„Mert nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem a Szentlélek.” (Mk 13,11)

Az engedelmesség a szentatyák tanítása szerint az összes vallási gyakorlatok zsinórmértéke; épp azért első helyen áll a lelki életre vonatkozó összes tanítások közt. Legyünk figyelemmel a következő pontokra.

1. Aki az Úr felkent szolgájának engedelmeskedik, nem embernek, hanem Istennek engedelmeskedik, aki mondotta: Aki titeket hallgat, engem hallgat.

Szalézi Szt. Ferenc írja: „Mikor B. Teréz anya látta, mily szigorú önmegtagadásokat gyakorol kordulai Katalin, bár gyóntató atyja ellenezte, ő is úgy akart tenni. De legyőzte magát, és engedelmeskedett. S ekkor az Úr így szólt hozzá: «Leányom, biztos úton haladsz; te az önmegtagadást szereted, én pedig többre becsülöm az engedelmességet.» Ennek következtében annyira szerette ezt az erényt, hogy nemcsak elöljáróinak engedelmeskedett, hanem külön fogadalommal arra is kötelezte magát, hogy lelki vezetőjének tanácsát mindenben készségesen követi; nagy lelki vigasztalásoknak lett ez forrásává, amint azt sok más jámbor lélek is tapasztalta, akik akaratukat teljesen a lelkiatya akaratának rendelték alá, hogy minél tökéletesebben adják meg magukat Istennek”.

2. „Senki sem kárhozott el engedelmesség miatt; ellenben engedelmetlen nem üdvözülhet.” Ez Néri Szt. Fülöp tanítása.

Szalézi Szt. Ferenc is így int: „Légy mélyen meggyőződve, hogy előbb fog ég és föld elmúlni, mintsem hogy a mi Urunk megszűnnék téged oltalmazni, amíg engedelmes maradsz vagy legalább is engedelmes lenni akarsz”. Ennek legmélyebben fekvő oka talán a következőben rejlik: „Az engedelmesség – írja a szent egyháztanító – oly kiváló erény, hogy az édes Üdvözítő tőle engedte magát vezettetni egész életén át. Azért mondotta is, hogy nem azért jött a földre, hogy a saját, hanem hogy Atyjának akaratát teljesítse, s az apostol azt mondja, hogy az Úr Jézus engedelmes volt mindhalálig, még pedig a kereszthalálig. Ő tehát végtelen szeretetének végtelen érdemét össze akarta kötni tökéletes engedelmességének végtelen érdemével”

3. Aki saját akaratát követi, s akit emberi tekintet vezet az engedelmesség irányításaival szemben, annak – Szt. Bernát szerint – nem kell az ördögtől kísértetnie: ő magamagának kísértője.

Szalézi Szt. Ferenc írja: „Vannak lelkek, kik, miként állítják, csak Isten Lelkétől vezettetik magukat; mindent, amit képzeletük csak eléjük rajzol, a Szentlélek sugallatának és ösztönzésének tartanak, aki minden cselekedetükben gyermekekként vezeti őket. Ezek nagyon csalódnak. Mondd csak, van csodálatosabb meghívás, mint Szt. Pálé, kihez maga Isten beszélt, s kit Ő maga térített meg? S lám mégsem akarta Isten maga őt oktatni, hanem Ananiáshoz küldé őt: majd ettől megtudja, mit kelljen tennie. És Pál, bár talán mondhatta volna: Uram, miért nem akarsz te magad engem oktatni? Nagy alázatosan oda ment, és mindent megtett, ami neki mondatott. Elképzelhető már most, hogy minket különb kegyelemben fog Isten részesíteni, mint Pál részesült? Hogy Isten minket közvetlenül, senki mást nem használva fog vezetni? Nem. Isten az engedelmesség által akar minket vezetni s az engedelmességen kívül csak hazugságot és csalódást fogunk találni”.

4. Nincs semmi okunk attól tartani, hogy a bölcs lelki vezér téved, vagy hogy ő nem ismer minket, vagy hogy nem ismer elég világosan. Az ily féle aggályok, ha nem hiúsítják meg teljesen az engedelmesség gyakorlását, legalább is késleltetik. Ha a lelki atya nem látott volna be eléggé a lelkedbe, vagy ha nem értett volna meg kellően, vagy ha nem fejezted volna ki magad elég világosan előtte, bizonyára jobban kikérdezett volna. Másrészről Isten megígérte az ő segítségét, és különös megvilágosítását azoknak, akik a lelkek vezetésében őt helyettesítik. Ennek meggondolása elég ahhoz, hogy azonnal és szent egyszerűségben engedelmeskedjél, miként azt a Szentírás parancsolja.

