(1. rész: Az Angyali üdvözlet)

Manapság gyakran imádkozom azért, hogy helyükre kerüljenek társadalmunkban a férfi és női erények. Olyan sok zavar terjed, legyen szó pl. a „gender ideológiáról”, szexuális irányultságról, testképzavarról vagy más aspektusokról. Mindannyian érezzük a társadalmi, politikai és kulturális területen jelentkező feszültségeket. Legtöbbünket ez valamilyen módon megsebez, akár személyesen, akár közvetlen a családi kapcsolatainkban, munkatársainkkal vagy barátainkkal folytatott napi kapcsolatunk során.

Itt most a szexre* utalok. De ez alatt nem pusztán a szexuális aktust értem, hanem a férfiak és a nők viszonyának megdöbbentően összetett ökoszisztémáját, azt, ahogy a férfiak férfiassá, a nők nőiessé válnak. És hogy mindkét oldalnak szüksége van a másik oldalra ahhoz, hogy azzá váljon, amilyennek lennie kell, hogy a gyermekeknek mennyire szükségük van erre a saját egészséges fejlődésükhöz, és hogy addig nem beszélhetünk a házasság kultúrájának helyreállításáról, amíg nem beszélünk a nemekről, pontosabban azok helyreállításáról.

Mindenesetre, akármilyen természetes és alapvető kategóriának is tűnik a férfi és nő, mégis nehéz eldönteni, hol is kezdjük, még a gondolkodásunkban is, amikor értelmezni próbáljuk ezeket a kategóriákat… Nem is beszélve önmagunk gyógyulásáról, a közvetlen kapcsolataink gyógyulásáról, és arról a reményünkről, hogy ezzel akár pozitív hatást gyakorolhatunk a világra. Még ha észleljük is a problémát, sebzett természetünk gyakran arra kísért bennünket, hogy azt mindenféle rossz módon próbáljuk helyreállítani.

A nők és férfiak közötti kapcsolatok vonatkozásában nekünk, nőknek olyan égető késztetésünk van arra, hogy a férfiakra ujjal mutogassunk: legyetek férfiak! Gyerünk, srácok! Mi történt a férfiakkal? Hová tűntek a férfiak? Ezek a felszólítások és kérdések bizonyos mértékben jogosak lehetnek. De létezik egy sokkal gyengédebb és gyümölcsözőbb megközelítés is a nők számára – még a várakozás és néha a szenvedések közepette is – ha azt szeretnék, hogy a férfiak meggyógyuljanak és visszanyerjék férfiasságukat. Mi ezt egyszerűen képtelenek vagyunk helyettük megtenni, és az sem segít, ha aggódunk, kesergünk ezen. Akkor mitévők legyünk?

Megértettem, hogy a mi hozzáállásunk mércéje Mária.

A mi megközelítésünk lényege a nőiesség, és annak belső, apró, és személyes részleteinek a helyreállítása. Nem bátoríthatjuk arra a férfiakat, hogy szerezzék vissza férfiasságukat – már ez a gondolat önmagában nem ébreszt rá bennünket, hogy milyen hibás ez a késztetés? (Olyan ez, mintha a sikoltozó gyermekedet sikoltva kérnéd, hogy ne sikoltson…ez a józan ésszel ellentétes, nemde?)  De képesek vagyunk meggyógyulni, és ha Jézus az Isteni Orvosunk, akkor Mária a mi irányadónk és közbenjárónk. Mária minden ideológiától mentes. Ő mentes minden olyan sebtől, amely – ellentétben a mai nőkkel, beleértve magamat is – a természetét, elméjét, a testét, és a fejlődését érinti. Mi több, ennek a tökéletes nőiességnek a mintája a mi égi Édesanyánk. Kimondhatatlan kegyelmet akar nekünk adni. Példát mutat nekünk és gyógyít.

