„A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen.” (Jn 10,10)

Rákos daganat vagy limfóma. Ezt mondta az orvos. Elkábultam a hírtől, de lehet, hogy még a fájdalomcsillapító keringett az ereimben. Csak annyit tudtam kinyögni, hogy „Ó”.

Elég lesújtó dolog egy ilyen diagnózis, hát még ha a nővéremet hat héttel ezelőtt, édesanyámat pedig hat éve vesztettem el a szörnyű betegség miatt. Az áldozatokat leső halál most rám akar lecsapni? Sebesen kavarogtak a gondolataim.

Viccelsz, Istenem, mindazok után, amit érted tettem? Mivel érdemeltem ezt ki? Dühös vagy rám?

Hol van az a teljes, bőséges élet, amit megígértél?

Legyen az rák vagy más, senki sem tudja elkerülni a nehézségeket. Életünk széthullásához elég egy pillanat, de a folyamat évekig is tarthat. Angol vagyok, merev, szépen kirajzolt felső ajakkal, elhatároztam, hogy nyugodt maradok, és túlélem. Nevem és természetem szerint is kemény vagyok, de a kemó, a sugarazás, a műtét, majd újabb kemó után csak életben maradni voltam képes, egy olyan életben, amit sosem akartam, sőt elképzelni sem tudtam.

Jézus mondja a Jn 10,10-ben, hogy azért jött, hogy életünk legyen, bőséges, teljes életünk. Mégis gyakran ez a bőség és teljesség nagyon múlékonynak, sőt akár kegyetlen tréfának tűnhet. Komolyan, Jézus, még hogy bőséges? Tréfálsz velem?

Amikor egy rémisztő diagnózissal szembesülünk, vagy megjelenik a végrehajtó, szüleink öregszenek, depresszió tör ránk, újabb magzatot veszítünk el vagy más szörnyűség történik velünk, úgy érezzük, az élet minden, csak nem teljes. Fuldoklunk az örvényben, levegőért kapkodunk, áhítozunk nyugalom után, hogy végre azt az életet élhessük, amit elképzeltünk magunknak, amiben reménykedtünk.

De Isten Igéje nem erről beszél: „A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen” (Jn 10,10). 
A kezelések alatt találkoztam néhány emberrel, akik felcserélték a „túlélő” meghatározó jelzőt reménytelibb rokonára, a „virágzóra”. Nem tagadták, hogy szétesett az életük, de egyszerűen megszerették az örömet, a kapcsolatokat, az életet, a nevetést, amit a romok közt találtak. Én is ilyen akartam lenni.

Jézus ígérete a bőséges életről nem kisbetűs megjegyzésként, rejtett követelmények között vagy határidőhöz kötötten jelenik meg a szövegben. Azért jött, hogy teljes életünk legyen.

Ennyi. Gondoljunk bele. A teljes és bőséges élet a mienk, függetlenül életkortól, családi, társadalmi vagy gazdasági helyzettől, nemtől, színtől vagy hitünk mértékétől. Isten ígéretei igazak, bármilyen erős a vihar, és nem számít, hogy mennyire vagyunk képesek jól kezelni a helyzetet.

Meg akartam szabadulni a szenvedéstől, de közben lassan megtanultam, hogy az élet nem csak akkor teljes, ha nincs benne fájdalom. A teljes élet, amit Jézus nyújt nekünk, nem olyan, mint a csillogó, csupa boldogság – egészség – gazdagság képsorozat, amit szórakozottan görgetünk a hírfolyamunkban. Inkább olyan, mint apró, faragatlan rubinkövek az itt és most törmelékében.

Kedves barátnőm, Jézus lehetővé tette, hogy ne csak túléljünk, hanem hogy virágozzunk.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2019. augusztus 6.