Az utóbbi évtizedek legfontosabb mondata hangzott el az euró­pai, így a magyar egészségkultúrában és oktatáspolitikában Kásler Miklós professzor úr szájából, még a választások előtt. Nem csoda, hogy ő lett az emberi erőforrások minisztere. Előzőleg annyit mondott az MTA tagjaként, neves rákkutatóként és intézetvezetőként, a gyógyításban aktívan részt vevő, nem íróasztal mögött ülő professzorként, szabadon idézve: „Ha a tízparancsolatot betartanánk, a halálozást okozó betegségek nyolcvan százaléka nem lenne.”

A liberális média egyből felhorkant és szitok-, illetve máig tartó gúny­áradat következett, és még az Istent nem elvető orvosok is összenéztek. Noha a professzor úr nem mondott semmi újat, csak hát ilyesmit nem szoktunk MTA-doktorok, professzorok szájából hallani, sem pedig az egészségpolitikusokéból.

Viszont minden vasárnapi istentiszteleten, szentmisén elmondják, ahogy a hitoktatáson a gyerekeknek is. Az evangéliumban is elhangzik a lényeg a házasságtörő asszony felé: „Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!”, és gyógyulás jön, lélekben, amit a testi követhet.

Sajnos az európai orvostudomány mindezt nem érti, nem ismeri fel. A legmagasabb szintű tudomány viszont tudja, mert szinte minden Nobel-díjas tudós mély istenhitről tesz tanúságot élete vége felé. Tíz éve, a 2008-as stressz-világkonferen­cián Budapesten sok minden elhangzott.

Nagyon sok okos előadás volt a stresszről, a félelemről, azok biokémiai hátteréről, gyógyításáról, de a legfontosabbat nem merték kimondani a tudósok. Azt, hogy a stresszt, amely a halálokok kilencven százalékában a fő faktor, egyedül a tízparancsolat betartása tudja igazán kezelni.

A stresszt okozó félelmeinket, amelyek a bűnökből és a következményes bűntudatból, lelkiismeret-furdalásból származnak – függetlenül attól, hogy ezt bevalljuk magunknak vagy sem – meggyógyítja a bűnbánat, Krisztus megbocsátó jelenléte azonnal elűzi, ahogy az evangéliumban annyiszor le van írva.

Mert a stressz tönkreteszi az immunrendszert, ott van a daganatos betegségeknél, a vérnyomást, a szívet is tönkreteszi, ott van a keringés okozta halálozásnál, és végül a stressz mint a rohanás, a pánik okozója ott van a baleseteknél is.

Be kell látnunk, Kásler miniszter úrnak igaza van, sőt még alábecsülte az arányt, amikor nyolcvan százalékot mondott. Jézus boldogságmondattá változtatta a mózesi parancsokat, ahogy Böjte Csaba atya írja. Boldog vagy, ha nem ölsz, nem törsz házasságot, nem lopsz, tiszteled szüleid, nem kívánod más feleségét, házát stb., vagyis szereted felebarátodat, mint önmagad és így szabad vagy, félelem nélkül.

Joggal kérdezhetjük, hogy az ártatlanok, gyerekek szenvedésével mi van? Ez a kollektív bűn terméke, a másik emberé, emberi közösségé, ahogy a veronai buszbaleset is volt, vagy a környezetszennyezés miatti rákos betegségek. A Jóisten ezt is kijavítja, de azt már hadd ne mi mondjuk meg neki, hogy az általunk elkövetett bűnök következményeit hogyan hozza rendbe. Rendbe hozza, sok misztikus tapasztalat szól erről, nyugodtak lehetünk, ahogy rendbe hozza a gyógyítók és a tudomány mulasztásait is.

De például micsoda fájdalmat jelenthet neki az évente elvégzett harmincezer magyarországi abortusz elviselése! Az ártatlanul kioltott emberéletek, áldozatok nála vannak, de a következményt az emberiség viseli. A teljes ember gyógyítása, az élet kultúrája helyett a „halál civilizációja” (Szt. II. János Pál), a „leselejtezés” (Ferenc pápa) beszüremlik az európai, így a magyar egészségügybe is.

Az életellenes állapotokat jól jellemzi a liverpooli kisgyermek eutanáziája, illetve az írországi abortuszliberalizáció megszavazása is. Ugyanakkor a portugál siker az eutanázia ellen üde színfolt Európában. Ahogy a miniszter úr mondta, ha a tízparancsolat elterjedne a hazai egészségügyben, talán még a hálapénz is megszűnhetne, ami mindent szétver, oktatást, betegellátást, tudományt.

Gyakori, hogy amíg a hálapénz reményében tapasztalt orvosok könnyű betegségekkel, műtéttel foglalkoznak, a nehéz esetek rámaradhatnak a képzetlen fiatalokra, így persze, hogy sokszor elegük lesz, és elmennek. Amíg a féltékenység, az irigység szétzilál egyes szakmákat, persze, hogy van javítanivaló a betegellátáson.

Személyes tapasztalatként érzékelem, hogy milyen nehéz rávenni az európai és hazai idegsebész-vezetőket arra, hogy a nehéz agysebészeti műtéteket naponta gyakoroljuk friss elhunytakon, a reguláris boncoláson belül, ne pedig élőkön gyakoroljunk. A virtuozitás tanulható lenne szövődmények nélkül. De az illetékes orvos szakemberek ellenállnak a kétszerkettő igazságának, a tízparancsolatnak. Nem hajlandók példát venni a sportolókról, zeneművészekről, akik mindennap gyakorolnak, de nem a versenyeken, koncerteken teszik ezt.

Tehát van mi ellen, miért küzdeni az európai, így a hazai egészségügyben.

A bűnök megbocsátása Istené. A test és a lélek gyógyítása azonban a kultúrán, az oktatáson, az egészségügyön keresztül történik, sok jóakaratú ember részvételével. Az evangéliummal gyógyítunk, hogy mi is gyógyulhassunk. Ez legyen a magyar példa.

A szerző orvos, idegsebész

Forrás

Létrehozva 2018. július 13.