– “Meghaltam, mert vártam egy embrió őssejt kutatásra, hogy meggyógyítsanak. És te?”
– “Én voltam az embrió.”

Kérdés: Az osztályban tanulunk a genetikáról, a DNS-ről és az őssejt-kutatásról, és még a DNS klónozásáról és manipulációjáról is beszélgettünk. Megvitattuk, hogy helyes-e vagy sem. Számomra rossznak tűnik. Mit tanít az egyház?

– Andrea Macsay kérdése, e-mailben

Válasz: Szét kell választani a kérdéseket. Az Egyház nem tiltja az összes őssejt-kutatást, hanem csak az emberi embrióból nyert őssejt felhasználásával végzett kutatásokat. Ennek oka az, hogy az őssejt kinyerése az emberi embrióból azt jelenti, hogy abortusz vagy elpusztítás útján jutottak hozzá. És mivel az élet a fogantatással kezdődik, az embrió elpusztítása azt jelenti, hogy megöltek egy embert.

Az őssejteknek azonban vannak más forrásai is. Az őssejteket bármilyen egészséges felnőttből ki lehet nyerni. Az őssejtek a köldökzsinórból és néha a méhlepényből is kinyerhetők, közvetlenül a születés után. Nincs kifogás az ezekből a forrásokból származó őssejteket érintő kutatásokat illetően. Valójában a sikeres őssejtkutatás nagy része ilyen őssejtek felhasználásával jár. Az embrionális őssejtek viszont problémát jelentenek a kutatás szempontjából.

A klónozás esetében itt is meg kell különböztetni a növényi és állati sejtekkel történő klónozást az emberi sejtekkel történő klónozástól. Nincs hivatalos egyházi tanítás az állati vagy növényi sejtek klónozása ellen, bár a katolikusok jogos bioetikai aggályokat vethetnek fel ezen a területen.

Az emberi sejt bármilyen klónozása az ember „replikálása” céljához hasonlóan egyértelműen tilos. Az emberi élet szent, és nem szabad ezzel játszanunk vagy arra törekednünk, hogy manipuláljuk az emberi élet keletkezésének módját. Tiszteletben kell tartanunk, hogy az emberi élet eredete Istentől származik, a házastársi nemi aktus szerető ölelésében. Az emberi élet nem szabad, hogy foganjon Petri-csészékben, laboratóriumokban vagy génosztódási, vagy bármilyen klónozási technológiával. Anyánk méhében kell megfogannunk, a házastársi nemi aktus normális és szent eredményeként.

Hasonló okokból az Egyház szintén tiltja az in vitro megtermékenyítést [IVF, lombikbébi. A ford.] Az IVF nem csak félreteszi a házasságot, hanem élet fogan egy laboratóriumban, ahol embriókat állítanak elő. Mivel azonban csak egy embrióra van szükség, a többi embriót megölik, vagy lefagyasztják és végül megölik. És így visszaérünk az emberek elpusztításához.

Ami a DNS manipulálását illeti, ennek nincs formális vagy átfogó tilalma. Ez lehet terápiás, mellyel kiváló, betegségekkel szemben ellenálló növényeket és állatokat hoznak létre. Terápiás hatású lehet az embereknél is a betegségek vagy más genetikai rendellenességek kiküszöbölésével. Lehetnek viszont olyan bioetikai problémák, melyek felmerülnek bizonyos konkrét esetekben, de ezek túlságosan összetettek ahhoz, hogy egy rövid cikkben lehessen kifejteni. Általános normaként azonban megengedhető a DNS manipulálásával történő gyógyítás vizsgálata és tanulmányozása, feltételezve, hogy nem próbálunk teljesen új fajokat létrehozni.

Aprószentek a mennyben

Kérdés: Néhány évvel ezelőtt meghalt egy testvérem, aki csecsemő volt, de megkeresztelték. Az Egyház szentként tartja őt számon?

– Név nélkül érkezett kérdés

Válasz: Igen, a megkeresztelt csecsemők azonnal a mennybe jutnak. Ennek oka az a tény, hogy nincsenek bűnük. A keresztség elmossa az eredendő bűnt, és életkoruk miatt a csecsemőknek és a kisgyermekeknek nincs személyes bűnük, amelyért morálisan felelősek. Isten csak azokért a dolgokért tart felelősnek bennünket, amelyek megfelelően megismerhetők és megérthetők. A legfiatalabb gyermekek még nem értik kellően, miért rossz egy dolog, és ennélfogva az igazságos Úr nem tartja őket felelősnek az esetleges bűnökért vagy fájdalmas dolgokért, melyeket elkövetnek.

Általános normaként az Egyház az értelem korának a 7. életévet tekinti. Ebben a korban a gyermekek elégséges mértékben érzékelik a helyest és a rosszat, hogy szabadon és szándékkal bűnöket kövessenek el. Ez a képesség a helyes és a helytelen megkülönböztetésére bizonyos körülmények között növekedik, amikor elindulunk életünk útján, de a 7 éves korban már van elegendő képességünk arra, hogy ettől kezdve legyen némi személyes felelősségünk a bűneinkért.

A 7 éves kor választása, mint az erkölcsi felelősség kezdete nem dogma, hanem az Egyház pasztorális ítélete, melyre támaszkodhatunk a hosszú tapasztalat alapján.

Így bár hivatalosan nem nyilvánították testvéredet szentnek, az Egyház bizonyosan elismeri őt a dicsőségben lévő szentek egyikének.

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2020. május 25.