Megfigyelted? Néha az élet apró dolgai jobban megérintenek, mint a nagy dolgok.

És tudod, miért?

Mert míg az élet nagy eseményeinek megértéséhez sok időre van szükséged, az aprók szempillantás alatt szíven ütnek.

Csak vedd észre a kis dolgokat!

Csak szakíts időt rájuk!

Csak engedd magadhoz őket!

Olyan világot tárnak fel előtted, amelyről nem is álmodtál! És ez a világ balzsam a lelkednek.

Olyan ötleteket csiholnak ki belőled, amelyeken magad is csodálkozol, hogy eddig nem jutottak eszedbe.

Olyan világos látással ajándékoznak meg, amellyel egycsapásra képes vagy megoldani problémáidat.

Olyan emlékeket idéznek föl benned, amelyeket rég elfelejtettél, pedig valamikor boldog voltál bennük.

Olyan érzéseket ébresztenek szívedben, amelyeket csak ritkán érzel.

És tudod miért?

Mert az élet apró dolgai mögött mindig Isten mosolyog.

Csak vedd észre őket!

Csak szakíts időt rájuk!

Csak engedd magadhoz őket!

Igaz, hogy a nagy eseményeknek is Ő fonogatja a szálait, de azokhoz neki is több időre van szüksége, mert a benne szereplők mindegyike számára a legjobbat akarja. S ehhez időre van szüksége Neki is…

A kis dolgokban viszont – legalábbis én így képzelem el – félrehajtja magáról egy szempillantásra a fátylat, amely Őt emberi szemünk elől eltakarja, és engedi, hogy betekinthessünk az Ő boldog mindennapjaiba!

Az apró, boldog pillanatok előhírnökei annak az időnek, amit majd odaát Isten jelenlétében fogunk érezni!

Szebben fejezte ezt ki Reményik Sándor költőnk:

„Ne várj nagy dolgot életedbe, 
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.“

Megfigyelted? Néha valóban a kis dolgok azok, amelyek lelked legmélyéig megérintenek.

Örvendek annak, hogy ilyen érzékeny vagy.

És köszönöm, hogy nekem is megengeded látnom – néha.

Stuttgart, 2019-04-08.

 Forrás: Fr. Szilveszter blogja

Létrehozva 2019. április 17.