Napjaink gyermekkönyv-sikere J.K.Rowling: HARRY POTTER ÉS A BÖLCSEK KÖVE című műve és folytatásai. Az izgalmas történet árva főszereplőjénél sanyarú sorsa közben „paranormális“ képességek lépnek működésbe.

Harry nehézségei jóra fordulnak, amikor eljut a „Boszorkány – és Varázslóképző Szakiskolába“, ahol kibontakoznak öröklött okkult képességei, sikereket arat a varázslással és bátorságával, az összetartással, midőn társaival a „fekete mágusok“-kal szemben meg akarja szerezni a „Bölcsek kövét“. A könyvben a fiú bátorságát látjuk, hiszen nem szorgalmas, nem jó tanuló, rászorul a lányosztálytársnak a szüntelen segítségére. Természetes gyereknek tűnik abból is, hogy nem mentes a bosszúvágytól.

De lássuk, milyen világkép van jelen a történetben? Nem felel meg a keresztény szemléletnek és az okkultizmus tanaihoz tartozik: Az iskola fővarázsló-igazgatója oktatja, hogy a sötét hatalom tartozik a „fekete mágia“ körébe; hogy az „igazság csodálatos dolog, de szörnyű is lehet, ezért óvatosan kell bánni vele“… ; hogy „ a pallérozott elme számára a halál nem más, mint egy új kaland kezdete“… (Istenről vagy Jézusról egy szó sem esik a könyvben.) Az igazgató-főmágus elmagyarázza az önmegváltást, amelyhez bátorság és varázs kell.

Mit tanulnak a varázslóképzősök? Természetesen „varázslást, bájitalkészítést, átokkivédést, gyom- és gyógynövényismeretet, átváltoztatást és eltüntetést, sóbálvánnyá változtatást, varázspálcák és átkok használatát.“ További mágikus szereplők: a kígyó, a „bölcsek köve“, a szörnyek, a „segítő állatok“ (az óriás tarantula, a varangyos béka, a baglyok), a házi szellemek, a gonosz kopogtató szellem, a ravasz koboldok, a varázsgombák. Tankönyveik: „Modern varázsláselmélet“, „Ismerkedés a varázsitalokkal“, „A mágia története“, „A sötét erők“… Minden tanárnak, beleértve az igazgatót is, különös, bizarr megjelenése, ábrázata, szeme van. A titokzatos, bizarr külsejű varázsló-emberek a főhős hétköznapi életében is felbukkannak.

A bizarr, az ijesztően meghökkentő a gonoszlélek megjelenési formái közé tartozik. Ezzel szemben az alkotó Szentlélek művei mindig szépek, harmónikusak, természetesek, RENDESEK.

Az okkultisták beszélnek előszeretettel „fehér és fekete mágiáról“, a kereszténységben pedig világos, hogy minden mágia Istenellenes és mindkettő a bukott angyalok segítségével működik. A Kinyilatkozatás számos szövege tiltja az okkultizmust: Mtörv 18,9-13; Kiv 22,17 Mtörv 32,17; Iz 3,1-3; stb. A Katolikus Egyház Katekizmusa a 2116-17. pontjában szól ezek ellen.

Az okkultisták véleménye, hogy az „igazság szörnyű is lehet“, de a valódi igazság, mely Krisztusban van, életet ad és felszabadító. A halálnak puszta átmenetként, „új kalandként“ való felfogása ellenkezik a keresztény tanítással, így a reinkarnáció hitét sugallja. A Potter-story annak „csak egy mese“, aki nem vette észre, hogy napjainkban valódi gyakorlattá vált a mágia és számtalan fórumon terjesztik (a „MAGUS“ csokoládétól kezdve a „M.A.G.U.S. szerepjátékon“, Szepes Mária és mások könyvein keresztül – „A mindennapi élet mágiája,“ „A fény mágiája“, – a boszorkányok bejegyzett külföldi és hazai egyesületeiig).

Könyvtáros meséli 2001 januárjában: „Belépő: – Mágiával foglalkozó könyvet kérek… Könyvtáros: – Ott vannak a polcon. De miért szükséges? – Bosszút akarok állni azon, aki a börtönbe juttatott, egy ujjal sem nyúlok hozzá…“

Mi is a mágia? Titkos erőkkel, kiiktatva emberi fáradságot, rövidre zárt úton hatalmat gyakorolni.

Nem véletlen, hogy Potter iskolájában az ebédlőben mindig szempillantás alatt párolognak aranytányérokon az ételcsodák s a mosatlannal együtt eltűnnek ahogy érkeztek… Íme, érdemes titkos tudományokkal foglalkozni! Nincs főzés, mosogatás, alantas dolgok. Elgondolkodtató az is hogy, amit Harry Potter végigcsinált, azért sikerült, mert eleve rendelkezett a „kiválasztottsággal“, olyan „ERŐKKEL“, amelyeket a szüleitől örökölt. A könyvben nagy szerepet kap a „TITKOS“. Titkos összejöveteleken üneplik a bizarr mágusok Harryt, titkos erők segítik be az iskolába, maga az iskola is titkos.

Milyen a mindenkori mágus? Fölötte áll mindennek és mindenkinek, ő a magasabbrendű ember, aki titkos hatalom birtokosa. Karakteres a könyvben: a társadalom két részre (két kasztra!) oszlik. Harry eleve a varázslók-boszorkányok osztályába tartozik, „más,mint a többiek“.

A könyvben a nem varázsló embereket „mugli“-nak nevezik. Ők alacsonyabbrendűek, visszataszítóak, önzők, pénzközpontúak, buták, félénkek, féltékenyek, tudatlanok, kövérek, stb. Egyetlen sor, egyetlen szó erejéig nem jelenik meg ebben a mesében arról, hogy egy átlagember is lehetne jó, vagy értékes. A könyvnek az átfogó mondanivalója ez: ha jó és bátor, ügyes és eszes, ha győztes, kedves és ünnepelt akarsz lenni, akkor légy boszorkány. Végül az az összkép kerekedik ki, hogy a „muglik“ és a „fekete mágusok“ egyformák, hasonlóan megvetendők. Mindkettő felett állnak az igazi varázslók…

A Harry Pottert olvasó gyermek meghívást kap arra, hogy vonzódjék a titkos dolgokhoz, a varázserő által rövidrezárt úton könnyen szerezhető hatalomhoz, sikerhez, így alkalmassá válik arra, hogy sok hasonló hatás („Gumimaci“ filmek, Batman-, Superman- és Csillagháború-storyk stb.) által eltávolodjon a -még meg sem ismert – keresztény hittől.

Nagy különbség van a klaszszikus tündérmese és e történet között: Ott minden boszorkány rossz, itt pedig jónak van beállítva, ott minden csoda után visszatérünk a természetes, hétköznapi élethez, itt pedig csak a boszorkányság világában jó élni; a klaszszikus népmesében a rossznak az eszközei különböznek a jó eszközeitől, a jelképek közt sincs keveredés, Potter történetében viszont a fekete mágusok ugyanebben az iskolában tanulnak és ugyanazokkal az eszközökkel varázsolnak, mint „a jó mágusok“.

Az újokkultizmus, az „ezoterika“ éppen erre törekszik: mindent egybemosni, összekeverni az értékjelzőket, a kereszténységet is csak a mágia egyik fajtájának feltüntetni.

Kereszténységünkben valljuk: „Nem mindegy, kitől tanulsz és ki a mestered. Nem ugyanazok az eszközei a jónak és a rossznak.“

(Megjelent az Új Ember 2001. január 21.-i számában)

Létrehozva 2020. augusztus 30.