Mindannyian ismerjük a tévénken, a számítógépünkön, vagy az okostelefonunkon levő ’szünet’ gombot, amikor egy videót nézünk. Néha maga az élet nyomja meg a ’szünet’ gombot, akár akarjuk, akár nem. Legtöbbször nem akarjuk. De megtanultam, ha épp ez történik, az különleges lehetőséget kínál arra, hogy egyet visszalépjünk és felmérjük jelen helyzetünket, hol vagyunk most, merre haladunk, vagy legalább, mit gondolunk, hogy merre haladunk.

Még a nem betervezett, számunkra kényelmetlen szünetek is megadják ezt a lehetőséget, ha figyelünk. Könnyen sodródhatunk az élet forgatagával és szem elől tévesztjük azt, ami valójában fontos. Ez nem jelenti azt, hogy az élet nagy része lényegtelen, de amikor a nagyobb képet nézzük, gyakran kevésbé fontos, mint azt hittük.

Életem talán legjelentősebb szünete sok évvel ezelőtt következett be, amikor ketoldali tüdőgyulladást kapva négy napot töltöttem egy intenzív osztályon. Szerencsére még idejében engedtem az orvosom tanácsának és befeküdtem a kórházba. Mivel mindkét tüdő részben folyadékkal volt tele, időzített bomba voltam. Ez a rövid kórházi tartózkodás nemcsak időt adott a gyógyulásra és a felépülésre, de lehetővé tette, hogy szünetet tartsak, átgondolhassam a fontossági sorrendet, és ennek megfelelően módosíthassam a terveimet.

A Zsoltárok könyvében gyakran megjelenik a „Szela” szó. Úgy tűnik, hogy ezt a héber szót zenei jelként írták bele, amelyet a zenész vagy szövegíró arra használt, hogy az olvasók vagy énekesek szünetet tartsanak és elmélkedjenek. Ez a zenei fogalom a Habakuk könyvében is háromszor megtalálható, amikor Isten nagyságáról beszél. A próféta arra késztet ezzel bennünket, hogy elmélkedjünk a világegyetem Istenének jóságán, és megtanuljunk benne bízni.

Egy másik szünetre kényszerített időszakom akkor volt, amikor 18 hónapot töltöttem egy háborús zónában. Annak ellenére, hogy akkor még nem voltam Isten közelében, utólag rájöttem, hogy ez az idő hogyan formált és erősített meg. Visszatekintve látom, Isten mindig jelen volt, vigyázott rám, akkor is, ha még nem figyeltem Rá.

Miközben a modern eszközeinkbe beleépítették a ’szünet’ gombot, hogy szabályozhassuk vele azt, amit épp nézünk vagy hallgatunk, Isten is gyakran használ ilyen gombot.

Lehet, hogy a COVID-19 is ilyen ’szünet’ gombként funkcionál az életünkben.

Mig a jelenlegi járványt kezelni próbáljuk, vigaszt találhatunk közben abban, hogy mindenható Istenünk van, aki szuverén, és akit egyáltalán nem lepett meg a járvány. Talán még nem ismerjük ezt fel, de Ő a jelenlegi körülményeket is felhasználja, hogy irányítson minket az ismeretlen utakon.

Tanulságosnak találtam a 46. zsoltárt. Így olvassuk az első négy versben: „Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe; ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától megrendülnek a hegyek. (Szela.)” Majd a szünet után így folytatódik: „Jöjjetek, lássátok az Úr tetteit, aki bámulatos dolgokat művel a földön. Háborúkat szüntet meg a föld kerekségén, íjat tör össze, lándzsát tördel szét, harci kocsikat éget el. Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld.” (A zsoltárok könyve 46, 9-11)

Ez azt tanítja, hogy Isten nemcsak szünetet rendel el az életünkben, de szükség esetén jelen is van. Bármilyen kihívással is nézünk szembe, találjunk bátorítást ezekben az igékben.

A KEVE Társaság a CBMC International és  az Europartners  társszervezete

Forrás: keve.org, Monday Manna

Létrehozva 2020. október 20.