Amikor egybegyűlünk, hozzuk magunkkal hétköznapjaink minden terhét, s amikor hazamegyünk a közösségből, mindig valami frissességet viszünk magunkkal és egy rejtett mosolyt a szájunk sarkában. S ez a jelenség rendre, sorra, újra meg újra ismétlődik. Érkezéskor sebekkel borított lelkek vagyunk, mint akik a háborúból tértek haza – legalább is egy kis fegyverszünetre. Ebből a jelenségből messzemenő következtetésre jutottam.

A tanítás letölthető innen.

Létrehozva 2011. november 15.