Mi az első: jó törvények vagy jó családok?

A keresztényeknek ma az első keresztények példáját követve inkább tanúságtételükkel kellene hatni a társadalomra, mint a törvények megváltoztatására koncentrálni – mondta Raniero Cantalamessa kapucinus szerzetes, a Pápai Ház szónoka a Zenitnek adott interjúban.

 

– Napjainkban a család legfőbb problémája Ön szerint a szeretet hiánya. Milyen megoldásokat ajánl a Szentírás a családoknak, akikre ma oly sok probléma nehezedik?
– A házasság alázatból születik. Mindkét fél elismeri saját függőségét, azt hogy szüksége van a másikra. Alázat nélkül a házasság nem életképes és egészséges. A gőg a házasság és a szeretet elsőszámú ellensége.

Ma, a keresztény házasság társadalomban és kultúrában való védelmezésénél fontosabb, hogy javítsunk a keresztény család minőségén, és dolgozzunk azon, hogy a keresztény család valóban olyan hely legyen, ahol Isten terve megvalósul, azaz hogy a férfi és a nő a házastársi kapcsolatban olyan szeretetet éljen meg, amely elvezeti őket az örök és végtelen Szeretet iránti vágyra.

– A családok mexikói világtalálkozóján azt állította, hogy a keresztényeknek inkább tettekkel, mint szavakkal kellene elkötelezni magukat a társadalomban, úgy ahogy ez az Egyház első századaiban történt. Melyek azok az elemek a Biblia üzenetéből, amelyek az evangélium szellemében segítenek nekünk az életről és a családról való tanúságtételben?
– Azt mondtam, és erről meg vagyok győződve, hogy a keresztények főleg az első három évszázadban magatartásukkal meg tudták változtatni az állam törvényeit. Ma nem várhatjuk el az ellenkezőjét, azaz hogy az állami törvények által változzon meg az ember viselkedése. Állampolgárokként minden lehetségest meg kell tennünk, hogy az állam jó, pozitív törvényeket fogadjon el, hogy azok ne legyenek életellenesek, de ez nem elég. Nem elég, mert egy pluralista társadalomban, mint a mai, a keresztények egyes országokban kisebbségben vannak. Helyzetünk tehát nem annyira a középkorihoz, hanem inkább az első századokhoz hasonló, amikor a keresztényeket nem az állam védte meg, hanem életük és tanúságtételük.

– Miben áll a család leépítésének jelenlegi folyamata, és miképpen áll ez szemben Isten tervével?
– Szélsőséges helyzetekben találjuk magunkat. Olyan, mintha újra ki akarnák találni a férfit, a nőt, a házasságot… „ember-telen” eredményekkel. Ilyen például a nemek eltörlésére irányuló terv, amelyben nem lenne egy végleges nemi identitás, hanem ki-ki férfiasságából vagy nőiségéből fakadó saját vágya szerint építhetné életét, vagy valami változó jellemző szerint. Ez elfogadhatatlan: ellentétes az emberi természettel.

Ez a destruktív folyamat javasolja például az anyaság megszüntetését, mert szolgaságnak tartja azt: az anyaság a nőt szolgává tette, ezért találták ki, hogy másképp – mesterségesen – is születhessenek gyermekek. Ezek tényleg veszélyes, „ember-telen” távlatok.

Nagyon bízom az emberek jó érzésében és ösztönében: az ellentétes nem iránti vágyban, az anyaság és apaság iránti vágyban; amelyeket Isten helyezett az emberi szívbe.

Úgy vélem azonban, hogy az említett javaslatok nagyon sok kárt okozhatnak, ahogy ez a marxizmus esetében történt. Mire elismerték, hogy a marxizmus ártott a társadalomnak, addig már sokan áldozatul estek ennek az ideológiának. Ugyanígy, mielőtt felismerik, hogy ez a forradalom – a „nemek forradalma” – „ember-telen”, lesz ideje, hogy hatalmas károkat okozzon.

Magyar Kurír (2009)

Létrehozva 2011. november 9.