Nyugodj meg. Lélegezz. Ez nem mazochizmus. Isten nem akarja, hogy bárki is szenvedjen. Ő a végtelen szerelem! Azonban… a szenvedés szükséges növekedésünkhöz és fejlődésünkhöz. Egyetlen apa vagy anya sem szereti látni, hogy a gyermeke szenved, de tudják, hogy szükség van egy antibiotikum injekcióra, ami nagyon fájdalmas, hogy meggyógyítsák a torokfertőzést. A gyermek szenvedése szükséges, hogy megmentse a saját életét.

Isten így működik az életünkben. Mindig a legnagyobb jót tartja szem előtt: a lelkünk üdvösségét, hogy egy nap örökké boldogok le tudunk lenni Vele együtt a mennyben. Hogy ezt lehetővé tegye és mindig tiszteletben tartsa a szabadságunkat, megenged bizonyos fájdalmakat és szenvedéseket, mindig arra szólít fel minket, hogy magasabbra nézzünk, hogy felemelkedjünk Őhozzá, és így képesek legyünk legyőzni mindent, ami sújt bennünket.

Ez az igazság egykor sokkal világosabb volt az emberek számára. Néhány generációval ezelőtt nem volt gyakori, hogy az emberek panaszkodnak az élet elkerülhetetlen szenvedései miatt. A legnagyobb katasztrófák közepette általában azt halljuk: „Ez Isten akarata …”; „Isten megengedte…” És az emberek letörölték könnyeiket és tovább léptek. Sokkal gyakoribb volt látni az emberekben Jób lemondását: „Az Úr adta, az Úr elvette: áldott legyen az Úr neve!” (Jób 1,21)

Azonban a nagy technológiai fejlődés és a létesítmények miatt, melyekkel manapság rendelkezünk, az emberek érzelmileg gyengébbé váltak és érzékenyebbé: nem bírják elviselni a legkisebb problémát sem.

Minél kevesebb erőfeszítést kell tennie egy személynek ahhoz, hogy elérjen valamit, annál gyengébb lesz, és annál kevésbé lesz képes szembenézni a csapásokkal.

Egy másik tényezője ennek a mentalitásnak, hogy keresik az élvezetet és elfutnak a fájdalom elől. Ez a mentalitás az állatokra jellemző, az irracionális lényekre, akik nem tudnak más módon élni. Az ösztöneik programozzák őket, és csak vakon képesek engedelmeskedni ezeknek.

Az emberek, mivel fel vannak ruházva az értelemmel, képesek választani, hogy kövessék-e vagy sem a testük impulzusait, és ezért sokkal magasabb rendűek, mint az állatok. Egy kankutya, mikor látja egy szukán, hogy tüzel, nem tud más hozzáállást tanúsítani, mint hogy párosodjon vele. Egy férfi vagy egy nő, nem számít, bármennyire vágyik erre, képes nemet mondani a nemi közösülésre. Korunk nagy problémája, hogy az emberek egyre inkább állatként élnek és feladják gondolkodási képességüket, hogy a jót válasszák, nem csak azt, ami jól esik.

És mi a legjobb módja annak, hogy legyőzzük ezt a hedonista mentalitást, és hatékonyan erős emberré váljunk? A szenvedés! Nem mazochista módon, ahol örömet okoz a fájdalom, hanem kiemelkedően emberi módon, tudva, hogy uralni kell a természet rakoncátlan impulzusait, és ez csak szenvedéssel lehetséges, kiegyensúlyozott lemondással ezekről az örömökről. Ez a bölcsesség az ókori Görögországból származik, de az utóbbi időben nagyon kiment a divatból.

Kezdheted azzal, hogy lemondasz kis örömökről, például felkelsz, amint megszólal a riasztó, és nem vársz az ágyban még egy percig, vagy vizet iszol gyümölcslé helyett ebédidőben, vagy hagyod, hogy a fürdővíz hőmérséklete egy kicsit hidegebb legyen, mint ahogy szereted. Számtalan lehetőségünk van minden nap, hogy erősítsük akaratunkat és uralkodjunk a saját testünk felett.

Egy második, egyben nagyobb lépés, melyhez teljes bizalom szükséges Isten jóságában és irgalmában, valamint az ő végtelen szeretetében mindannyiunk számára, amikor valóban megkérjük Istent, hogy küldjön nekünk szenvedést. De nem akármilyen szenvedést. Azt a szenvedést, amit Ő előre látott az örökkévalóságból, neked, hogy megszabadítsd magadat az önzésedtől, és napról napra jobban szeress.

Joseph Kentenich atya, a Schoenstatt Mozgalom alapítója így imádkozik: „kérek Tőled minden keresztet és szenvedést… mert szereteted állandóan őrködik fölöttem” (HW 393 és 400). Ez a hozzáállás, melyet inszkripciónak nevez [szabad akarat megszabadítása az önzéstől] csak akkor lehetséges, ha biztosak vagyunk abban, hogy Isten az Atya, hogy ő az én Atyám, hogy szeret engem, és soha nem küld semmilyen szenvedést, ami nem szolgál a saját javamra.

És a legcsodálatosabb dolog az, hogy amikor sikerül elérnünk ezt a gyermeki bizalmat, az életünk sokkal könnyebb lesz, békében élünk, még a legnagyobb viharok közepette is. Egyre erősebbek és felkészültebbek leszünk arra, hogy szembenézünk az élet kihívásaival. Természetesen saját erőnkből ez a bizalom nem lehetséges. Kitartóan kell kérnünk ezt a kegyelmet, és megtenni saját részünket is, állandó lemondással életünk apró örömeiről.

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2021. április 18.