“Vizsgálj meg engem, óh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!“  (Zsolt 139, 23)

Imádkozzunk!

Hallottad Uram, hogy az énekben is imádkoztunk. Kérünk, hallgass meg minket! Vidd véghez mindazt, amiért idehoztál. Hadd mehessünk úgy el, hogy járhassunk most már az utadon. Ámen.

Két szót mondott eddig nekünk az Úr: “Vizsgálj meg, próbálj meg.”A testvérek közül nagyon sokan megijedtek erre a szóra, hogy “próbálj meg”. Volt, aki azt mondta: félek, hogy valami lesz a gyerekemmel, vagy a családban történik a tragédia. Nem merem kérni, hogy: Uram, próbálj meg. Jó volna, ha megértenénk, hogy ez milyen bolondság.

A Biblia elmondja: “Lemondtunk a szégyen takargatásáról” (2Kor 4, 2). Ha igazán Vele akarsz járni, akkor erről le kell mondani. Sok ember fél az orvoshoz menni. Mert kiderül, hogy rákos. Nem az a baj, ha kiderül. Az a baj, ha titokban marad, és bele fogsz halni az örök halálba. Ma bátran mondjuk ki a két szót: Vizsgálj meg, próbálj meg Uram!

“Lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja.” Hát Ő nem látja? Csak akkor látja, ha megvizsgál és megpróbál? Ma reggel elolvastam újra ennek a Zsoltárnak az elejét. “Uram, megvizsgáltál engem és ismersz. Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat. Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden utamat jól tudod. Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt, Uram! Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet. Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt. Hová menjek a Te Lelked elől, és a Te orcád elől hová fussak?“ (Zsolt 139, 1-7). Érdekes ez a kérdés a végén. Még mindig futni akarsz? Még mindig van valami rejtekhely, ahová el lehet futni az Ő orcája, az Ő világossága elől? Sikerült ezen az elmúlt három napon elbújni és elfutni. Nagyon nagy bolondság ez. Az Orvos elől menekülsz? Az elől, aki segíteni tud rajtad? Ma úgy örültem, mikor a Zsoltár elejét elolvastam, és azt mondtam: nem félek Tőled, mert szeretsz. Amit elmond, hogy: “Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet”, – az elől futsz, aki a legjobban szeret a világon? Mert rajta kívül senki nem szeret igazán.

Istennél mind a kettő együtt van, a kérlelhetetlen ítélet és a mérhetetlen szeretet. Ha megismered az Orvosodat, nem akarsz előle elmenekülni, hanem szív szerint ki tudod mondani: Vizsgálj meg és próbálj meg, mindent tegyél meg velem, ami az üdvösségemre való a Te látásod szerint. Annyian mondják el emberek: nem tudom, megtértem-e igazán? A Biblia a megtérést szoros kapunak nevezi. Nem mentél át a szoros kapun. Nagyon sokszor csak érzelmi döntés volt, megláttál egy-egy dolgot, örömöt kaptál és békességet, de pár nap, vagy pár hét múlva elmúlt. Komoly kérdés: keresztülmentél a szoros kapun? Nagyon szoros! Minél inkább megismered, annál jobban látod: még ennél is szorosabb, mint ahogy eddig gondoltam. A szoros kapun keresztül az ember a keskeny útra ér. Nagyon félek attól, hogy akik nem mentek át a szoros kapun, továbbmennek a széles úton. Észre sem veszik, hogy ugyanúgy folytatódik minden. Akkor történt valami, de az út, az életút ugyanaz maradt.

Jó volna erre a szóra gondolni, hogy az “út“. Hiszen ma is, holnap is errôl beszélünk. Az “út“ a járásod, az eljárásod. Az emberekkel és dolgokkal való eljárásod. Ahogy te eljársz a férjeddel, a gyerekekkel. Ha átmentél a szoros kapun, akkor nem lehetnek ugyanazok az eljárásaid. Akkor a járásod változott. A szoros kapu után nem jöhet széles út! Mert a szoros kapu a keskeny útba torkolik bele. “Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz” (Mt 7, 14). Ha az út a régi, nem mentél át teljesen. Olyan megdöbbentő, mikor az mondja az ige, hogy Heródes “sok dologban” hallgatott Keresztelő Jánosra, de nem mindenben. (Márk 6, 20). Lehet, hogy valamire azt mondod, abban nem engedek.

Ha igazán átmentél a szoros kapun, akkor rajta vagy a keskeny úton, és jársz rajta lépésről lépésre. Lehet hogy az első lépés megvolt, de a másodiknál már megijedtél, hogy így fog ez menni? A hívő élet új úton való járás, a régi út pedig a gonoszságnak útja. Most azt kértük: figyeld meg, lásd meg Uram, hogy van-e nálam még a gonoszságnak valamilyen útja. Most ebben szeretne vizsgálni, hogy meglásd, nincs-e a gyakorlati életedben a gonoszságnak valamilyen útja. Hányan mondják, hogy olyan kritikus vagyok. Ez az ómbered tulajdonsága. Embereket csak lekritizálni lehet, fölkritizálni nem lehet. Ha kritizálok, én vagyok fölül, és a másik van lent. Megmarad a gonoszságnak ez az útja, a hibakereső szem. Minden emberben a hibát keresed.

