A zuhanó kő a földfelszín felé tör. Ha megáll a zuhanásban, annak két oka lehet. Az egyik, hogy legyőzhetetlen akadály került az útjába: mondjuk, egy háztetőre esett, begurult az ereszcsatornába és ott elakadt. A másik, hogy már elérte a földfelszínt. A célt elérve a célirányos mozgás megáll.

(Ha valaki kötekedni akar, nyugodtan mondhatja, hogy a kő voltaképpen a Föld gravitációs középpontja felé esik, és csak azért nem megy tovább, mert a földfelszín megakadályozza. Ez fizikailag teljesen igaz. A szemléletesség kedvéért azonban maradjunk a földfelszínen. A kőnek mindegy.)

A szabadság abban áll, hogy célunk felé KÉPESEK VAGYUNK tudatosan törekedni. Az elháríthatatlan akadály megszünteti a szabadságot. Az ereszen elakadt kő nem képes tovább esni, egy bezárt ember nem szabad a helyváltoztatásra, egy megkötözött ember nem szabad a mozgásra. Egy megszállott nem szabad arra, hogy a démoni befolyás ellen cselekedjék. A drogokkal elváltoztatott tudatállapotú ember nem szabad arra, hogy személyes döntéseket hozzon (így jártak el Mindszenty bíborossal, a kínzások mellett).

Aki végleges döntést hozott Isten ellen, nem szabad arra, hogy szeresse Istent. Ez történt a bukott angyalokkal és a kárhozottakkal. A szellemi lény döntései természetüknél fogva véglegesek. A tiszta szellem számára nincs “inkább”, “nagyjából”, “majdnem” és “egyelőre”, ezek a mennyiségi, anyagi világ jelenségei, amelyben vannak egymást kiegészítő és követő mozzanatok. A tiszta szellem számára csak a végleges igen vagy nem létezik. Amíg az ember a földön él, nemcsak szellemi lény, hanem anyagi is, szelleme is anyagba-ágyazottan működik, ezért döntései módosulhatnak. A halállal azonban az ember véglegesül. Nem válik angyallá, de az ideiglenességet elveszíti, és AZ lesz, AMIVÉ a földi életben lett. Az anyagi változások világától elszakadtan szellemi beállítottsága teljesen és véglegesen meghatározza. A kárhozottak szabad döntése, amellyel Istent gyűlölik, végleges. Arra való szabadságuk, hogy Istent válasszák, ellenállhatatlan akadályba ütközik: ezt az akadályt ők maguk állították fel, ez nem más, mint végleges döntésük Isten ellen.
Önmagukkal vannak gúzsbakötve. A kárhozott angyal vagy ember az a kő, amely nem eshet tovább célja felé, mert legyőzhetetlen akadályba ütközött; de ő maga a legyőzhetetlen akadály is. A kárhozott önmagának frusztrációja.

Az üdvözülttel más a helyzet. Ő az a kő, amely azért nem esik tovább, mert már célba jutott. Nem azért nem halad tovább célja felé, mert elveszítette a képességet, hogy célja felé törekedjék; hanem azért, mert boldogító célját már birtokolja. És mivel ez a cél – Isten – maga a végtelen jó, az üdvözült nem tűzhet ki olyan újabb célt maga elé, amelyre Isten HELYETT törekszik. Világosan látja, hogy Isten minden érték határtalan teljessége; ennek nyilvánvalósága kizárja, hogy Isten helyett más végső célt válasszon. Ez teljesen lehetetlen számára, de nem azért, mert valami akadályozza, hanem éppen azért, mert semmi nem akadályozza, magát a Végtelent fogadhatja be. Mindazt, amit kívánni képes, meg is kapja Istenben. Állandóan túláradóan iszik a gyönyörűség patakjából. Szabadságából nem veszít semmit, de ez a szabadság teljesen Istenre irányul. Soha nem fogja kimeríteni a Végtelen Szépséget és Örömet.

A kárhozottak szabadsága tehát “csomóra kötött” szabadság, amely önmagát frusztrálja; az üdvözültek szabadsága pedig határtalan szabadság, amelynek korlátlan érvényesülési tere nyílik Istenben.

Teljesen igaz, hogy a kárhozottak már nem dönthetnek Isten mellett, az üdvözültek pedig már nem dönthetnek Isten ellen. Ezt azonban nem a döntésre irányuló képesség elveszítéseként kell érteni, hanem úgy, hogy ez a képesség a kárhozottaknál perverz módon önmagát frusztrálja, az üdvözülteknél pedig hiánytalanul célbaér.

A test föltámadása azért nem változtat ezen, mert az emberi test nem más, mint az emberi szellem anyagi kapcsolatrendszere. A szellem állapota határozza meg ezt a kapcsolatrendszert. A kárhozottaknál tehát ez is frusztrált lesz (pokoli kínok), az üdvözülteknél pedig a beteljesült istenkapcsolattól áthatott (szellemi test).

Létrehozva 2011. december 17.