Úgy tűnik, hogy minden embert arra terveztek, hogy tiszteljen valamit, és ez még a szakmai életünk területére is igaz. Ha egész, teljes életet akarunk élni, akkor szükségeltetik egy cél, aminek hódolhatunk. Vannak, akik a sportokat, vagy abból egyet, vagy egy csapatot, játékost imádnak. Jelentős összegeket és időt áldoznak arra, hogy kövessék csapatukat, amiről tudnak mindent statisztikát. Könnyen elmosódik a határ a lelkes drukker és a túlbuzgó imádat között.

Mások a zenét imádják és a legmagasabb tisztelettel adóznak kedvenc zenekaruknak vagy előadójuknak. Egyesek politikai irányzatnak, vagy egy fontos célnak hódolnak. Megint mások egy hivatást tisztelnek, mint például a katonaság, vagy egy jelképet, mint a zászló, és különleges tiszteletben tartják imádatuk tárgyát. A nacionalizmus, amely az országot imádja, és a nemzetet az összes többi fölé emeli, komoly problémákat okozott egyes helyeken, beleértve a saját hazámat, az Egyesült Államokat is.

Sok üzletember számára a munka az imádat tárgya. Esetenként felbecsülhetetlen mennyiségű időt áldoznak cégükre és munkájukra, a család, barátok, egészségük és főleg Isten kárára.

Néha a pénzt vagy annak gyűjtését imádjuk és elfelejtjük, hogy az csak egy eszköz és nem “isten”. Ezért tanítja Jézus a Máté evangéliuma 6. fejezetének 24. versében: „Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.”

Arról beszél, hogy lelki életünk nem fejlődik, ha pénz versenyez az Istenre fordított idővel, energiával és tisztelettel.

A kereszténységen belül Isten imádatának különböző formái vannak, amelyek képesek elterelni a figyelmünket az igazi Istentiszteletről. Az emberek gyakran imádnak egy felekezeti rendet vagy akár a Bibliát magát, és afölé az Isten fölé helyezik, amelynek a történetét leírja. Vannak, akik a házastársukat imádják, összekeverve az imádatot az egészséges szerelemmel és szeretettel.

Isten a kezdetektől fogva tudta, hogy ez problémát fog okozni. Belénk helyezett egy igényt az imádatra, és amikor a Tízparancsolatot Mózesnek átadta, akkor világosan kijelentette, hogy az imádat tárgya egyedül csak Ő lehet. A legelső parancsolat, melyet Isten népének adott így szól: „Én, az Úr, vagyok a te Istened, ne legyen más Istened rajtam kívül!” (Mózes második könyve 20,2-3)

Az Üzenet című könyv, amely egy magyarázó Biblia, így írja le Mózes 2. könyve 20. fejezetének harmadiktól hatodikig terjedő verseit: „Nincs más Isten rajtam kívül. Nincs faragott isten, legyen akármilyen méretű, formájú vagy anyagú, vagy akármi más, ami repül vagy jár vagy úszik! Ne hajts fejet nekik és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem, de irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat.”

A Tízparancsolat leírását olvasva, az utána következő versekben felfedezzük, hogy mire Mózes leereszkedett a hegyről a parancsolatokkal, a zsidók már egy aranyborjút imádtak. Nem kellett nekik sok idő ahhoz, hogy az imádatuk tárgya megváltozzon.

Szükségünk van arra, hogy valamit imádjunk. A kérdés, amit fel kell tennünk magunknak az, hogy vajon az imádatunk tárgya igazán megérdemli-e, hogy magunkat odaszenteljük neki? Vajon az egy olyan “isten” mely soha nem hagy cserben? A tapasztalatom szerint csak egy ilyen létezik, az az Isten aki azt mondta: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.” (Zsidókhoz irt levél 13,5). Milyen más “isten” mondhatja el ugyanezt?

A KEVE Társaság a CBMC International és az Europartners társszervezete

Forrás: keve.org, Monday Manna

Létrehozva 2018. szeptember 13.