Az emberek gyakran panaszkodnak, mert Istentől nem azt a választ kapják, amit várnak. Miért nem ad Isten az imáinkra mindig választ?

Izajásnál olvassuk: „Nem! Nem rövid az Úr keze: meg tudna szabadítani, s a füle sem süket hallásra. Nem, hanem a ti gonoszságaitok ütöttek szakadékot köztetek és Istenetek között. Bűneitek fedik el arcát előletek, hogy ne hallgasson meg benneteket!” (Iz 59,2-2).

A bűneink is akadályok, miattuk nem hallgatja meg Isten az imánkat. Szeretnék erre példát mondani. Egy indiai orvos családban mindkét unoka fogyatékosan jött a világra. Sok betegség uralkodott a családban, és a munkahelyükön is kudarcok érték őket. A nagymama is nagyon beteg lett. Bár mindnyájan sokat imádkoztak, semmi sem változott. Nagy szükségükben egy lelkigyakorlatos központba mentek. Az értük mondott imánál megmutatkozott, hogy a nagyapa nagy igazságtalanságot követett el. Erre a nagymama első ízben a gyermekei jelenlétében elmondta az igazságot:

• „Egy gazdag családban a családapának született egy házasságon kívüli gyermeke az egyik alkalmazottól. Ezt senkinek sem volt szabad megtudnia, ezért az akkori plébánosnak adott egy nagy összeget, hogy a gyermek után járó tartásdíjat adja tovább az anyának. Később az asszony megint teherbe esett ettől a férfitól. S ekkor a férfi orvos férjemhez küldte az asszonyt, hogy végezze el az abortuszt. Az abortusz végzése közben az asszony is meghalt, nem csak a gyermek. A férjem, ez az orvos, félve a törvénytől megszervezte, hogy az asszony holttestét a plébános telkére vigyék, hogy azt higgyék az emberek, hogy a pap ölte meg. Ehhez a gonosz tetthez még néhány hamis tanút is megfizetett. A bíróságon a papra kimondták a halálos ítéletet, amit később egy több évtizedes börtönbüntetésre változtattak.” 

Az otthon töltött szabadságom alatt én magam is olvastam ezt a történetet az újságban, hogy hogyan derült fény az igazságra ennek a papnak az esetében, akit ártatlanul ítélte el.

A papot harminc év után kiengedték a börtönből, aki már több mint 90 éves volt. Az öreg, beteg nagymama, aki már nem tudott járni, az egész családjával elutazott hozzá. A plébános meglepődött az ismeretlen látogatókon. Akkor a legidősebb fiú elmesélte az egész történetet, hogy az apja, aki azóta meghalt, orvosként súlyos bűnt követett el, s ezért azóta mennyi szerencsétlenség érte a családot. Ők pedig a lelkigyakorlatos központban azt az üzenetet kapták, hogy az egyetlen szabadulás a bajoktól az, ha felkeresik a papot, és bocsánatot kérnek tőle.

Sírva térdeltek le előtte, hogy bocsánatot kérjenek az apjukért. Figyelemreméltó volt ennek a szentéletű papnak a reakciója, aki ezt mondta: 

„Ez mind hozzátartozott Isten tervéhez.”

Ez az esemény mindenkit nagyon megérintett akkor Keralában. Látjuk, hogy hatott ki az igazságtalanság, amit a nagyapa, az egykori orvos tett, az egész családra. A rossz hatás annak ellenére érvényesült, hogy a család szívből imádkozott a gyógyulásért. Látjuk, milyen fontos, hogy a felmenőink számára is imádkozzunk a megbocsátásért, ha az illető nem Istennel kibékülve halt meg. Isten a megbocsátás hiányában nem tudta a család imáját meghallgatni.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2018. szeptember 21.