Amikor félsz beugrani Isten akaratának mélyvizébe
„Hanem amint meg van írva: ’Amit szem nem látott, fül nem hallott, és emberi szív meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek.’” (1Kor 2,9)
Az erkélyen ülve néztem és hallgattam a gyerekek vidám sivalkodását, csobbanásait az alattunk lévő medencében. Egy kislány különösen megragadta a figyelmemet. Olyan hatéves forma lehetett, a sárga karúszók a karján, mint a vérnyomásmérő mandzsettái. Idegesen lengette a karját a medence szélén, az édesapja előtte állt a derékig érő vízben, és feléje nyújtott karral biztatta.
„Gyere, édesem, meg tudod csinálni. Hajrá, ugorj! Látod, itt vagyok.”
„De félek – nyafogott a kislány, tovább repdesve a karjával. – Mi van, ha nem kapsz el?”
„Ne félj, épp itt állok, látod, el foglak kapni.”
„De lehet, elmozdulsz!”
„Nem mozdulok el. Nem engedem, hogy bármi bajod történjen.”
Ez a felelgetős játék eltartott vagy negyedórát. Csodáltam az apa türelmét és kitartását. De végül a kislány beugrott! Tapsolt mindenki a medence körül. Mire elmúlt a délelőtt, a kicsi lány már mint vidám halacska úszkált a medencében. Isten ekkor beszélni kezdett hozzám. Néha te vagy az a kicsi lány, Sharon. Hirtelen láttam magam a medence szélén, ahogy Mennyei Atyám próbál rávenni, hogy ugorjak.
Gyere, édesem, meg tudod csinálni – szól csalogatva. – Hajrá, ugorj! Itt vagyok.
„Félek – kiáltom. – Mi van, ha nem kapsz el?”
Ne félj. Itt vagyok.
„De arrébb mehetsz!”
Nem megyek el innen. Én vagyok a te mennyei Édesapád. Nem hagyom, hogy bármi rossz történjék veled. Az 1Kor 2,9-ben ezt olvassuk: „Hanem amint meg van írva: ’Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek’”. De hogy ezt megtapasztaljuk, ugornunk kell.
A Szentírás nem egy szereplője, férfiak is, nők is, megijedtek, mikor meghallották a hívást, hogy ugorjanak Isten tervének mélyvizébe. Mózes így szólt Istenhez a csipkebokorban: „Ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek és Izrael fiait kivezessem Egyiptomból?” És Isten ezt válaszolta neki: ”Most azért csak menj: majd én segítségedre leszek a beszédben, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj!” (Kiv 3,11. 4,12).
Jeremiás is küszködött a szavakkal: „Ó, Uram, Uram! Hiszen nem értek én a beszédhez, mert fiatal vagyok!” De Isten így válaszolt: „Menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok! Ne félj tőlük, mert én veled leszek, és megmentelek!” (Jer 1,6. 7b-8).
Gedeon is „repdesett karúszós karjaival”, és mindenféle kifogást talált, csak ne kelljen ugornia. „Kérlek, Uram, hogyan szabadítsam meg Izráelt? Hiszen az én nemzetségem a leggyengébb Manasséban, atyám házában pedig én vagyok a legfiatalabb!” Az Úr így válaszolt neki: „Én majd veled leszek”.(Bír 6,15b-16).
Végül Mózes is, Jeremiás is, Gedeon is beugrott Isten akaratának mélyvizébe, és Isten csodálatos dolgokat vitt végbe mindegyikük által.
Figyelted, hogy fogalmazott a kislány? „Mi van, ha nem kapsz el, apu?”
Engem is visszatart néha ez a „mi van, ha”. Te hogy állsz ezzel?
Mi van, ha nem kap el Isten? Mi van, ha félreértettem? Mi van, ha nem sikerül?
Az írás elolvasható itt.
Létrehozva 2018. október 14.