Tekintsünk rá, ma és az elkövetkező sorozatban, különösen a rózsafüzér örvendetes titkainak szemlélésén keresztül. Ahogy oly sok szent is arra buzdít minket, hogy naponta imádkozzuk a rózsafüzért, ez az ima nem csak összeköt minket a mi égi Édesanyánkkal és közelebb visz Fiához, hanem mélységeket és igazságokat tár fel számunkra önmagunkról. A rózsafüzér az egész emberiség számára bőségesen nyújtja a gyógyuláshoz, a célokhoz és az identitáshoz szükséges tanítást, ám ezeket az ajándékokat különleges módon kínálja a nők számára.

Az első örvendetes titok: Az Angyali üdvözlet megfelel a befogadásnak

Az Angyali üdvözlet alkalmával Gábriel arkangyal megjelenik Szűz Máriának (Lk 1,26-38), és hírül adja neki, hogy fiút fog szülni, az Isten Fiát. Befogadja az Angyal üzenetét, és az ő ’Fiat’-ja [’legyen’, latin] olyan beleegyezés lesz, amely lehetővé teszi, hogy Isten belépjen az Ő teremtésének színterére… Belépjen az időbe és a térbe. Nem emlékszem már pontosan, melyik szent volt az, aki leírta az angyalok közti jelenetet, amikor ez az esemény kitudódott – azt a pillanatot, amely nem habozás volt, hanem az a pillanat, amely alatt Mária befogadja Gábriel angyal üzenetét. Az egész teremtés lélegzetet visszatartva várt a Szűz válaszára. És akkor az egész mennyország felszabadult, ahogy Mária megvallotta alázatos befogadóképességét: „Legyen nekem a Te igéd szerint”, ahogy naponta imádkozzuk az Úrangyala imádságban.

Van egyfajta női zsenialitás abban, ahogy készen áll a befogadásra, békésen készen áll a jóra – még a legfőbb jó hírre is. Nem feltétlenül ,,örömteli” hírt értek ez alatt. Vajon a Boldogságos Szűz „boldog” volt ebben a furcsa találkozásban, sőt egy ilyen félelmetes kijelentés hallatán is? Nem tudom, de készen állt, nyugodt volt és befogadó. Az ő csendes, bensőséges Istennek adott IGENJE a világtörténelem legnagyobb szerelmes történetének kezdete lett.

A test teológiája [Szent II. János Pál könyve. A szerk.] szempontjából testünk is női mivoltunk igazságáról tanúskodik, vagyis Isten nőre vonatkozó gyönyörű elképzeléséről. De anatómiánk még egy ennél is mélyebb, lenyűgöző jelentésre utal: mi, nők a befogadásra lettünk teremtve. Ha Isten a szeretet, és ha ez a szeretet az ajándékozás állandó, dinamikus cseréje, akkor mit tanulhatunk ebből a mintából az Ő ránk vonatkozó tervét illetően?

Ami engem illet, rendszeresen átirányítom, kijavítom magam minden olyan esetben, amikor nem vagyok befogadó Isten, a férjem, az életembe kerülő idegenek és szeretteim számára, és a titokzatos üzenetekre, amelyek ellen különféle szerepeket játszok, legyen az védekező, vélt, kapzsi, önző vagy bármilyen módon téves elképzelés…

Amit Mária NEM tett az Angyali üdvözlet során:

1. Nem vette el vagy ragadta magához az ajándékot

Kapni nem azt jelenti, hogy valamit elveszünk, vagy mohón nyújtjuk a kezünket valamiért. Ahogy Éva megragadta a gyümölcsöt, amiről megmondták neki, hogy ne egyen belőle, és saját kezébe vette a dolgokat, engedett ennek az érzéki vágynak, úgy mi is nők, olyan dolgok után szoktunk nyúlni, amelyeket nem nekünk szántak (vagy amire még nem állunk készen).

Ráadásul, az átvétel megelőzi az ajándékot. Ha nem várjuk meg, ha mohón és türelmetlenül elvesszük, azzal meggátoljuk az ajándékozó szeretetének kifejezését, és megszüntetjük magának az ajándéknak a megnyilvánulását. Teret engedünk önigazoltságunknak, amely büszkévé tesz bennünket és megakadályoz másokat abban, hogy kapcsolatba lépjenek velünk.