Valaki, aki nagyon mélyrôl jött az Úrhoz, elmondta kritikáit a hívőkkel kapcsolatban. Valakitől kérdeztem –, mi lesz veled, ha téged Isten ugyanazzal a mércével fog mérni, amivel te mérsz? Pedig azzal fog! Azzal a mérhetetlen pontos mértékkel, amivel te méred a hívőket. Benne vagy a bűn mélyén, és onnan mersz így kinézni a többiekre? Így lenézni, meglátva minden hibát. Magadnak szabod meg a mértéket, amivel téged mérnek majd. Mikor ezt megértettem, azt kértem: Uram segíts, hogy nagyon irgalmas legyek, ha magamnak szabom meg a mértéket, mert azzal fognak engem is mérni majd.

Valakitôl a Bibliában azt kérdezi Jézus: “A te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?” (Mt 20,15b). Én veled elnéző voltam, jó voltam, bűnbocsátó voltam és megmaradt a gonosz szemed? Hogy lehet ez? Ha még van nálad a gonoszságnak valamilyen útja, akkor kérjed az Urat, hogy vezess engem a világosság útjára. Egyszer egy ilyen mondatot olvastam: Ne kritizálj, és nem leszel fáradt! Döbbenten néztem szembe, hogy igaz ez? A kritikád téged fáraszt. Ez a mondat akkor engem nagyon helyreigazított. Mérhetetlenül fárasztó a hibakereső, másokat bántó, másokat lekritizáló élet. Nincs-e nálad a gonoszságnak ez az útja? Valakinek azt mondtam: téged a rendezetlen múltad tesz tönkre. Vannak rokonaid, akikkel nem beszélsz. Vannak emberek, akikkel nem szeretnél találkozni. Ha meglátod őket, összeszorul a szíved. A harag ikertestvére a kritikának. Nincs-e olyan ember az életedben, akinek nem tudtál megbocsátani, akinek még most is felemlegeted szívedben a dolgait, hogy milyen volt. Ha megbocsátottál, el is felejtetted. Isten most azt akarja, hogy ezt is vizsgáld meg.

Van egy másik út: az élvezetek útja. Valaki azt mondta nekem, ez az ige, hogy “kiknek Istenük az ő hasuk” (Fil 3, 19a), az az eredeti szövegben így van, hogy: “istenük az alsó testük.” Nemcsak a has, a szex is. Minden, ami testi. Vajon nem istened-e az evés? Az egyik leány csendeshétre emlékszem, valami ilyet olvastak a lányok és mondták karban: Az étellel az Isten kegyelmében részesülsz, ami megtartja életedet és erőt ad neked arra, hogy Neki szolgálj! Isten kegyelmében részesülsz! Azért eszel, hogy erőt adjon az életednek, hogy Néki szolgálj! Ezért eszel, vagy az élvezetért? Evés, ivás, lehet, hogy nem vagy részeges, de nagyon sokszor dicséretet iszol, ami részeggé tesz. Van, aki annyira dicséret-iszákos, hogy nem bírja ki nélküle. Talán otthon, amikor ebédeltek, figyeled, na, nem szólnak? Akkor aztán kezded: ma nem sikerült ez a leves. Miért mondod? Azért, hogy mondják: dehogynem! Látod, követeled az italt. Mert nem tudsz dicséret nélkül élni.

És a szex? Lehet, hogy azt mondod: kinőttem én már ebbôl. De vajon nem néztél-e és nézel-e pornóképeket időnként. Vajon nem nézed-e a szex filmeket? Eloltod-e akkor a tévét, amikor már látod, hogy miről van szó? Vagy tudsz jókat nevetni a szennyes filmeken? Igazán szabad vagy ezen a vonalon? Nincs-e még ott benned a tetszenivágyás, nem hívod-e fel magadra a figyelmet? Ez mind-mind ugyanaz az indulat. Igazán szabad vagy ettôl? Nincs-e a gonoszságnak valamilyen útja ebben az egész parázna vonalban. Szeretném elmondani, hogy van egészen okkult paráznaság, megkötözöttség ezen a vonalon. Szabadultál már ezen a vonalon mindentől? Lehet, hogy vannak vágyaid, álmaid, amik ilyenekkel foglalkoznak. Valaki azt mondta: nem tudom, hogy miért álmodok mindig ilyeneket? Azért, mert ott van a szívedben. Az álomvilágban sokszor az jön elő, amit az ember valahol elnyomott az életében. Sehol másutt, csak a tisztátalan álmaidban.

Ide szeretném tenni a lelki paráznaságot, amire a Biblia azt mondja: “Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete” (1Jn 2, 15). Ne csodálkozz, ha nincs meg bened az Atya szeretete, ha a világnak akarsz tetszeni. Szereted, élvezed a világot, a szépet, az okosat, mindent, amit a világ tud adni.

