Gyakran hallani a kétkedést, amikor a hitről beszélünk a munkahelyen, ami nem a felsővezetésben lévő emberektől származik, hanem olyanoktól, akik nem vezető döntéshozók a cégüknél. Sokan közülük készek elfogadni, hogy egy szervezeten belül a vezérigazgat ó hogyan tudja befolyásolni a változást, de azok, akik nem felsővezetők, kételkedve gondolnak a saját képességeikre, hogy változást tudnak elérni a munkahelyükön, különösen a hit és szellemi dolgokon alapuló értékek vonatkozásában.

Ez a fajta gondolkodás, ugyan érthető, de nem szerencsés, mivel ez alááshatja a lehetőségét egy igazi, pozitív változásnak. Az a tapasztalatom és különböző területeken és szervezeteknél dolgozó emberekkel beszélve, arra jöttem rá, hogy minden embernek korlátozottak a lehetőségei a változtatáshoz.

Egy kérdés, amely természetesen felmerül az ilyen kijelentésből, a következő: „Hogyan érhetjük el azt a változást?” Azt hiszem, az a legjobb, ha azzal kezdjük, hogy fontolóra veszünk két nagyon hasonló részt a Szentírásból. Az egyik az Ószövetségben, a másik az Újszövetségben található. Mindkettő a hit embereiről szól, akik „ragyogtak, mint a felkelő nap” a környezetükben.

Dániel prófétai könyvében arról olvashatunk, hogy „nyomorúságos idő lesz az, amilyen nem volt, mióta népek vannak, addig az időig.” De aztán kijelenti, hogy “Az értelmesek fényleni fognak, mint a fénylő égbolt, és akik sokakat igazságra vezettek, mint a csillagok, mindörökké.” (Dániel próféta könyve 12,1-3)

A másik rész a Filippibelekhez írt levél második fejezete, mely arra emlékeztet minket, hogy „Isten az, aki munkálja bennetek mind a szándékot, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően” Világosan kijelenti, hogy bárhova megyünk és bármit teszünk – még a munkahelyen is – Isten használni tud minket, hogy beteljesítse a terveit. Ezután azt mondja, hogy, „Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban” (Pál levele a filippiekhez 2,13-15)

Egy zavaros időben élünk és dolgozunk, olyan időben, amikor a dolgok sötétnek és aggasztónak tűnnek. „Hol van Isten ebben a helyzetben?”- mondhatnánk, de az ilyen idők azok, amikor lehetőségünk van úgy cselekedni, ahogy a Szentírás mondja, „ragyogni, mint a csillagok az égen”, hogy bevilágítsuk az elnyomó sötétséget.

Gondoljunk erre a következőképpen: Egy nagy, jól megvilágított szobában, egy alacsony teljesítményű izzó vagy egy gyertya úgy tűnik, hogy nagyon kis változást jelent a megjelenő terület megvilágításában. De amikor a lámpák kialusznak és az összes más világítási forrás is kialszik, az a kis izzó vagy gyertya hirtelen erősen világít, odavonzva minket. Hasonló módon, ha szellemileg sötét környezetben dolgozunk, kérhetjük Istent, hogy gondoskodjon lehetőségekről, ahol „világíthatunk, mint a csillagok” és változást hozhatunk felettébb, mint el tudnánk képzelni.

Az író, C.S. Lewis azt írta: „Hiszek a Keresztyénségben, ahogy hiszem, hogy felkel a nap. Nemcsak azért mert látom, hanem azért is, mert ezáltal minden mást is látok.” Ez egy mély gondolat és nekünk, mint Jézus Krisztus képviselőinek a piacon, imádkoznunk kellene, ahogy azt a Korinthusiakhoz írt második levél 5,20 mondja, hogy miközben a többiek figyelik az életünket és hallanak minket beszélni arról, amiben és amiért hiszünk, ők is megláthassák Őt.

Fontos, hogy ne felejtsük el, hogy Isten útjai nem szokványosak. Amikor megragadjuk az Ő útjait, és bemutatjuk azokat a munkahelyünkön, a cselekedeteink kitűnnek a többiekétől. Ahogy az Úr cselekszik bennünk és rajtunk keresztül, gyakran nem vár t módon, a különbség látható lesz. Ő újra és újra lehetőséget ad arra, hogy bemutassuk Jézus Krisztust, „a világ világosságát” (János evangéliuma 9,5) azoknak, akik a környezetünkben vannak.

A KEVE Társaság a CBMC International és az Europartners társszervezete

Forrás: keve.org, Monday Manna

Létrehozva 2019. április 5.