A tévhit azt jelenti, hogy egy katolikus bizonyos hitbeli tanításokat, melyeket Isten kinyilatkoztatott és az Egyház hogy higgyük elénkbe adott, elutasítja és hogy megátalkodik tévedésében. Az ilyen tévhitűeket eretnekeknek is nevezzük.

Megkülönböztetünk formális (alaki) és materiális (anyagi) eretnekséget.

Formális eretnek mindaz, aki tudatosan és szándékosan megtagad bizonyos hitigazságokat.

Materiális eretnek mindaz, aki nincs tudatában annak, hogy hozzáállásával és véleményével az Egyház dogmáit megsérti.

Az eretnek ugyan névlegesen katolikus, de a krisztusi kinyilatkoztatásból válogat és csak azokat hiszi és tartja meg, melyek neki földi értelmében tetszenek.
Rendszerint akkor esik valaki eretnekségbe, amikor a hit és az erkölcs számára kellemetlen és fáradtságos részét elutasítja.

Eretnek volt Arius, aki Jézus Isteni mivoltát tagadta.
Eretnek volt Macedonius, aki a Szentlélek Isteni mivoltát tagadta.
Eretnek volt a cseh Husz János, aki az Egyház hatalmát tagadta.
Eretnek volt Luther Márton, aki sok katolikus hitigazságot feladott és másokat is magával rántott az eretnekségbe.

Eretnek az, aki egy hittételt vagyis egy dogmát hitbeli okok miatt nem tud vagy nem akar elfogadni.ű

Az eretnekek ismertetőjele, hogy meg akarnak felelni az embereknek. Kényelmessé és könnyűvé akarják tenni az emberek számára a hitet, ezért a hit tárgyai közül kiválasztják azokat, melyek illenek az emberekhez és elhagyják azokat, amelyeknek elfogadása nehezebb vagy kellemetlenebb.

Faulhaber bíboros egyszer a következőket mondotta:
“Ha az egyszeregy és a pythagoraszi tétel ugyanolyan elvárásokat támasztana az erkölcsi életben, mint a hiszekegy, azokat is ugyanolyan hitetlenül fogadnák.”

Ezzel fején találta a szöget. Ami kellemetlen és nehéz, azt az ember földi értelme kerülni akarja; azt akarja eldobni az ember.

Forrás

Létrehozva 2020. augusztus 30.