Olvasok egy könyvet, amelyben a szerző az egyháztörténet fontosságát hangsúlyozza, és azt írja: „egyszerű tény, hogy nem mi vagyunk az első, és biztosan nem a legbölcsebb generáció, amely a Szentírás tanításán gondolkodik”. A mondat második felére szeretném irányítani a figyelmet. Sokszor hangsúlyoztam én is, hogy a Szentírást az egyház közösségében kell olvasnunk, és ezt kronológai értelemben is értettem: olvassunk régi kommentárokat és régi keresztény irodalmat!

Sokszor leírtam én is, hogy nem mi vagyunk az elsők, akik a Bibliát olvassák, és érdemes meghallgatnunk korábbi generációk magyarázatait is. De most azt a gondolatot is ízlelgessük, hogy nem csak nem az első bibliaolvasó generáció vagyunk, de nem is feltétlenül a legbölcsebb bibliaolvasó generáció. Ha ebbe az egyszerű ténybe belegondolunk, egészséges bizalmatlanság épül fel bennünk minden teológiai újdonsággal szemben, amely korábbi korok hívei számára ismeretlen maradt.

A mi generációnk hatalmas információmennyiséget halmozott fel és képes gyorsan kezelni ezeket az adatokat. Óriási adathalmaz tetején ülünk, egy-egy kattintásra vannak tőlünk a kommentárok, lexikonok, saját korunk és korábbi korok tudástárai. Ez azt az illúziót kelti bennünk, hogy valahogy mi messzebb is látunk már, mint az elődeink. Az első generáció a nyakába vette az utána következőt, az a következőt, és így szép lassan, nemzedékről nemzedékre eljutottunk saját korunk magaslatára. A korábbi generációk értelemszerűen még nem láthatták azt, amit mi látunk. Megvolt a szerepük, hálásak vagyunk értük, de a mi bibliaértelmezésünk éppen nekik köszönhetően is üti korábbi generációk értelmezését. Nem szoktuk néven nevezni ezt az attitűdöt, hiszen észre sem vesszük, de ez a kronológiai sznobizmus.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2018. július 21.