5. Isten a mi lelki állapotunkat nem nekünk, hanem annak nyilatkoztatja ki, aki hivatva van azt őhelyette gondozni. Meg kell tehát nyugodnunk, ha lelkiatyánk biztosít, hogy jó úton haladunk és Isten kegyelmének s irgalmának örvendünk. Nekünk mindenben s főleg e pontban engedelmességet kell tanúsítanunk. Mert keresztről nevezett Szt. János szerint kevélységet és hitben való gyengeséget árul el az, aki a lelkiatya szavában nem akar megnyugodni.

Szalézi Szt. Ferenc ezeket írja: „Lehet, hogy semmi vigaszt nem találunk a kiszabott gyakorlatokban, míg mások édes megnyugvással töltenek el bennünket; de nem szabad cselekedeteink jóságát a bensőleg érzett vigasszal mérni. A cselekvésben saját kielégülésünket keresni, annyit jelentene, mint otthagyni a gyümölcsöt, s a virág után kapni. Nagyobb hasznodra lesz, amit elöljáróid tanácsára teszel, mint amit saját felbuzdulásodból viszel végbe. Mert utóbbinál rendesen az önszeretet játszik közre, mely a jónak látszata alatt csak önmagának kíván tetszeni”.

6. A lélek kötelessége engedelmeskedni. Következőleg köteles a bűntől és egyéb veszélytől való esetleges félelmen felülemelkedni. „Néha úgy fogod érezni – írja Szt. Bonaventura – mintha lelkiismereted ellen cselekednél, jóllehet engedelmességből cselekszel úgy; úgy fog látszani, mintha vétkeznél, pedig nagy érdemet szerzel.”

„Kérd meg azért lelki atyádat – tanácsolja Szt. Ferenc, hogy határozza meg az áhítatgyakorlatokat, melyeket el kell végezned. Ez által nyerni fognak értékben, mivel az engedelmesség érdeme járul hozzájuk. Boldogok az engedelmesek, mert Isten soha nem fogja megengedni, hogy tévútra jussanak”.

7. Nem elég azonban, hogy az engedelmesség külső cselekedeteinknek zsinórmértéke legyen; akaratunkat és értelmünket is be kell töltenie, úgy, hogy mindent akarjunk, amit az engedelmesség parancsol, és mindent higgyünk, amit az engedelmesség, hogy higgyük, előír. Épp e benső meghódolás képezi a szent engedelmesség főérdemét. Nem tetszhetik ugyanis Istennek az az áldozat, amelyet nem lélekben és igazságban hoztunk meg.

„Az Üdvözítő így szólt szeretett tanítványához, Péterhez:«Míg fiatal voltál, magad övezted föl magadat –s arra jártál, amerre akartál; de mikor majd megöregszel, kiterjeszted kezeidet, s más övez fel téged, s oda vezet, ahová nem akarod». Akik még csak kezdők Isten szeretetében, maguk övezik fel magukat, és annyi önmegtagadást vállalnak magukra, amennyit jónak tartanak. Maguk választják önmegtagadásukat, maguk lemondásukat, maguk határozzák meg áhítatgyakorlataikat, s általában a saját akaratukat valósítják meg az istenivel egyetemben. Akik ellenben már mesterek e szent művészetben, azok másoktól engedik magukat megköttetni és megöveztetni, azok megadással fogadják el a rájuk adott jármot, és oly utakon járnak, melyeket saját jószántukból nem választottak volna. Ők is kiterjesztik kezeiket, mert természetes hajlamaik ellenkezését legyőzve, készséges megadással vezettetik magukat saját akaratuk ellenére, és egyre mondják: Engedelmesség a legértékesebb áldozat. Ily módon Istent dicsőítik és nemcsak a testüket, hanem a lelkűket is keresztre feszítik”.

8. Engedelmességed legyen egyszerű, gyors, örvendező, általános. Legyen egyszerű; mert nem szabad soká gondolkodnod, hanem be kell hódolnod annak az egyszerű gondolatnak: Engedelmesnek kell lennem! Legyen gyors; mert Istennek engedelmeskedel. Legyen örvendező; mert soha nem tévedhet az, aki Istennek engedelmeskedik. Legyen általános; mert az engedelmesség mindenre kiterjeszkedik, ami nem bűn.

Ez az az engedelmesség, melyről Szalézi Szt. Ferenc ezeket írja: „Nagy vigasztalásomra szolgál látni, hogy az engedelmesség szelleme tölt el téged. Ez a szellem mindennél becsesebb; ez minden nehézségben támasszá lesz. Igen kérlek, ne nézd, hogy kinek, hanem hogy kiért engedelmeskedel. Fogadalmad Istennek szól, bár embernek kezébe tetted le. Istenre kérlek, ne kételkedjél soha Isten segítségében! Ha a szükség úgy kívánná, Isten inkább angyalt küldene le az égből vezetésedre, mintsem hogy vezető nélkül hagyjon, miután oly bizalommal határoztad el magad az engedelmességre. Bízd rá tehát magadat teljesen az ő atyai gondviselésére és hagyatkozzál reá minden tekintetben”.

