rövidítéssel kezdődik, fel kell ismernünk magunkat és a saját bűnösségünket ezekben az elkárhozásokban.

Több, mint egyház és ima

Vegyük például ezeket a szavakat a könyv nyitó fejezetéből:

„Ha valaki vallásosnak tartja magát, nyelvét azonban nem fékezi, hanem áltatja magát, annak vallásossága mit sem ér. Isten és az Atya szemében ez az igazi, tiszta vallásosság: meglátogatni nyomorukban az árvákat és az özvegyeket, és tisztán maradni a világ szennyétől.” (Jak 1,26-27)

Közülünk azoknak, akik komolyan vesszük hitünket, ez a rész egy létfontosságú olvasmány. Azt mondja el nekünk félreérthetetlenül, hogy sokkal többet kell megtennünk, mint hogy elmondjuk az imáinkat és elmegyünk a misére vasárnap, hogy valóban vallásosak legyünk. Azt mondja, ha nem éljük meg hitünket szavainkban és tetteinkben, akkor jámborságunk értéktelen.

A szöveg említ néhány konkrét módot, de én csak az első részre akarok összpontosítani, ahol Jakab azt mondja nekünk, hogy meg kell „tartani a szoros gyeplőt” a nyelvünkön. Ez alapvetően azt jelenti, hogy meg kell néznünk, mit mondunk (Jak 3,1-12). Például nem szabad feleslegesen kritizálnunk az embereket, nem szabad pletykálnunk, és nem szabad pletykákat terjesztenünk másokról. Ehelyett akármikor, ha kinyitjuk a szájunkat, hogy beszéljünk, mindig szeretettel kel legyünk azokhoz az emberekhez, akikkel és akikről beszélünk.

Két konkrét példa

Manapság két olyan kontextus van, ahol ezt szem előtt kell tartanunk. Először is mindig emlékeznünk kell arra, hogy ez a tanítás az interneten leírtakra is vonatkozik. Amikor kapcsolatba lépünk emberekkel a közösségi médiában vagy a cikkek hozzászólás részében, gyakran csak egy nevet és egy képet látunk, így elég könnyű elfelejteni, hogy valódi emberek vannak a beszélgetés másik oldalán.

De ezt nem felejthetjük. Nem felejthetjük el, hogy még az interneten is Isten képmására és hasonlóságára teremtett valódi emberekkel beszélünk, így kötelességünk keresztényként, hogy olyan könyörületesek legyünk velük, mint amilyennek kell lennünk azokkal az emberekkel, akikkel szemtől-szembe találkozunk. Annak ellenére, hogy szó szerint nem a nyelvünket használjuk beszédre, amikor az interneten közzéteszünk dolgokat, Jakab tanítása akkor is ugyanúgy érvényes.

Másodszor, szem előtt kell tartanunk ezt is, amikor híres emberekről, például hírességekről vagy politikusokról beszélünk. Mivel általában velük nem szemtől-szembe találkozunk, könnyű elfelejteni, hogy ők is igazi emberek, mint te és én. Azok, és így kell bánni velük. Bár természetesen nem kell egyetértenünk velük vagy kritizálhatjuk is őket, amikor ezt megérdemlik, ezt mindig szeretetteljes módon kell tennünk.

Nyelvünk megfékezésének fontossága

Ha mindezt nem tesszük, ahogy Jakab mondja, akkor a vallásunk értéktelen. Ha nem ellenőrizzük, amit mondunk, akkor minden imánk, minden szentmisénk, minden áhítatunk és minden más vallásos dolog, amit csinálunk, semmit sem ér.

Ha legközelebb jön a kísértés, hogy sértegess valakit a Facebook-on, kritizálj egy véletlenszerűen elhaladó idegent az utcán, vagy terjessz néhány szaftos új pletykát, amit éppen hallottál, ne feledd, hogy a Szentírás arra hív minket, hogy tartsuk szoros gyeplőn a nyelvünket. Ha nem tesszük, akkor nem igazán gyakoroljuk a keresztény hitet, és állítom, ez ijesztőbb, mint bármi, amit a Jelenések könyvében olvasunk.

Az eredeti cikk angol nyelven

Létrehozva 2021. május 9.