Az angol születésű, kanadai szerző, Malcolm Gladwell számos könyvet írt a társadalomtudomány különleges kilátásairól. Könyvében, az Outliers-ben (Kiugró értékek), egy olyan népszerű gondolatot fogalmazott meg, mely szerint 10.000 óra munka szükséges bármilyen szakterületen, hogy mesterekké váljunk. Például a pilóták, akik 10.000 órát repültek, vagy zongoristák, akik több mint 10.000 órát szántak a gyakorlásra a billentyűkön. Ha egy nagyobb műtéten kellene átesned, inkább egy olyan sebészt választanál, aki ezerszer megcsinálta már, vagy egy kezdőt, akinek kevés gyakorlata van?

Gladwell helyesen rámutat arra, hogy bármilyen területen a szakértelem megléte hatalmas érték. Ugyanakkor a rengeteg gyakorlásnak és tapasztalatnak lehet árnyoldala is.

Annyira hozzászokhatunk ahhoz, hogy hogyan kell irányítani azt a bizonyos üzletágat, hogy nem vagyunk hajlandóak átgondolni új és friss nézőpontokat. Még azokat se, amelyek jobban működnének, mint „a mindig is így csináltuk” módszerek. Vegyük például azt a magatartást, hogy „Szakértő vagyok és ezeket a dolgokat ilyen módon kell csinálni”. Ez akadályát képezheti annak, hogy megtaláljuk és beépítsünk új, innovatív meglátásokat akár új, akár régi problémákkal kapcsolatban. Leegyszerűsítve: a büszkeség a szakmai ismereteddel kapcsolatban korlátozhatja a jövőbeli sikereidet.

A Bibliának sok mondanivalója van az alázat értékéről és könnyen alkalmazhatjuk ezeket az elveket az üzleti és szakmai világban. Vegyük például, a Példabeszédek könyve 18,2-t, mely azt tanítja „Az ostoba nem leli kedvét az értelemben, csak saját eszének fitogtatásában.” Nehéznek tűnhet megérteni, hogy a szakértelembe vetett bizalom hogyan vezethet, „leromláshoz”, de számtalan példáját láttuk már olyan vállalkozásoknak, amelyek elbuktak vagy stagnálnak, csak mert a vezetőik büszkén utasították vissza, hogy kilépjenek a szakértelmük területéről és megtegyék a szükséges változtatásokat.

Az elbizakodottság a szakértelem terén oda vezethet, hogy azt mondod: „tudok mindent, amit erről a területről tudni kell”. De az állandóan változó világunkban – különösen azokon a területeken, amelyeket a technológia érint – ez a magatartás pusztító lehet. Legyen szó szállítmányozásról, gyógyszeriparról, könyvelésről, grafikai tervezésről, élelmiszer előállításról vagy a világűr felfedezéséről, ezeknek a feltörekvő területeknek mindegyike drámaian előrehaladott, mivel a „szakértők” készségesen félretették a szakértelmüket, hogy olyan új módokat fedezzenek fel, amelyekkel ezeket a fejlődéseket el lehet érni.

A Példabeszédek könyve 11,2 azt mondja „Ha jön a kevélység, jön a szégyen is, a szerénységgel pedig bölcsesség jár együtt.” El tudod képzelni azokat az embereket, akik nevettek, amikor a Wright fivérek megtették az első durva kísérleteiket a repülés terén? „Ember soha nem lesz képes repülni”, jelentették ki a „szakértők” azoknak az időknek a szaktudása alapján. Mégis ezek a repülés-úttörők, és a többiek, akik követték őket, bebizonyították, hogy a repülés képes az embereket még a világűrbe is eljuttatni.

Jim Collins, a klasszikus üzleti könyvében (Jóból kiváló) felidézi azokat a közös jellemvonásokat, amelyek a nagyszerűen teljesítő cégek vezetőit jellemezték. Leírja az „5-ös szintű” vezetőket, egyéneket, akiknek az volt a szándékuk, hogy azt tegyék, ami a cégük számára a legjobb. Az egyik ilyen jellemvonás a hatalmas alázat, hogy félretesszük a szakértelmünket mások bevonásának ösztönzése érdekében.

Akár tudták ezt, akár nem, de a Példabeszédek könyve 19,20 idézetét ültették át a gyakorlatba: „Hallgass a tanácsra, és fogadd el az intést, hogy végre bölcs légy!” Ahogy Collins rámutat erre, az alázat egy fontos tulajdonság minden szakértő számára. A korábbi szakértelmünk miatt azt feltételezzük, hogy mindenre tudjuk a választ, ami viszont katasztrofális eredményhez vezethet, különösen a mai rohanó, példátlanul változó világunkban.

Forrás: keve.org, Monday Manna

Létrehozva 2020. december 11.