2. Nem hagyta figyelmen kívül Gábriel arkangyalt

Amikor önteltek vagyunk (vagyis nem érezzük, hogy rászorulunk bármit is elfogadni), akkor elzárjuk magunkat attól, hogy másokkal kapcsolatot teremtsünk. Hideggé és nemtörődömmé leszünk. Ezek nyilvánvalóan nem nagylelkű, nőies tulajdonságok. Mária sem volt annyira elfoglalt – szemellenzőt viselve, valami értelmetlen tevékenységbe belefeledkezve -, hogy ne lett volna képes észrevenni Isten hírnökének érkezését.

3. Az üzenet vagy a hírnök blokkolása vagy elutasítása

Az abortusz tűnik a ,,visszautasítás” kategória legszembetűnőbb formájának, ám sebzett természetünkből adódóan ennél sokkal kifinomultabb módokon tudunk blokkolni és visszautasítani. Mária nem ellenkezett Gábriel arkangyal üzenetével, nem kért helyette valami mást, vagy nem mondta neki, hogy van egy jobb ötlete. Befogadta, egész élete során szívébe véste és el-elgondolkodott rajta.

Mi annyira biztosak vagyunk abban, hogy tudjuk, mire van szükségünk – annyira erre lettünk nevelve, hogy már fiatal korunkban képesek vagyunk rá és mi vagyunk a szakértők! Világbajnokok! Többé nem akarom meghódítani a világot, vagy megerősíteni saját téves gondolataimat, amikor Isten jobban tudja. De a világ arra is megtanított (bennünket, az összes nőt), hogy meg kell védeni magunkat, és sok esetben jogosan, mivel egy agresszív, sőt veszélyes világban élünk. Óvatosnak kell lennünk. De a kérdés az, hogy mikor és hol állíthatjuk szívünket a befogadóképességre, amelyre teremtettünk?

Senki sem várja el, hogy mindenkire és mindenre nyitottak legyünk, ami az utunkba kerül. Szükség van a gyógyulásra is, mivel e mögött gyakran valódi sebek is állhatnak, amelyeket egy meghasonlott világ okozott nekünk.

A gyógyulás nem úgy történik, hogy megnyomjuk a gombot, és máris szelídek, fogékonyak, kedvesek, lágyak leszünk, különösen akkor, ha múltbeli vagy mai traumákkal küzdünk. De még ebben a helyzetben is égi Édesanyánk arra hív minket, hogy menedéket keressünk védőpalástja alatt. Közel akar vinni minket a Fiához. Ő átérezte a sebeit, és így mindannyiunk sebét ismeri. Repüljünk hozzá, könyörögjünk hozzá, hogy hozzon számunkra gyógyulást, és visszanyerhessük azt a gyönyörű, nőies befogadóképességet, amely a kezdetektől fogva Isten tökéletes akarata és elképzelése volt a nőre vonatkozóan.

A nőiesség helyreállítása meglehetősen ,,esetleges” törekvés. Ez alatt azt értem, hogy ki kell lépnünk a komfortzónánkból, és meg kell tennünk a magunk részét, azzal a reményteljes – de végső soron teljesen sebezhető – várakozással, hogy a férfiak is megteszik a maguk részét (erről a gondolatról bővebben írok ebben és egy másik közelgő sorozatban).

Mi nők, bármit is remélünk a férfiak részéről ebben az egyenletben, a valóság az, hogy ez a gyógyulás jót tesz nekünk, nőknek, a férfiaktól függetlenül. Úgy vélem, Sziénai Szent Katalin híres mondásának kissé módosított átirata ide illik, bármilyen szándék esetén: “Légy az, akinek lenned kell Isten szerint, és az egész világot lángra lobbantod” – hangzik híres mondása.

Nők, legyetek olyanok (nőiesek), amilyennek Isten akarta, és az egész világ (és minden férfi) lángra lobban.

A cikk forrása angol nyelven

E. Cs. fordítása, köszönet érte

Létrehozva 2023. július 7.