Nemrégiben írtam a komfort zónában való élet és munka előnyeiről – és korlátairól, arról az életről, amit ismerünk és amit kényelmesnek tartunk. Biztonságban érezzük magunkat benne, de ha ott maradunk, az akadályozhatja a személyes és szakmai fejlődésünket. Miért maradunk mégis benne? Azt hiszem, ennek oka a „félelem zónánk”.

Ha meghozzuk a döntést, hogy elhagyjuk a komfort zónánkat, akkor egy ismeretlen, nem kipróbált területre lépünk, melyet az önbizalom hiánya jellemez. Félünk az új kihívásoktól, amelyekkel még nem találkoztunk és túlterheltnek érezzük magunkat. Ahelyett, hogy bátran merészkednénk az ismeretlenbe, kifogásokat keresünk mentségként.

A félelem nem feltétlenül rossz. Készenlétben tart minket, hogy a minket fenyegető veszélyekre válaszolni tudjunk. De a félelem bénító is lehet, megakadályozhatja a növekedés és a fejlődés érdekében szükséges lépéseket is. Az évek során megtanultam, hogy ez a lelkünk ellensége, a Sátán stratégiája, ahogy a Szentírás figyelmeztet minket: „az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el ”. (Péter első levele 5, 8) A félelem könnyű zsákmánnyá tehet minket.

Sokféle félelem létezik. Fél ünk, hogy rossz útra térünk. Félünk, hogy nem döntünk helyesen. Félünk, hogy mit gondolnak mások rólunk. Félünk az ismeretlentől. Ez emlékeztet minket Izrael népére, amikor megszabadultak az egyiptomi fogságból. Annak ellenére, hogy a fogságban hátrányos helyzetben voltak, de legalább a komfort zónájukon belül. Az ismeretlennel való szembenézés rettegéssé vált bennük. Racionalizálni kezdték a fogságban töltött időt: „nem is volt olyan rossz”. Fel akarták adni és visszatérni Egyiptomba a „húsos fazekak” mellé. Meglepő módon úgy gondolkodtak, hogy jobb meghalni az egyiptomi fogságban, mint túlélni a sivatagban.

A szorongás a „századunk egyik gonoszsága”, ami minden korosztályt érint. Előre rettegünk attól, ami még meg sem történt, és akár soha nem is fog megtörténni. Hogyan kezeljük hát a félelmeinket? A Biblia értékes útmutatást ad nekünk ehhez:

Isteni parancs. Isten az Izraelitákhoz fordult és így parancsolta: „Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr mindenütt, amerre csak jársz.” (Józsué könyve 1, 9) Akár el kell hagyjuk a komfort zónánkat, akár egy nagy kihívás előtt állunk, a félelemmel való szembenézés isteni parancs. A 11. parancsolatnak is tarthatjuk: „Ne félj!”

A győztes lelkülete. Pál apostol mentorálta a fiatal Timóteust, akit olyan zsidó vezetők akadályoztak, akik nem voltak hajlandóak elhagyni a komfort zónájukat. Pál kitartásra és győzelemre hívta Timóteust: „Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (Pál második levele Timóteushoz 1, 7)

Bizalom a bizonytalanság ellenére. A félelem gyakran elkerülhetetlen. A körülmények, problémák és akadályok megtámadják a hitünket. A személyes tapasztalatokból kiindulva azonban Dávid a zsoltáros így írta: „Ellenségeim szüntelenül bosszút lihegnek, sokan támadnak rám kevélyen. Ha félek is, benned bízom!” (Zsoltárok könyve 56, 3-4)

Nem kell félni még a haláltól sem. Életünk során találkozunk reménytelennek tűnő helyzetekkel, amikor azt hisszük, nincs tovább. De Isten igéje ekkor is verhetetlen erővel jön elénk: „Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.” (Zsoltárok könyve 23, 4)

Átélt már olyan helyzeteket, amikor a komfort zónáján kívülre került? Amikor a félelem zónába került? Biztosak lehetünk benne ilyenkor is, hogy a mindenható Istenünk ilyenkor is velünk van. Érdemes szembenézni a félelemmel és legyőzni azt, mert ahogy egy következő Monday Mannában írni fogom, a következő szint a „tanulás zónája” lesz.

A KEVE Társaság a CBMC International és az Europartners társszervezete

Forrás: keve.org, Monday Manna

Létrehozva 2020. március 17.