Talán nem csak én vagyok úgy vele, hogy imáimban csupán kérek, és nem adok hálát azért, amit az Úrtól kaptam. Pedig életem minden mozzanatáért hálás lehetek.

Tavaly egyházközségemmel együtt én is elzarándokoltam Máriapócsra, hogy feltöltődjek lelkileg. Ott vásároltam egy imafüzetet, melynek tartalma hívta fel a figyelmemet a köszönet kifejezésére. De miért lehetünk hálásak?

Hálás lehetek a fűtésszámláért, mert az azt jelenti, hogy meleg van a lakásomban.

Hálás lehetek, hogy valaki falsul énekel a templomban, mert ez azt jelenti, hogy hallok.

Hálás lehetek az óra csengéséért hajnalban, mert ez azt jelenti, hogy élek, és van értelme az életemnek, van munkám vagy járhatok iskolába.

Ezen gondolatok után ébredtem rá, hogy azért is köszönettel tartozom, ami frusztrál, amit úgy élek meg, mint Isten csapását. Rádöbbentem, hogy életem minden pillanatát meg kell köszönnöm az én Teremtőmnek.

A testnevelés órák miatt is hálásnak kell lennem, mivel ez azt jelenti, hogy mozgok és egészséges vagyok.

Hálás vagyok a hibákért is, melyeket gyarló emberi voltom okán elkövetek, mert ezek javulásomat szolgálják.

Hálás vagyok a bajokért, melyek érnek, mert ezek megtartanak engem, hogy ne bízzam el magam.

És még sorolhatnám, hogy mi mindenért kell köszönetet mondanom Istenemnek.

Te, miért vagy hálás?

Forrás

Létrehozva 2019. március 3.