A mágia gyakorlata az emberiség egész történelme folyamán minden népnél megtalálható. Ma is sokan vannak, akik a mágia csapdájába esnek, miközben ennek veszélyét sok pap alábecsüli. Bár joggal bíznak Krisztus megváltó erejében, aki feláldozta magát, hogy bennünket a sátán hatalmából kiszabadítson, azt figyelmen kívül hagyják, hogy az Úr soha nem mondta, hogy a sátánra nem kell gyanakodni, vagy hogy nem kell küzdeni ellene.

Ellenkezőleg, átadta a sátán kiűzésének hatalmát, és az ellene való harc állandóságáról beszélt, valamint azt is világosan kijelentette, hogy két urat nem lehet egyszerre szolgálni.

A Biblia meglepően gyakran beszél a mágiáról és a mágusokról, mind az Ó-, mind az Újszövetségben. Ezért nagyon óvatosnak kell lennünk, mert a démon az embereket leggyakrabban a mágia, a babona eszközeivel köti magához: mind azokkal a praktikákkal, amelyek a sátánnak közvetlenül vagy közvetve kultuszt kölcsönöznek. A mágia alkalmazói azt hiszik, hogy befolyásolni tudják a felsőbb hatalmakat, miközben a valóságban szolgálnak nekik. A boszorkányok a jó és rossz urainak tartják magukat. A spiritiszták és médiumaik a magasabb szellemek vagy a halottak szellemeinek megidézésére törekednek; a valóságban azonban testüket és lelküket démoni erőkre bízzák, anélkül, hogy sejtenék, hogy ezek ezt mindig saját romboló céljaikra használják fel.

Az Istentől elszakadt ember szegény és boldogtalan; nem sikerül neki az élet, és még kevésbé a nehézségek, a fájdalom és a halál értelmét felfogni. Azon kincsek után vágyakozik, amiket ez a világ kínál: gazdagság, hatalom, jólét, szerelem, szórakozás, csodálat stb. Mintha a démon ezt súgná neki: „Minden hatalmat és dicsőséget neked adok, mert hisz én kaptam meg és annak adom, akinek akarom. Ha leborulva hódolsz előttem, az mind a tied lesz.” (Luk 4,6-7)

És ezért keresik fiatalok és öregek, asszonyok, munkások, szakemberek, politikusok, művészek, kíváncsiak az „igazságot” a jövőjükről. Ezzel a tömeggel egy másik csapat áll szemben: mágusok, jövendőmondók, asztrológusok, kártyavetők, látnokok stb. serege. Az előbbiek vagy véletlenül vagy segítség reményében találkoznak az utóbbiakkal; egy részük megszállottá válik tőlük, más részük elátkozottá válik, megint mások egy szekta zárt körébe lépnek be.

De mi rejlik e mögött? A tudatlanok csak babonát, kíváncsiságot, csalást sejtenek. De az esetek többségében más a valóság. A mágia nem ártalmatlan őrület, hanem démoni erők szolgálatában áll, amelyek arra törekednek, hogy az események menetét befolyásolhassák és másokat saját céljaik érdekében manipulálhassanak. A vallásosságnak ez a tévformája eleinte csak a primitív népeknél volt gyakorlatban, de idővel elterjedt, és mára a különböző vallásokban a világ egész részén megtalálható. Akkor is, ha a formák sokfélék, a cél mindig ugyanaz: az embereket Istentől eltávolítani, és a bűnbe, a lelki halálba vezetni.

A Bibliában a démon akkor jelenik meg először, amikor az ősszülőket a kígyó képében megkísérti. A mitológiában a kígyó mindig a tudást jelképezi. A modern civilizáció bizonyos szokásokat összekevert, de nem változtatott meg, úgy hogy ennek eredményeképpen tudomány és mágia, vallás és antik rítusok egymás mellett létezhetnek. A mágiával szorosan összefügg a jövendőmondás, nevezetesen az a vágy, hogy a jövőt görbe úton, többnyire kártyavetéssel, előre megismerjék.

A mágia legrosszabb formája az az afrikai eredetű boszorkányság, amellyel valakinek mágikus úton rosszat akarnak tenni, valamint a spiritizmus, amellyel halottak szellemével vagy magasabb lelkekkel akarnak érintkezésbe lépni. A spiritizmust minden népnél és minden kultúrában ismerték. A spiritiszta üléseken megjelenő szellemek, amelyek mindig és kizárólag démonok, a jelenlevők közül valakit a tulajdonukká tesznek. Az Egyház ezért ítélte el mindig ezeket a praktikákat.

De valóban lehetetlen a halottakat megidézni? Mindig és kizárólag csak démonok jelennek meg ezeken az üléseken? A hívők ezen kétkedő kérdései egyetlen kivételre támaszkodnak. A Biblia számol be erről az egyetlen esetről, amikor Saul azt követelte a médiumtól, hogy idézze meg Sámuelt, aki valóban meg is jelent. Ez az egyetlen kivétel Isten engedélyével történt, de nem szabad elfelejtenünk Sámuel kemény szavait, mellyel Sault ezen tettéért megfedte.

Sokan azért hagyják magukat becsapni, mert nincs hitük, másokat saját ostobaságuk viszi csapdába. Sokan azt hiszik, hogy játékról vagy ártalmatlan babonáról van csak szó. Mindenekelőtt a papokat kell figyelmeztetni: ezeken az üléseken valójában a gonosz lelkek felhívása történik, akiknek végső célja mindig áldozatuk Istentől való elszakítása, a bűnbe, a félelembe, az elidegenítésbe és a kétségbeesésbe kergetése.

Hihetetlen, hogyan képes a démon egész csoportokat megtéveszteni és a tévtanokat széles körben elterjeszteni. Mindenesetre tény, hogy a démon nagy létszámú csoportokat is képes félrevezetni, miközben az ilyen esetekben mindig jelen van az emberi beleegyezés, a sátán művéhez szabad akaratból történő jóváhagyás bűne, még pedig érdekből, bűnösségből, feltűnési vágyból vagy más hasonló indokból.

A sátán a mi legveszélyesebb ellenségünk, és az is marad az idők végezetéig. Ezért használja intelligenciáját és hatalmát arra, hogy Isten terveit keresztülhúzza, aki a mi megmenekülésünket akarja. A mi erőnk Krisztus keresztje, az Ő vére, az Ő sebei és az Ő szavaival és az általa alapított Egyházzal szembeni engedelmesség.

EGY EXORCISTA MESÉLI
Részletek GABRIELE AMORTH atya könyvéből

Létrehozva 2017. január 13.