„Katolikus vagyok, de…” – kezdődik rengeteg mondat, amelynek a „de” után következő fele rögtön be is bizonyítja, hogy a „katolikus vagyok” rész nem igaz. Elhangzik ez laikus kommentelők, progresszív teológusok, sőt, néha még papok szájából is. A keresztség önmagában nem tesz katolikussá. Mi több, nem tesz katolikussá a megfoghatatlan, semmitmondó „Jézus tanítása szerint élek” lózung sem.

A katekizmus megfogalmazása szerint: „Az Egyház közösségébe azok épülnek be teljesen, akik Krisztus Lelkének birtokában az Egyház egész berendezését és az üdvösség minden eszközét benne elfogadják, és látható közösségében – a hitvallás, a szentségek, az egyházkormányzat és az egyházi közösség kötelékeivel – kapcsolódnak Krisztushoz, aki Egyházát a pápa és a püspökök által kormányozza. Az viszont nem üdvözül, aki beépül ugyan az Egyházba, de nem tart ki a szeretetben, és így »teste szerint« az Egyház kebelében marad, »szíve szerint« azonban nem.” (KEK 837.)

Magyarul katolikus az, aki: 1. meg van keresztelve; 2. nem eretnek; 3. nem szakadár.

„Az eretnekség valamely isteni és katolikus hittel elfogadandó igazságnak a keresztség felvétele után való makacs tagadása vagy a róla való makacs kételkedés; a hitehagyás a keresztény hit teljes elutasítása; a szakadás a pápának való alárendeltség vagy a neki alárendelt egyháztagokkal való közösség megtagadása” – írja az egyházi törvénykönyv (CIC. 751. kán.)

A keresztség csupán a szentségi egységet adja meg a megszentelő kegyelem által. Ugyanakkor a katolikusság a szentségi összetartozás mellett szellemi és „fegyelmi-joghatósági” egységet is megkíván.

„Katolikus vagyok, de az egyház tanítása rossz”; „Katolikus vagyok, de az egyház tanításából ezt és ezt nem fogadom el”; „Katolikus vagyok, de a hittételek elfogadása helyett inkább jóemberkedek, hiszen a tettek számítanak” – ezek unalomig ismert formulák. El kell keserítenünk mindenkit: ha ilyen állításokat fogalmaztok meg, akkor nem vagytok katolikusok, ugyanis elutasítjátok a Tanítóhivatallal szükséges egységet.

Mindazok, akik felülbírálják az egyház tanítását, dogmákat és hittételeket utasítanak el (legyen ez a három isteni személy lényegisége és tulajdonságai; az ember ontológiai sajátosságai; az egyházi tanítóhivatal és hatalom fölsége; a szentségek teológiája; stb.), azok onnantól kezdve nem az egyház tagjai, ugyanis önmagától beálló kiközösítés alatt állnak – hiszen eretnekek. (Vö.: CIC. 1364. kán. 1. §.: „A hitehagyó, az eretnek vagy a szakadár önmagától beálló kiközösítésbe esik”.)

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2021. február 15.