Miután megnéztük általánosságban a rossz problematikáját, és megvizsgáltuk a morális rosszat, rátérhetünk a fizikai rosszra. Egyrészt természeti csapásokra: a vulkánkitörés, földrengés vagy tájfun sok emberi áldozatot követel, másrészt gondolhatunk a betegségekre is.

A fizikai rosszat is a bűnre, az Isten és Sátán között fennálló szellemi konfliktusra vezethetjük vissza. A világban jelen van a bűn, a gonosz, a Sátán, aki az evilág fejedelme (lsd. Jn. 12,31). Az ősbűn óta a világ elszakítottságban van Istentől, minthogy a bűn elszakít Istentől, aki a végtelen jó. Vagyis a jó jelenlétét, működését korlátozza a világban. Ezzel szemben áll Isten országa, ahol Ő az Úr, a törvényei szerint élnek.

Egy másik megközelítés: a teremtésben rend van. Mi a félelmetes és veszélyes? Aminek nem ismerem a működését vagy ami nem logikus. Például egy új tanár addig félelmetes, amíg nem ismerem ki, hogy szigorú, félelmetes vagy laza-e; amíg kívül esik a megismerésemen. Amikor megismerem, megtanulom kezelni, elveszti a félelmetességét.

Isten hatalmat adott az embernek, hogy az édent művelje és őrizze, ez a képességünk megmaradt. A világban természeti törvények uralkodnak, amelyeket a természettudományok kutatnak. A földrengést képesek vagyunk előre jelezni. Az, hogy a fejlett országok nem nyújtanak támogatást a fejlődőeknek, hogy ők is rendelkezzenek ilyen rendszerrel, az már nem a fizikai, hanem a morális rossz kategóriája.

Krisztus értelmet ad a rendszernek. A bűnbeesés legfájdalmasabb következménye a halál: az igazi halál az istennélküliség. Krisztus a halált egy új élet kapujává teszi, Szt. Pál így fogalmazza meg ezt: „hiszen számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség” (Fil 1,21). Jézus „szerette övéit akik a világban voltak, mindvégig szerette őket”(Jn 13,1), így a szeretettel viselt szenvedés is hozzá kapcsol minket.

A szenvedéseink benne értelmet nyernek: „Örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak javára” (Kol 1,24). A fájdalmat és a szenvedést jó célra is használhatjuk, hiszen „az Istent szeretőknek minden a javukra szolgál” (Róm 8,28). A fájdalom és nehézségek elviselése lehet vezeklés a saját bűneinkért és érdemszerzési lehetőség is. Közbenjárási lehetőség is, pl. ha felajánlom a mostani betegségem fájdalmait, kínjait a barátnőm sikeres egyetemi vizsgáiért.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2019. szeptember 19.