A harmadik dolog a pénz szeretete. “Minden rossznak gyökere a pénz szerelme” (1Tim 6, 10). Nem rakosgatod-e, számolod-e, hogy mennyi van? Az anyagiasság fösvénység. Nem tudod kiadni, amikor ki kell adni. Mert magához kötött vele az ördög. Adás-vevés. Hány asszony belekerült a kereskedésbe. Ott vásárolt, ahol kilóra adták az anyagot, ruhát varrt belôle és kétszer háromszor annyit kapott érte. Van, aki ezzel foglalkozik. Jaj nehogy most ajánljak itt nektek egy foglalkozást, nehogy kedvetek támadjon, mert ez ügyes dolog. Van, aki külföldre utazik azért, hogy ott vegyen dolgokat, aztán itthon eladja. Adás-vevés! Jézus ostorral űzte ki azokat a templomból, akik adtak és vettek. Jaj, ha minden barátságnál azt számolod: mire lehetne felhasználni? Rettenetes, hogy ilyen dolgokkal van tele emberek szíve. Nem veszed észre, hogy te is számítóvá lettél. Lásd meg –, Isten látja, de most te is lásd meg, hogy nincs-e nálad a gonoszságnak valamilyen útja?

A dicsekedéssel kapcsolatban hadd mondjam még el, hogy a Dániel könyve 7, 8 verse beszél a nagyokat szóló szájról. Nincs-e neked is nagyot szóló szájad, amelyik mindig többet mond, mint ami igaz. Mindenhez hozzáadok valamit. Amíg az agyamtól a számig ér valami, már megváltozik, mást mondok, mint amit tudok, mint ahogyan volt. Sokszor megbeszéltük itt a családban, hogy mennyi a szorzószámod? Hányszorosát mondod annak, ami a valóság? Különösen, ha magadról van szó, hihetetlen nagyokat tudsz mondani. Erre nagyon kell vigyázni. Az ember nagyon szeret magáról beszélni. Van egy ilyen mondás, hogy az öndicséret büdös. Ha tényleg büdös volna, nem tudnánk itt megmaradni a szobában. Vigyázz, ha majd beszélsz. Nagyon sokszor már észre sem veszem, mert úgy hozzászoktunk. Lásd meg, nincs-e nálad a gonoszságnak ez az útja? Magadat mondod, dicséred, emeled föl. Sokszor nem is magadat, hanem a családot. Nem szoktál dicsekedni a gyerekeiddel? Nem felejtem el, mikor Belsazár életében szembekerültem ezzel, hogy ivott a szent edényekből. Gyermekeid Istennek szentelt edények, Ő adta. Az Övé! Hogy mersz belőle dicsőséget inni? Majd egyszer csak megjelenik az írás: “Megméretté a mérlegen, és híjjával találtattál” (Dán 5, 27).

Mit csinálsz a gyerekeiddel, a családoddal, a rokonságoddal, aki valaki, és akit mindig fölveszel magadra, és dicsekszel úton-útfélen. Az ember Istennek szentelt edény. Ne merj belőle inni! Így mondja a Dániel könyve, hogy Belsazár ivott a barátaival, az ágyasaival a szent edényekbôl. Ha társasággal vagy, elkezdesz inni. Vajon nincs-e nálad a gonoszságnak ez az útja? Lásd meg, miért nem tudsz Isten útján járni. Félig mentél át a kapun, és utad a gonoszság útja tovább is. Nem a keskeny úton jársz.

Így mondja az ige: “Hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az Ô nyomdokait kövessétek” (1Pt 2, 21). Ez az út olyan keskeny, hogy csak egyetlen lábnyom van rajta, több nincs. Aki nem abba lép, az nem jár a keskeny úton. A gonoszság útján jár, amelyiken sok ember és sok lábnyom elfér. “Aki bűnt nem cselekedett, sem szájában álnokság nem találtatott: Aki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött, hanem hagyta az igazságosan ítélőre” (1Pt 2, 22-23). Egy szó volt, ami most nagyon megérintett: a bántásokat, a sértéseket, el tudod-e szenvedni, vagy valahogy vissza kell adni? Jézus hagyta magát megorstorozni, meggyalázni, arculköpni. Ne gondold, hogy az Ő útjain másképp lehet majd járni. “Mert olyanok voltatok, mint tévelygô juhok; de most megtértetek lelketek pásztorához és felvigyázójához” (1Pt 2, 25). Testvér, Ő az Orvosod, a Pásztorod. Megtértél-e Hozzá? Az Ő nyomdokaiban jársz-e? A szívemig ért ez a szó: vajon most megtértetek-e? Lehet, hogy nem tudod, megtértél-e valaha. Mondhatja-e most neked az Úr – igen, most megtértél.

Imádkozzunk!
Köszönöm Uram, hogy a bejáratnál ott áll a kereszt. Uram, csak Te tudod igazán, kinek volt már valóság az a Jézus, aki értünk és helyettünk mindent engedett magával tenni. Köszönjük azokat, akiket már utolért a bűnei büntetése, és ha elmentünk a kereszt alatt, nem tudjuk már folytatni a régit. Segíts nekünk Uram, hogy akikkel eddig ez nem történt meg, ma megtörténhessen, neved dicsôségére. Ámen.

Forrás

Létrehozva 2011. november 14.