9. Kívánatos, hogy a lelki vezér és atya, akinek engedelmeskedel, szeretetteljes, tudományosan képzett, okos és erényes legyen!

Ez igen fontos kérdésre vonatkozólag Szalézi Szt. Ferenc így ír. „Mikor az ifjú Tóbiásnak megparancsoltatott, hogy Ragesbe menjen, azt felelte: «Az utat sem tudtam soha, melyen oda kell menni». Akkor «menj el most– felelé az atyja – és keress magadnak valami hű férfiút, ki elmenjen veled». Ugyanezt mondom neked is, Filothea. Ha komoly elszántsággal akarsz az Istenhez vezető útra lépni, keress magadnak egy megbízható embert, aki vezessen és irányítson. Ez mindennél fontosabb. «Bármint keressed Isten akaratát, – mondja B. Avila – sohasem fogod azt oly biztosan megtalálni, mint az alázatos engedelmesség útján, melyet buzgó őseink jártak és számtalanszor ajánlottak». A hív barát – így olvassuk a Szentírásban – erős oltalom is, aki ilyet talál, kincset talál. «A hív barát az életnek és halhatatlanságnak orvossága; és akik félik az Urat, megtaláljak azt». De ki fog ilyen hív barátot találni? Az, feleli a Bölcs, aki féli az Urat, vagyis az alázatosak, akik őszintén törekszenek lelkileg tökéletesedni. Miután tehát oly nagyon fontos reád nézve, Filothea, hogy ezen az Istenhez vezető úton jó vezéred legyen, azért kérd buzgó imában Istent, hogy szentséges Szíve szerinti férfiút állítson melléd, s ne is kételkedjél eziránt; mert ő gondoskodni fog ilyen jó és hűséges útitársról, még ha egy angyalt kellene is, miként az ifjú Tóbiásnak, az égből küldenie. De tekintsd is mindig úgy, mint egy angyalt, más szóval: ha rátaláltál, ne embernek nézzed, és ne emberi tudásában bízzál, hanem Istenben, aki őáltala akarja javadat előmozdítani s hozzád beszélni. Mert mindazt, ami üdvödre szolgál, szívébe és nyelvére fogja adni. Úgy kell tehát őt hallgatnod, mint egy angyalt, ki azért szállt le az égből, hogy téged oda felvezessen. Légy nyíltszívű a vele való érintkezésben, mindenben őszinte és hű; tárd fel előtte leplezetlenül és világosan a jót, a rosszat, ami benned lappang, minden szépítés és ámítás nélkül. Mert így tisztul és erősödik benned a jó, a rossz pedig megszűnik, és jóra válik. Bajodban enyhülést és erőt fogsz nála találni, jósorsodban ő fog mérsékelni s korlátozni. Légy tehát iránta feltétlen bizalommal, mely egyúttal szent tisztelettel párosuljon, mégpedig úgy, hogy a tisztelet ne csökkentse a bizalmat, viszont a bizalom ne feledkezzék meg soha a tiszteletről. Légy vele bizalmas azzal a tisztelettel, mellyel egy leány viseltetik atyja iránt, és tiszteld őt azzal a bizalommal, mellyel egy fiú van édesanyja iránt. Egyszóval ez a barátság legyen erős és gyengéd, szent és szentségre törekvő, egészen lelki és egészen isteni. Válassz azért ezer közül egyet, mondja Avila. Legyen szeretettel, tudással és okossággal teljes Ha csak egy is hiányzik e háromból, máris veszély fenyeget. De ismétlem: Könyörögd ki őt Istentől, s ha megtaláltad, magasztald az ő isteni Felségét. Ragaszkodjál hozzá, és ne keress mást, hanem haladj utadon egyszerűségben, alázatosságban és bizalomban; légy nyugodt: utazásod szerencsés lesz”.

10. Végezetül megjegyzem, hogy lehet egy áldozópapot gyóntatóul, egy másikat lelki vezérül választani. Szalézi Szt. Ferenc igen sok lelket vezetett tanácsaival és leveleivel, kiknek nem volt gyóntatójuk. „A lelki vezérnek – mondja a szent – feltárjuk egész lelkünket, a gyóntatónak a bűnt. Épp azért sokkal kiválóbb tulajdonságok követeltetnek meg a lelki vezérben, mint a gyóntató atyában.”

(Forrás: P. Quadrupani: Útmutatás jámbor lelkek számára, PPEKÚtmutatás jámbor lelkek számára, PPEK)

Létrehozva 2020. november 16.