Mélyen hiszek a többes vezetésben. Nem véletlen, hogy az apostolok is presbitereket (többes szám!) állítottak a formálódó gyülekezetek élére. Ugyanakkor hiszek abban is, hogy a többes vezetésben is szükség van olyan tagra, akiknek van víziója, bátorsága, kezdeményezőkészsége, kreativitása, vezetői karizmája. A kettő nem mond ellent egymásnak.

Az apostolok csoportjában Péter volt ilyen vezető, a jeruzsálemi gyülekezetben Jakab, miközben a felelősség közös és megosztott volt. Mélyen hiszek abban is, hogy a többes vezetés akkor működik jól, ha a vezetők konszenzusra törekszenek. A konszenzustól azonban sokan joggal félnek, mert a teljes egyetértés elvárása könnyen megbéníthatja a döntéshozatali folyamatokat. Ennek elkerülése érdekében szeretnék megosztani egy hasznos tanácsot.

Amikor konszenzusra gondolunk, sokszor arra gondolunk, hogy mindenki ugyanolyan mélyen meg van győződve egy döntés helyességéről. Ez azonban nagyon ritkán igaz. A Szentlélek persze ezt is elvégezheti bennünk, de az esetek többségében nem lesz azonos mélységű és intenzitású meggyőződés bennünk, és ez nem is feltétlenül helyes elvárás. Az egymásnak való engedelmesség ugyanis éppen abban áll, hogy hagyjuk magunkat meggyőzni, illetve készek vagyunk támogatni jó ügyeket akkor is, ha azok nem a mi szenvedélyünkből táplálkoznak, vagy kételyek vannak bennünk azok helyességével kapcsolatban. A konszenzus eléréséhez nem csak az az út vezet, hogy mindenkiben ugyanolyan erősségű meggyőződés lesz. Van egy másik út is, és ezzel kapcsolatos a tanácsom.

Amikor döntést hozunk, egy ötös skálán jelölhetjük a döntéssel kapcsolatos hozzáállásunkat. 1. Teljesen meg vagyok győződve a döntés helyességéről. 2. Nem vagyok teljesen meggyőződve a döntés helyességéről, de támogatom. 3. Nem tudom, hogy helyes-e a döntés, de támogatom. 4. Nem tartom helyesnek a döntést, de nem ellenzem. 5. Teljesen meg vagyok győződve a döntés helytelenségéről, ellenzem. Konszenzusos döntés támogatásához nem szükséges teljesen meggyőződnünk a döntés helyességéről. Az öt esetből négyben lehetséges a konszenzus! A döntést akkor érdemes megvétóznunk, ha teljesen meg vagyunk győződve annak helytelenségéről.

Ha a testület egyik tagja teljesen meg van győződve a döntés helytelenségéről, a többségnek akkor is oda kell figyelnie rá, ha van olyan a testületben, aki teljesen meg van győződve a döntés helyességéről. Ilyenkor valószínűleg nem érdemes dönteni, mert a szakadást kockáztatjuk vele. Persze mindig lehetnek kötözködő, akaratos emberek egy csoportban, akik rendre megnehezítik a testület munkáját. Tőlük egy idő után érdemes elbúcsúzni. De a legegyüttműködőbb csoportokban is előfordul, hogy az egyik tagban mély békétlenség van olyan döntéssel kapcsolatban, amit a többiek támogatnak. Ilyenkor jó, ha a csoport megáll és megfontolja a békétlenség okát.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2019. április 12.