Minden közösségben vannak egyensúlyozók, akik leginkább arra ügyelnek, hogy a társaságban megjelenő vélemények két végpontjától egyenlő távolságra legyenek. Így akarják biztosítani, hogy ők és a csoport ne sodródjanak el az igazságtól. Ők azok, akik a politikában is mindig középen állnak és a konfliktusokban is a közvetítő szerepét igyekeznek betölteni.

Számukra az éppen aktuális szélsőség a hazugság, mindig attól szeretnék magukat távol tartani, amit a másik oldalról hevesen támadnak, hogy a vitázók között középen lehessenek és kijelölhessék a vitázóknak is a közepet. Ők azok, akik szerint nem helyes oldalakban gondolkodni, holott egész gondolkodásukat az oldalak közötti egyensúlyozás tölti ki. Egyesek közülük egy helyben állók, akik lecövekelnek a mértani középen, mások dialektikusok, akik a két szélsőség közötti folyamatos mozgásban valósítják meg az egyensúlyt. Ami mégis összeköti őket, az a meggyőződés, hogy az igazság mindig középen van.

Hogy lássuk, mi ezzel a probléma, nézzünk meg egy konkrét példát a magyar történelemből. Gyurgyák János A zsidókérdés Magyarországon c. vaskos történelmi monográfiájában bemutatja, hogy a két világháború között szinte minden lényeges politikai erő antiszemita volt, függetlenül attól, hogy a politikai paletta jobb- vagy baloldalán helyezkedett-e el. Szinte azt mondhatjuk, hogy a kor közös meggyőződése volt, hogy a zsidókkal valami gond van.

Nyilván más okból volt antiszemita a konzervatív Teleki Pál, a katolikus Prohászka Ottokár, a jobboldali fajvédő Bajcsy-Zsilinszky Endre, a polgári radikális Jászi Oszkár, a nemzetiszocialista Hubay Kálmán, vagy a népi középutas Szabó Dezső, de mind valamilyen formában meggyőződéses antiszemita volt. Aki abban az időben a centrumot akarta megkeresni és védeni, az tehát feltétlenül antiszemita kellett, hogy legyen. Mai szemmel – és különösen a holokauszt után – ez a közép már szélsőségesnek számít, de akkoriban ilyen volt a politikai paletta. Ha az igazság a politikai paletta közepe, akkor bizonyos korban az antiszemitizmus is igazság.

De az igazság éppen azért nem lehet mindig az aktuális csoport közepén, mert maga a csoport nem biztos, hogy az igazsághoz képest középen van. Ha egy hatalmas emlékművet építünk egy tér közepén, és azt szeretnénk, hogy az emlékmű mértani közepe a tér mértani közepével essen egybe, akkor először azt kell tudnunk, hogy hol van a tér mértani közepe, és ahhoz igazítva kell megszabnunk az emlékmű mértani közepét. Ha először az emlékmű közepét jelöljük ki a téren, könnyen előfordulhat, hogy ez a pont távolabb lesz a tér közepétől, mint az emlékmű valamely szélső pontja. Ugyanígy van az igazsággal is. Ha egy adott csoport szélsőségei között próbáljuk megtalálni a közepet, lehet, hogy az igazsághoz képest szélsőségesebb lesz a véleményünk, mint a csoport valamelyik szélén elhelyezkedőké. Egy csoporton belüli szélsőség lehet az igazsághoz képest a centrum, míg a csoporton belüli centírozás a szakadék szélén való egyensúlyozás.

 A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2019. augusztus 15.