Elég egy pillantást vetni a címhírekre, hogy szorongásba merülj. Tömeggyilkosságok. Tüzelő, gyűlölködő retorika. Kölcsönös gúnyolódás. Perverz rivalgások. Erkölcsi kicsapongás. Vallási üldözés. Terrorizmus. Botrányok. Úgy tűnik, hogy ezek korunk meghatározó jelei.

Nem beszélve a sértések polarizált kakofóniájáról, és a vitriolról, amivé vált a szociális média. Annyira sok a sötétség. Könnyen érezhető, mintha minden oldalról körbezárna. Milyen világban nőnek fel a gyermekeink? És mi tegyünk, ha egyáltalán tehetünk valamit?

Egyesek kollektív visszavonulást, védelmet és újjáépítést követelnek. Mások a gonosszal szembeni nyílt konfrontációt, tiltakozásokat, meneteket és mozgalmakat ajánlanak. Mások inkább eltöltik az időt valamivel, és semmit sem tesznek.

Nem mondom meg, hogy melyik út a legjobb. Ezt minden kereszténynek a lelkiismerete szerint kell eldöntenie. De megosztok egy egyszerű igazságot: a világ minden zavara a lélekben kezdődik. A mai világban látott káosz és sötétség nem máshonnan, mint az emberi szívből ered. Tényleg meg kell lepődnünk, hogy a világban nincs béke, amikor olyan nehéz azt megtalálni saját magunkban?

A zűrzavar eredete

Vitatnám azt, hogy a világ egyetlen káoszának sem kellene meglepnie bennünket. A Szentírás gyakran beszél a belső sötétségről, ami a bűn által tör a világba. Íme néhány példa.

„Honnan vannak háborúságok és veszekedések köztetek? Nemde onnét, hogy bűnös vágyak csatáznak tagjaitokban? Kívántok valamit, és nincs meg. Öltök és irigykedtek, de nem tudjátok elérni. Harcoltok és háborúskodtok, de nem a tiétek, mert nem kéritek.” (Jk 4,1-2)

„Tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők következnek. Az emberek önzők, kapzsik, elbizakodottak, kevélyek, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, istentelenek, szeretetlenek, összeférhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, lelketlenek, árulók, vakmerők és felfuvalkodottak lesznek. Inkább az élvezetet keresik, mint az Istent; a jámborságnak a látszatát még megtartják, de a lényeget megtagadják.”(2Tim 3,1-5).

„A test ugyanis a Lélek ellen tusakodik, a Lélek meg a test ellen. Ellentétben állnak egymással, s így nem azt teszitek, amit szeretnétek. Vezessen benneteket a Lélek, akkor nem vagytok alávetve a törvénynek. A test cselekedetei nyilvánvalók: kicsapongás, tisztátalanság, fajtalanság, bálványimádás, babonaság, ellenségeskedés, viszálykodás, vetélkedés, harag, veszekedés, szakadás, pártoskodás, irigykedés, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Mint már előbb mondtam, most ismét kijelentem: Akik ilyeneket művelnek, nem öröklik Isten országát.”(Gal 5: 17-21).

Nyugodtan mondhatjuk, hogy nem a szervezeteket, a médiát vagy a kormányokat kell hibáztatni a beteg világ miatt, hanem a meglehetősen rakoncátlan szenvedélyeket az emberi szívben.

Szembenézni a belső sötétséggel

A gonoszság és az erőszak a világban, a mindenütt kitörő káosz, amit látunk, bennünk kezdődik.

Könnyű elfogadni ezt az igazságot absztrakt módon. Könnyű nézni a világ sötétségét és másokat hibáztatni. Az igazán gonosz ember az, aki bűnöket és a kegyetlenségeket követ el,  az mindig valaki más. Ők a bűnösök. Bűnbánatot kell tartaniuk. El kell fordulniuk gonosz útjukról, és az igazság felé kell fordulniuk.

Ezt tenni  jó esetben tévedés,  rossz esetben pedig áltatás. Mert nem mindenki azt hiszi, még a szörnyű bűnösök is, akiket hibáztatunk,  hogy ők ártatlanok és mindenki más a hibás? Igaz, hogy nem mindenki cselekszik a sötét impulzusok alapján, és Istennek hála, János apostol szavai szerint: „Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, megcsaljuk magunkat, és nincs bennünk igazság.”(Jn1,8). A paradicsomban Ádám az ő saját hibájáért Évát hibáztatta. Saját hibánk tagadása nem teljesen, de majdnem olyan, mint maga az eredeti bűn.

Akár cselekszünk, akár nem, mindannyiunknak lehetősége van súlyos bűnt elkövetni. A bűn mindannyiunkban lappang. Szenvedélyeink folyamatosan harcban állnak ellenünk, és gyakran találjuk magunkat úgy, hogy megteszünk és mondunk olyan dolgokat, amiket nem akarunk és amiket nem is értünk. Megbántunk embereket, akiket szeretünk, pletykálunk és rágalmazunk, mások után epekedünk  és másokat elpusztítunk, elárulunk, önzőn és meggondolatlanul cselekszünk, gyűlölünk és nem bocsátunk meg, mintha őrült, ösztönös erő hajtana bennünket. A sötét ösztönök a tisztesség és a konformitás felszíne alatt rejtőznek, de kevesen szembesülnek ezzel – ez egyszerűen túl fájdalmas. Sokkal inkább hibáztatnánk másokat és feloldoznánk magunkat.

„Ha csak annyira egyszerű lenne” – mondta Alekszandr Szolzsenyicin, a gonoszságot jól ismerő férfi a Gulag-sziget című művében. Bárcsak valahol lennének a gonosz emberek, akik alattomosan követnek el gonosz cselekedeteket, csak el kellene különíteni őket a többiektől és elpusztítani őket. De a jót és a rosszat elválasztó határvonal minden emberi lény szívét átvágja. És ki hajlandó elpusztítani saját szívének egy darabját?

Az egyetlen út a békéhez

Igen, a világ lángokban áll. De a legpraktikusabb dolog, amit tehetünk, hogy nem másokat bántunk és hibáztatunk. Inkább nézzünk a saját szívünkbe. Mert ha ezt tesszük, őszintén és határozottan, gyakran úgy találjuk, hogy a valódi harc a gonosszal azon belül zajlik.

„A szív maga nem más, csak egy kis edény” – tanította Egyiptomi Szent Makariusz. „Mégis vannak sárkányok és vannak oroszlánok; vannak mérgező állatok és a gonosz mindenféle kincsei. Vannak durva és hepehupás utak; vannak szakadékok. De van Isten is, az angyalok, az élet és a királyság, a fény és az apostolok, a kegyelem kincsei – van minden.”

Fedezzük fel mindannyian ebben a böjtben a bűnbánat valódi jelentését, mert ez semmi más, mint sírás és szomorkodás bűneink és a saját szívünkben lévő sötétség és gonoszság miatt. Mindannyian bűnösök vagyunk. Mindannyian felelősek vagyunk. Mindannyian kiáltsuk: „Uram, irgalmazz”, őszintén és igazsággal, mert a bűnbánat az egyetlen út a békéhez.

Cikk forrása angolul

Létrehozva 2019. március 28.