Nem azzal töltötte a napját, hogy vak emberként koldult az út szélén és szidta az életet a vaksága miatt, hanem imádkozó életet élt.

Ezt onnan tudom, hogy a történetből látszik, hogy működött benne a Szentlélek két karizmája a megkülönböztetés és az ismeret. Lássuk csak, hogy mit látott ez a vak ember.

Az okostojás farizeusok, írástudók- manapság racionalisták – Jézust Rabbinak szólították, tanítónak, egyszerű ácsnak ismerték… Mivel nem működött bennük a megkülönböztetés karizmatikus ajándéka, nem is fordultak Jézushoz, hittel, bizalommal, ezért nem is gyógyultak meg elvakultságukból, gőgjükből, testi, lelki betegségeikből.

Bartimeus Jézust Jehosuahnak szólította és nem Rabbinak…. Mivel vak volt, sosem látta Jézus arcát, mégis felismerte, hogy ő az, akit Isten küldött szabadítónak, gyógyítónak. Mivel imádkozó életet élt ismerte a lelkében megszólaló Isten hangját, ezért csupán a hangjáról is képes volt felismerni, hogy Ő volt jelen és meg is vallotta, hogy ő a Jehosuah. Másrészt Dávid Fiának szólította, és ezzel azt is elismerte, hogy Ő az akit a jövendölések előre jeleztek, aki Dávid Király családjából származó uralkodó és szabadító lesz.

Bartimeusban tehát a Lélek két karizmatikus ajándéka is működött, a megkülönböztetés és az ismeret ajándékai.

Ám Jézusban is működtek ezek az ajándékok. Ismerünk néhány olyan történetet az evangéliumokból, amikor Jézus előbb szabadító szolgálatot végzett és csak a démonok távozása után gyógyította meg a beteget. Bartimeusnál azonban felismerte, hogy a vaksága nem démoni eredetű volt, ezért nem is mondott érte szabadító imát, hanem rögtön a gyógyulásáért imádkozott. Illetve nem is imádkozott érte, hiszen Bartimeust a hite gyógyította meg. Mivel imádkozó életet élt, felismerte, tudta a Lélek karizmatikus ajándékai által, hogy ki ez a Jehosuah és rögtön bízott Benne.

Inkább úgy mondanám, hogy Bartimeus cselekvő hite volt az, ami lehetővé tette, hogy befogadja Jézust hittel és bizalommal és Vele együtt az Ő országának cselekvő, szabadító és gyógyító erejét.

Biztos vagyok abban, hogy Bartimeus mellett sok más beteg is ott ült az út szélén. A többiekből hiányzott az imádkozó életmód, a hit és a Lélek karizmatikus ajándékai. Ezért hiába járt ott köztük az ÉLŐ ISTEN, életük nyomorában semmi változás nem történt.

LÁM! LÁM! LÁM! Ne féljünk az imádkozástól, ne féljünk a Szentlélektől, ne féljünk a karizmáktól mert a Feltámadott karizmatikus Jézus ma is köztünk jár és keresi a Bartimeus-féle szíveket és keresi, hogy kit gyógyíthat meg a hit által.

AMEN, AMEN, AMEN HAaLLELUJaAH.

Létrehozva 2018. október 29.