A kérdés igazi puskaporos hordó. Legtöbben úgy reagálnak, mintha már a kérdésfeltevés is ellenkezne a józan ésszel. A lelkes igenlők ugyanannyi érvet sorakoztathatnak fel, mint a hevesen tiltakozók. Különböző szentírási részekre hivatkozva különböző válaszok születnek.

Létezhet-e hát barátság keresztény férfi és nő között?

Először is, többféle férfi-női baráti kapcsolatot érdemes megkülönböztetnünk:

• egyedülálló nő és nős férfi
• férjes asszony és egyedülálló férfi
• férjes asszony és nős férfi
• egyedülálló nő és egyedülálló férfi

Milyenek ezek a barátságok? Legyenek-e? Isten ellen valók, vagy éppen ezekből épül Krisztus Teste? Nyilvánvalóan elfogadhatatlanok, vagy éppen hogy nélkülözhetetlenek egy jó egyházi közösségben?

A Szentírás alapján úgy tűnik, férfi-nő viszonylatban még fontosabb az a folyamat, amely minden új barátság kibontakozásakor öntudatlanul lejátszódik bennünk:

1. mérlegeljük a kockázatokat: felmérjük, hogy nem káros-e számunkra a kapcsolat, vagy nem ellenkezik-e Isten akaratával;

2. ha nem, akkor szeretettel meghúzunk bizonyos határokat, hogy a kapcsolat a lehető leggazdagítóbb legyen;

3. végül Krisztus iránti hálával élvezzük a barátság gyümölcseit.

Fontos felismernünk, hogy minden egyes férfi-nő barátság indulására a körülményeknek, az élethelyzetnek megfelelően kell igent vagy nemet mondanunk. Ki kell számítanunk „a költséget, vajon futja-e a befejezésig” (Lk 14,28). Van-e bennünk elég önfegyelem és bölcsesség? Tudjuk-e, hogy milyen kockázatokkal jár egy ilyen barátság?

A férfi és nő közötti barátság elkerülhetetlen kockázatai

1. A viszonzatlan érzelmek kockázata

Az egyik fél szándéka teljesen ártatlan, baráti, és a másik beleszeret. Ha az egyik fél házas, akkor ennek a barátságnak azonnal véget kell vetniük.

Ám egyedülállók között sem veszélytelen a dolog. A férfi-nő barátságban mindig ott lebeg a kínos helyzet, a konfliktus, a csalódás lehetősége. Az egyik ábrándozik, hogy „hátha lesz belőle valami”, miközben a másikban ez fel sem merül. „A barátság területén járunk” – mondják, de könnyen lehet, hogy az izgalmas és örömteli barátságot a mélyben a vágy hevíti, amit talán éppen a motivációk különbözősége fűt.

Akár bennünk ég a vágy, akár a másikban, legyünk magunkhoz őszinték: csakugyan mindketten ugyanazt várjuk ettől a barátságtól? Ha erre a kérdésre nem válaszolunk magunknak őszintén, azért valakinek előbb vagy utóbb súlyos árat kell fizetnie.

2. A szexuális kísértés kockázata

Hatalmas elvakultság és veszélyes tévedés, ha azzal a naiv elképzeléssel megyünk bele egy férfi-nő kapcsolatba, hogy az ugyanolyan, mint az azonos neműekkel való kapcsolat. Nem ugyanolyan! Az egyházon belül is tragikus és fájdalmas esetek sora igazolja, hogy egy-egy viszony milyen finoman, sokszor ártatlanul indul, és iszonyú tragédiával végződik.

Két ellentétes nemű személy négyszemközti találkozásai nyomán természetszerűen olyan intimitás alakul ki, ami romantikus kapcsolathoz vezet. Rossz hozzáállás, ha azt állítjuk: „Mi semmi olyat nem teszünk. Nem kell aggódni. Köztünk egészen másról van szó.”

A paráznaság bűne szinte mindig hirtelen történik. (Péld 6,12; 14-15) Mindig meglepetésként ér. Mindig ártatlan mosollyal lép be az ajtón. Vagy vezet valakinek az ajtajához. A kanapéjához.

A szexuális bűn szikrája egy centiméteren, egy pillantáson múlhat. Őszintén, ismételten meg kell kérdeznünk magunktól: nem olyan a kapcsolatunk, mint az erdei tűzgyújtás, amiből tűzvész lehet? Ha nem feszélyez a meghittség, akkor könnyen lángra lobbanhat.

3. A házasság megromlásának kockázata

Általában az egyedülállót tesszük felelőssé: ő a csábító, a házasfél csak az ő kéjvágyának áldozata. Pedig a kísértés gyakran fordítva, a házasféltől indul az egyedülálló felé (pl. József és Potifárné történetében: Ter 39,11-18)

Fontos, hogy ne idealizáljuk a házas életállapotot, mintha védettebb lenne a másiknál. Lássuk világosan az emberi tényezőt, amely képes rá, hogy megbontsa a házastársi szövetséget.

Néhány kérdés a diagnózishoz:

• Szoktunk kettesben együtt lenni?
• A találkozásaink egyre meghittebbek (különösen a helyszín)?
• Szoktunk panaszkodni egymásnak a házasságunkról vagy a szerelmi életünkről?
• Szoktunk privátban üzeneteket váltani?
• Előfordul, hogy sokszor gondolok az illetőre, vagy arról ábrándozom, milyen lenne vele élni?
• Előfordul, hogy elnézek magamnak egy-egy intim szituációt, ami egyébként nem volna helyénvaló?

Miután átgondoltuk és mérlegeltük a férfi és nő közötti barátság kockázatait, feltehetjük a kérdést: csökkenthetők-e ezek a kockázatok? Megvédhet-e a veszélyes következményektől az alázat, az őszinteség, a közösség és a felelősségvállalás, hogy örömmel élvezhessük mindazt a jót, ami egy ilyen barátságból származhat?

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2020. április 5.